Szajkó-blues

(Videó: Centauri) JAY-BLUES
Arról írtam legutóbb, hogy a madarak fejlesztőmérnöke úgy gondolta, tárhelyet spórol, ha nem programozza őket arra, mit kell tenni háton fekve, ezért aztán a hátára fordított madár nem tud mit kezdeni a helyzettel. De mire használja az így felszabaduló kapacitást? Azon túl, hogy a repülés a legösszetettebb mozgásforma, meg kell oldani azt a problémát is, hogy repülésnél a test fel-alá jár a levegőben, s amennyiben ezt a mozgást követi a fej is, a madár alig látna valamit. Úgy rázkódna, mint aki gödrös földúton száguld, s annak ellenére sem tájékozódna jól, hogy a látása tökéletes. Ezért a természet olyan koordinációt ad a madaraknak, hogy a test bármilyen irányú elmozdulása mellett is mozdulatlan maradhasson a fej. Míg a test többi része dolgozik – a szárny verdes, a test csavarodik – a madár a repüléstől független, statikus irányitóközpontból szemléli a világot és irányít. Mindezt kézben tartott madár esetében is megfigyelhetjük. Ezt mutatom meg az alábbi videón. Fogadjátok szeretettel, és legyetek oly kedvesek, osszátok meg másokkal is. 
Mivel hiszek abban, amiben többek között Einstein is hitt, hogy egyetlen törvény irányítja a világot, muszáj azt is megjegyeznem: az efféle koordináció a psziché számára is életbevágó. Nem véletlenül mondjuk gyakran: RÁZÓS helyzet. Amilyen a madár repülése. Kerüljünk bármilyen nagy kapacitást igénylő helyzetbe, kell, hogy maradjon bennünk egy biztos, statikus pont, ha tetszik irányítóközpont, ahonnan a madarak éleslátásával és nyugalmával szemlélhetjük és értékelhetjük a világ száguldását vagy a saját száguldásunk.
HOZZÁSZÓLÁSOK ITT

 

Hozzászólások lezárva.