17. Amikor meg voltam húzatva

szalonka természet birds wild erdő érdekes sztorik történetek irodalom

Fotó: Wikiwand

8 éves korom körül középkori kínzásoknak vetettek alá, minek következményeként egy tévhittel is gazdagodtam. Eszembe jut ez mindig, ha egy bizonyos madarat látok. A minap szürkületkor erdei szalonka húzott át előttem. Nem megyek most bele, miféle jószág ez. Épp oly különös, mint amit a fizimiskája ígér. Ennél elvarázsoltabb alakja, élete, feje :-) kevés madárnak van. Óvatos, paranoiás, titokzatos, sötétben mozgó, szinte láthatatlan madár, ezért most kivételesen kénytelen vagyok a netről hozni képet :-( Szóval. Kölyökkoromban jó időre tolókocsiba kényszerültem. Mielőtt lemondtak volna rólam, mindenfélével próbálkoztak, délelőttönként például egy nehéz párnát szíjaztak a seggemre, amibe aztán áramot vezettek. Ez eleinte csak bizsergetett, ám a fokról fokra erősödő áram végül kibírhatatlanul fájdalmas szúrásokkal borított el. De ez sem használt, s úgy tűnt, előbb-utóbb le kell vágni a lábam. Anyám azonban felhajtott egy új professzort. A műtét sikerült, de mivel a jobb lábam rövidebb volt, nyújtani is kellett. Volt egy gyógycipő a talpában kampóval, az ágy végében pedig egy vasállvány, rajta csiga. A cipőbe kötelet akasztottak, átvetették a csigán, a kötél másik végét meg jókora súly húzta. Ez nem járt heves fájdalommal, de majd megőrültem attól, hogy csak fekszem és fekszem, míg a lábamat valami húzza és húzza és húzza. Ez a húzatás annyira az agyamra ment, olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy amikor a szomszédomban lábadozó „vadászbácsi” Nimródjában láttam egy cikket, totálisan félreértettem. Szalonkahúzásról volt szó benne. Hogy a szalonka így húz, meg úgy húz, alkonyatkor az erdőszélben. Egy elejtett szalonka képe illusztrálta a cikket. A lábánál fogva lógott egy ágról, de a spárga nemigen látszott. A szalonka békésnek és elégedettnek tűnt. Gondoltam: „Nahát, a szalonka is nyújtja a lábát! Esténként, mielőtt keresgélni menne, lóg egyet az ágról. Nem csoda! Tényleg rohadt rövid a lába. Szóval ezt hívják szalonkahúzásnak.” Ekkor “tudósi érdeklődésem” épp csak éledezett, bármit elhittem, semmi sem tűnt lehetetlennek. Attól fogva megbocsátóbban viszonyultam a lábhúzatáshoz. Ha nem látták, még mindig kiakasztottam a kampóból a kötelet, de már ritkábban. Nem kizárt, hogy a szalonka jóvoltából lettek végül egyforma hosszúak a lábaim. A műtét után újra tanultam járni. Olyan vaslábbal botorkáltam, amit a Forrest Gump című filmben látni. Úsztam és kerékpároztam. Karácsonyra Nimród és Természetbúvár előfizetést kaptam, valamivel később járt már az Élet és tudomány is, de az a tévhit, hogy a szalonka előszeretettel lóg fejjel lefelé a lábát húzatva, megdöbbentően sokáig tartotta magát nálam. Cinikusan úgy is fogalmazhatnék: végig „döglött szalonka koromban”.
HOZZÁSZÓLÁSOK ITT

 

szalonka természet birds wild erdő érdekes sztorik történetek irodalom

Fotó: Wikiwand

Hozzászólások lezárva.