10. A láthatatlan szigete a láthatóban

Fotó: Centauri

Fotó: Centauri

Nemrég egy régi emlék felidézését azzal zártam: Nem fosztom meg magamat attól, hogy lássam, amit látok. Lássam azt is, amit korábban láthatatlannak hittem.
Láthatatlanról beszélve könnyen csúszunk bele ködös misztikába (nem mintha a világnak nem volna ködös, misztikus szférája), de én prózaibb jelenségekre gondolok a láthatatlanról beszélve. A látható világ csak a jéghegy csúcsa, a jelenségek javát egyszerűen nem érzékeljük, a hálózatok nagy részét nem látjuk, nem is láthatjuk – viszont jópárat láthatóvá tehetünk.
Pár napja szólnak már a tücskök is, s erről jutott eszembe, hogy egyszer szöget ütött a fejembe: alélva hallgatjuk a nyári éj tücsökmuzsikáját, de vajon hány tücsökből áll egy ilyen zenekar? Mégis milyen sűrűn lakott egy ilyen rét? Egy kis csapattal több száz zászlócskát készítettünk, kivonultunk a rétre, ott pedig centiről centire felkutattunk minden lakott tücsöklyukat. A bejáratokat zászlókkal jelöltük meg, s így láthatóvá tettük az addig láthatatlan tücsökkolóniát.
Ez a 23 éves fotó még papírra készült, ám a lényeg látható. Minket is megdöbbentett, mennyi tücsök él egy réten :-) A tudomány és az irodalom feladata ebből a szempontból azonos: fel kell térképezni a láthatatlant is, ha lehet, az egész “jéghegyet”.
A legjobbakat! Üdv: Cen’ :-)
HOZZÁSZÓLÁSOK ITT

 

Fotó: Centauri

Fotó: Centauri

Hozzászólások lezárva.