1. Gólyák a konyhában

Centauri Észtország Prima Vista irodalom könyvfesztiválLátogatott meg titeket gólya? Engem egyszer már igen. :-) Arról jut eszembe, hogy a gólyák már jó ideje hazafelé tartanak, március első hetében beeshetnek az elsők. :-) Annak idején ápoltam jópárat, természetesen engedéllyel (a Természetvédelmi Hivatal volt illetékes ilyen ügyekben). A gólya fokozottan védett, tehát a tartása tilos, s még csak nem is szabálysértés, hanem bűncselekmény. Ezért kellett az engedély, s én nem is tartottam, hanem gyógyítottam őket. A madarak istápolása jóval nehezebb az emlősökénél, súlyos sérüléseknél gyakran reménytelen. A gólyák esetében általában mégis valamivel több az esély, mivel rendkívül okosak. A sérült gólya, mikor először engedem ki a kertbe, felméri a terepet. Megállapítja, hogy nem tud kimenni, aztán keres egy nyugodt pontot és megpihen. (A ragadozók például egyáltalán nem ilyen belátók.) Ráadásul tanulékony is. Miután a gólyáim hamar rájöttek, hogy a csirkenyakat mindig nylonban hozom, ha nylontáskát láttak nálam, mindenüvé követtek. Nem hagyhattam nyitva a bejárati ajtót a legnagyobb melegben sem, mert besurrantak. Egyszer, amint üldögélek a dolgozóban, motozást hallok a konyha felől. Kimegyek, s látom, hogy 3-4 gólya a szemetesből rángatja ki a nylont. Gondolták: nylon = csirkenyak.
Volt közöttük egy német gólya, aki útban Németország felé, megpihent itt. Rájárt a rúd. Nemcsak áramütést kapott, hanem lezuhanva az útra elcsapta egy zöld Trabant is. :-( Összevissza törte magát, így aztán a gyógyulása is lassabb volt a többiekénél. Októberben még mindig az udvaron téblábolt, míg a többiek rég elmentek. A németektől tudtuk, hogy a párja (a tojó) egész nyáron a fészken várta. Október végén eltűnt a német gólya is. Gondoltam, messzire nem juthat, hideg volt már, túlkésőn indult útnak. Jött a hosszú tél, hír nem jött felőle, nem adtam a túlélésére 10% esélyt sem. Március vége felé otthon molyotam épp, amikor a szomszédom hív telefonon: „Itthon vagy?” „Persze.” „Akkor nézz ki az ablakodon!” Erre kinézek, s egy gólyát látok a terasz előtt. A Lábán gyűrű. Felkapom a távcsövet. Igen! A német gólya az. Gondoltam, jó házigazdaként nem megyek ki hozzá üres kézzel, viszek ki csirkenyakat, de mire úgy 5 perc múlva kiértem, a gólya nem volt már ott. Csak beugrott látógatóba. Látva, hogy sehol senki, tovább állt. Két héttel később jött a németektől a hír: a gólyám 1 év késéssel megérkezett a fészkére, ahol a tojó még mindig várta. Már a fészket tatarozzák.
Mondjátok meg! Hát nem tök jó fej a gólya? 
Ezzel az emlékkel várom vissza a gólyákat és kívánok nektek szép hétvégét! Üdv: Cen’
Fotó: Centauri (ezt a képet egy észt gólyáról lőttem)
HOZZÁSZÓLÁSOK ITT

 

Centauri Észtország Prima Vista irodalom könyvfesztivál

Fotó: Centauri

Hozzászólások lezárva.