Melyik Magyarország és Európa legkisebb madara?

sárgafejú királyka regulus regulus magyarország európa legkisebb madara

Sárgafejű királyka (Regulus regulus) (Forrás)

Ha nem akarjuk megfosztani szegény ökörszemet minden címétől, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy ő Magyarország és Európa „legrövidebb” madara.


2019.10.23. Valószínűleg tudod, de könnyen lehet, hogy rosszul. Nem csoda, hisz mind a mai napig találkozni olyan cikkekkel (sőt tankönyvvel is) amely szerint az ökörszem(Troglodytes troglodytes). Ennek oka talán az, hogy az ökörszem gyakran van szem előtt, megjelenik az udvarokban, a házaknál, a madáretetők környékén is, és valóban egészen aprónak tűnik.

Aligha képzelhető el nála kisebb madár.

Ráadásul, ha valóban precíz választ szeretnénk, akkor nem is annyira egyszerű a kérdés, hisz amennyiben nem az ökörszem a legkisebb, azt kell mondani, hogy két másik. És talán az sem tisztázott, mit értünk „nagyság” alatt.

Ökörszem (Torglodytes troglodytes), jellegzetesen felcsapott, rövid farokkal. (Forrás)

Az ökörszem szembetűnő jellegzetessége, hogy rendkívül kicsi a farka, és így még kisebbnek tűnik, sőt a szárnya is jellegzetesen lekerekített. Erre azért van szüksége, mert egész életében a sűrűben bujkál. Udvarokban könnyen megfigyelhető, ahogy beveszi magát egy gallyrakásba vagy sűrű sövénybe. A szűk helyeken előnytelen volna egy hosszú szárny a számára. Szóval az ökörszem nemcsak kicsi, hanem tömzsi is.

Ezzel szemben a rivális, a „királyka” hosszabb farkú, hegyesebb szárnyú madárka, így nyúlánkabbnak és nagyobbnak hat, holott valójában nem az.

Ha nem akarjuk megfosztani szegény ökörszemet minden címétől, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy ő Magyarország és Európa „legrövidebb” madara.

De ha tömegre vizsgáljuk a dolgot, akkor a „királykával” szemben alul marad. Azért idézőjelezem a királykát, mert itt valójában két madárról van szó. Olyan, mint királyka, nincs is, csak sárgafejű királyka (Regulus regulus) és tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus).


Sárgafejű királyka (Regulus regulus) (Forrás)

Szemben az ökörszemmel – aki minden jelentősebb erdőnkben költ – a sárgafejű királyka szórványos fészkelő, a tüzesfejű királyka pedig inkább ritka. Ennek elsődleges oka az, hogy mindkét királyka a fenyvesekhez kötődik (a fenyvescinegéhez és a búbos cinegéhez hasonlóan), nálunk azonban a fenyvesek területe viszonylag kicsi. Ezen belül is a lucosokban érzi magát igazán jól.

Ennek ellenére könnyűszerrel találkozhatunk velük az ősztől tavaszig terjedő időszakban.

A magasabb, hegyvidéki területek sárgafejű királykái már szeptemberben lehúzódnak az alacsonyabban fekvő, kevésbé zord területekre, és ott töltik a telet. Így aztán a sárgafejű királyka ebben az időszakban – főként fenyvesekben, fenyősorokon, örökzöldben gazdag kertekben – mindennapos. Gyakran csatlakozik laza, vegyes cinegecsapatokhoz, így előbb-utóbb a madáretető környékén is felbukkan. Rendkívül élénk madárka. Míg zömmel apró pókok után kutat a fenyők sűrű ágai között, folytonosan „cincog”. Ez a vékony hang az őszi-téli madártúrák állandó kísérője.


Tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus) (Forrás)

A tüzesfejű királyka még vonuláson sem gyakori, de nálam például szinte minden év októberében megjelenik. Ha sikerül kivárni, míg a fenyőágak rejtekéből jól látható helyre ugrik, akkor fehér szemsávja alapján könnyen megkülönböztethető a sárgafejű királykától. A hangja is elárulja, de ehhez gyakorlat kell.

Visszatérve az eredeti kérdésre.

A királykák súlya 5 gramm körüli. Volt szerencsém lemérni saját kezűleg is nem egyszer, tüzesfejű királyka is megfordult a kezemben párszor, így ellenőrzött ez a súly.

Nem is igen ingadozik. Úgy tűnik, hogy egy királyka súlya ennyi és kész, alig találni egy kicsivel könnyebb vagy nehezebb egyedeket. 5 gramm körülbelül egy A/4-es levélpapír súlya. Ezzel szemben az ökörszem átlagos súlya 7 gramm, vagyis egy átlagos ökörszem 40%-al nehezebb egy királykánál. Majdnem a másfélszerese. Azt kell mondani tehát, hogy a királyka egyértelműen a legkisebb, s nem is kevéssel nyeri ezt a versenyt. Más kérdés, hogy győztesként rögtön két fajt kell kihirdetnünk, hisz a két királyka-faj között viszont már elenyészők a különbségek. Talán a gyakoribb, sárgafejű királyka egy leheletnyivel kisebb.

Korábban is említettem, hogy sajnos az ablaknak repülő madarak „versenyében” is előkelő helyet foglalnak el a királykák.

Ezt az internet is visszatükrözi. Feltűnően sok az olyan kép – a Wikipédia és Wikiwand oldalakon is –, ahol kézben tartják a királykákat. Laikusok sok esetben azt hihetik, hogy a királyka nemcsak kicsi, hanem cuki is, és szelíd. A gyakorlott szem azonban sok esetben látja, hogy a kézben fényképezett madarak valójában csapzottak kissé, és kábák. Bármibe lefogadom, hogy ezek egy részét ablakok alól szedték össze. Míg sok egyéb énekesmadár (pinty, cinege…) általában megússza az ütközést, és mi is segíthetünk rajtuk (ITT olvashattok arról, hogyan), addig

a kistermetű és rendkívül törékeny királykáknál az ablaknak ütközés többnyire végzetes.

Ha nem volna terepi tapasztalatunk, a netes képek egy része másvalamiről is árulkodik. Ha nem kézben fotózzák, gyakran elmosódott képeket találunk róluk. Ennek oka az, hogy rendkívül vitálisak, szünet nélküli mozgásban vannak. A cinegék is jól pörögnek, de azért meg-megállnak egy pillanatra, a királyka viszont annyira se. Ennek oka szintén a kicsi mérettel áll összefüggésben.

Egy ennyire kicsi testet csak állandó evéssel lehet fenntartani.

Hogy az énekesmadarak, így a királykák életében is mekkora küzdelem ez a téli időszakban arról szintén írtam már korábban ITT.

Ennek fényében egészen lenyűgöző a királyka vállalkozókedve fészkelés idején. Könnyen elképzelhető, hogy ez a csöppnyi madár, a csöppnyi fészkébe milyen valószínűtlenül apró tojásokat rak. Ezekből a borsószemekből viszont akár tizenegyet is! A frissen kikelt fiókák négyen-öten is kényelmesen elférnek egy kávéskanálban. Képzeljük el azt a fészket, ahol ezekből a parányokból 10-11 szorong a gondosan megépített, puha fészekben! Akkor van csak igazán szükség arra, hogy a királyka jól pörögjön.

A sok fióka azért szükséges, mert kis termetüknél fogva sérülékenyebbek, és nagyobb a mortalitás.


Figyeljünk őszi kiránduláson a hangokra, főként fenyvesek, fenyősorok mentén, és ha azt halljuk: „ci-ci-ci-ci”, egészen vékonyan, többnyire több irányból is, lessük türelmesen a fenyőágak rejtekét, hátha megpillantjuk a királykákat. Erre ebben az időszakban megvan minden esély.

És akkor nemcsak élménnyel, hanem egy „leggel” is gazdagabban térhetünk haza.


Hasznosnak találtad ezt az írásd? Regisztrálj, és értesülj további cikkekről és hírekről 🙂

Név*

Email cím*

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Ablaknak repülő madár – Hogyan segítsünk?

Fenyvescinege a háznál – ablaknak repült madarak

Melyik a legnagyobb szárazföldi ragadozó?

A világ legkisebb madarai, kolibrik a madáretetőn

Élet-halál harc az ablak alatt – miért etessük a madarakat?

 

4 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Elbűvölő szépség!

  2. Marsovszki Viktória

    De jó, hogy hallhatjuk a hangját is.! 🙂
    Bár itt az alföldön nem gyakoriak a fenyvesek, és túlságosan délre vagyunk, de hátha valahol felismerem a hangját ennek a csöpp madárnak, és meg is láthatom!:)
    Így volt a vadgerlével is, az egyik madaras oldalon kértem a hangját, meg is kaptam, és rá pár napra rá , mit ad isten, bizony meghallottam. Az más kérdés, hogy utána órákat vártam rá, hogy elröppenjen a fejem fölött, megmutassa nekem az “altestét”, amiről még azonosítani sem lehet. 🙂 Úgyhogy, mondhatnám azt is, láttam a vadgerle hangját! 🙂

  3. Szeretem a madaras írásadait is, és azt hogy mennyi stílusban mozogsz otthonosan. Szerintem Te a letűnt idők polihisztora vagy.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.