Könyvkritikák – könyvajánlók

Hajnal itthon, a könyvtárszobában (Fotó: Centauri)

”Kétszer halunk meg. Egyszer, amikor eltemetnek minket, másodszor, amikor utoljára mondják ki a nevünket.”


2019.10.06. (Országos Könyvtári Napok: 2019. szeptember 30 – október 6.)

Ezzel tisztelgek a könyvtárosok áldásos és nem eléggé megbecsült munkája előtt is!


FRISSÍTÉS: 2019.10.07. 12:04 Író létemre is azt kell mondanom, nem találok szavakat rá, mennyire örülök, hogy rengetegen olvassák ezt a posztot. Felemelő érzés látni, hogy könyvtárosoktól érkeznek levelek (igyekszem mihamarabb válaszolni mindegyikre 🙂 ) Ebbéli örömömben felraktam még egy kétperceset, amit pár éve kimondottan a könyvtárosoknak írtam. A “kapcsolódók” között a lap alján megtaláljátok, Milyen a könyvszerető ember? cím alatt. 🙂 Könyvbaráti üdvözlettel: Cen’

Frissítés: 2019.10.09. Ezt a könyvet ajánlom elsőként 🙂 A képre kattintva megnyithatod az ajánlót.

FRISSÍTÉS: 2019.10.07. 13:58 Milyen feledékeny az ember. Még a saját könyveiről is hajlamos megfeledkezni. Amint többen is jeleztétek, számos más helyen is központi szerephez jut a könyvtár, pl. a regényeimben is. És tényleg. A Duna TV hozott le annak idején egy részletet a Jégvágóból, ahol a főszereplő többek között hangsúlyosan beszél könyvekről. (Két másik, kimondottan a könyvekről szóló részlet olvasható még ITT és ITT.)  Én magam készítettem egy rövid videót, ami Jack London és egy könyvtárosnő emlékének állít emléket. A Jákob botjában pedig a könyvtár központi helyszín, ahol az ifjú Jack London menedéket talál, ahol férfivá és íróvá érik; ahol Jack első szerelme egy könyvtárosnő. Hamarosan felrakok egy ilyen részletet is. :-

2019.10.06. 16:02 Íme, két új részlet, ahol az ifjú Jack London menedékre és szerelemre talál a könyvtárban (Első nap a könyvtárban) (Zárás után). Korábban írtam egy személyes könyvtárbéli emlékemről is (Életmentő cseppek). Rájöttem, hogy számos könyvtárral kapcsolatos jelenetet hozhatnék még (például azt, amikor Jack London csavargóként betér New York város hatalmas könyvtárába), de nem akarom teljesen szétírni, szétlinkelni ezt a posztot, inkább készítek majd egy könyvtár tematikájú válogatást. 🙂


 

2019.10.06. Ebből az alkalomból indítom útjára a régen ígért könyvajánló sorozatot is. De mielőtt sort kerítenék az első könyvajánlásokra, hadd idézzek fel egy közelmúltbéli esetet.

Nemrégiben hosszan beszélgettem egy fiatalemberrel, aki betöltve tizennyolcadik életévét épp a felnőttkorba lépett. Legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta:

„Végül csak néhány épület marad meg abból, ami ma köröttünk áll. És a könyvek.”

Megdöbbentő mondat ez egy fiatalembertől. Több okból is. Először is előre bocsátom, hogy az idézett ifjú sokat gondolkodó, nyitott, minden kérdést alaposan megrágó, mérlegelő ember, tehát ezt a mondatot sem lózungnak szánta. Ő így látja a világot. És ez valóban meglepő, mikor az ő korosztálya nemigen olvas, pontosabban könyvet alig. Panaszkodik is erre, hisz nincs kivel beszélgessen könyvekről, szerzőkről, történetekről, ahogy ő mondja: „karakterekről”. Ha most bárki azt gondolná, hogy egy magányos és sápadt könyvmolyról beszélek, téved. Ez a fiú magabiztos, talpraesett, erős, kisportolt, okos, kritikus szemléletű, de jóindulatú. Röviden: épp olyan, aki párját ritkítja.

Legalább ennyire fontos, hogy olvasott, sőt – és ez már szinte hihetetlen – tudatosan készül arra, hogy művelt ember legyen. Ma már ritkán fordul elő ilyen.

Műveltségre, sokoldalúságra én sem törekedtem az ő korában. Természettudományi vonalon képzeli el a jövőjét, de rájött, hogy ugyanakkor jártasnak kell lennie a humán területeken is. Egyelőre az irodalmat tünteti ki figyelmével, ezidőtájt kiváltképp Shakespeare-t, és persze a legfontosabb fordítóját, Arany Jánost. Nem mellesleg nemcsak magyarul, hanem angolul is olvas. Egy szó, mint száz, nem a levegőbe beszél.

És azt kell mondanom, baromi igaza van. Én is ezt gondolom: a könyvek – minden híreszteléssel ellentétben – maradnak, és eljön az idő, amikor újra megnő a fontosságuk, s anélkül, hogy sci-fi-be mennék át, azt is megkockáztatom:

jöhet még olyan kor is, amikor ismét a könyvek lesznek toronymagasan a legfontosabbak.

Azért idéztem ezt az ifjú Embert elsőként, mert szelíd, mégis vérmes reménnyel nézhetek a jövőbe miatta. És miatta ugyanilyen reménnyel és erővel írhatok könyveket, és ajánlhatom figyelmetekbe mások könyveit is. Regényeket épp úgy, mint a tudomány berkeiben kalauzoló műveket.

De hogyan lehet egy remény szolid s egyszersmind vérmes?


Fotó: Centauri

Szolid, csöndes, mert tudom: amiről a fiatalember beszélt, az még odébb van, s hosszú az út, ezen az úton pedig még egy darabig egyre elenyészőbbnek tűnik majd a könyv, a könyvekben felhalmozott tudás, így nincs még ok hangos éljenzésre, zajongásra. Csöndes és makacs munkára van szükség. Mégis van ebben valami forradalmi remény, hisz úgy tűnik, hogy nem tűntek el az egészen fiatalok közül sem azok, akik felismerik elemi érdekeiket, és megtalálják érdekeik érvényesítésének módját is. Utóbbi különösen nagy szó. Itt tehát nem arról beszélek, hogy valamiféle távoli jövő vízióján csüngve olvasunk, írunk, művelődünk, gondolkodunk és élünk, nem.

Itt is, most is vannak olyanok, akik jól felfogott érdekből, s ugyanakkor önmaguk szórakoztatására és gyönyörére forgatni és használni fogják könyveinket, ahogyan talán az itt közzé tett ajánlókat is.

És amilyen lelkesítő, hogy újabban nincs már szinte egy hét sem, amikor fiatalemberek ne kérnének kölcsön tőlem Shakespeare-t, Orwellt, Exupery-t… épp olyan lelkesítő, vérmes, forradalmi érzés, hogy a világ könyveiből pár ezen a honlapon is otthonra találhat. Itt, ahonnan – ha magát a könyvet nem is – de legalább egy ajánlatot bárki kölcsön vehet.

Nem igazán tudom, hol tart most a felnőtt társadalom. Nem igazán tudom, milyenek most a tizen és huszonévesek. De azt biztosan állíthatom, hogy bármely korosztályban találni még és találni már reneszánsz embereket, humanistákat, nyitott elméket, kíváncsi természeteket, szépségkeresőket, jókat és zseniket is. Voltaképp mindegy is, hogy épp most hányan vannak. Ha csak egy él is, meg kell írnunk a még hiányzó regényeket, történeteket.

Ha csak ketten vannak is ilyenek, addig azt kell mondanunk: nem vagyunk egyedül.

Ráadásul most is, ebben a pillanatban is, velünk van még Shakespeare, Arany, Dosztojevszkij, Gogol, Kafka… (megdöbbentően hosszú a lenyűgöző sor), hisz, ahogy a görögök tartották:

”Kétszer halunk meg. Egyszer, amikor eltemetnek minket, másodszor, amikor utoljára mondják ki a nevünket.”

Ám ezeket a neveket – vissza Homéroszig – minden bizonnyal nem utoljára írtuk le, mondtuk ki, tehát nagyon is élnek; s ha élnek itt vannak velünk. Sokan vagyunk tehát, továbbra is, és egyszer ennél is többen, sokkal többen leszünk.

Ennek ígéretében, igézetében és reményében fogadjátok majd szeretettel a könyvajánlókat!

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Légy oly kedves, oszd meg másokkal is! Előre is köszönöm. Üdv: Cen’


HELLO! – Ha szeretnél értesülni a legfontosabb hírekről, akkor csak köszönj be a webcentauri@gmail.com címre. Elég annyit írni: “Hello!” 🙂 


Centauri IRODALOM szép emlékek missel roman régi könyvek

Az apámtól örökölt Missel Romain (1859!) Nemcsak a könyvet, hanem a szellemét is őrzöm Fotó: Centauri

 

Legkedvesebb könyveim – egy bibliofil vallomása

Mi a hygge? – Valóban a boldogság receptje?

 

A legkedvesebb könyvek (2.) – Az ősember és a televízió

2019.10.01. Este a könyvtárszobában

KÖNYV

Rekviem – a folyóiratok védelmében – Élet és irodalom

Milyen a könyvszerető ember? – Gutenberg galaxis

22 Comments:

  1. Szabó Edit

    Legyünk hát optimisták! 🙂
    Én is örülök, amikor pl. a metrón egy fiatal kezében könyvet látok okostelefon helyett.

    Most meg annak örülök, hogy újra ajánlasz majd olvasnivalót. Volt már ilyen régebben. Te hívtad fel a figyelmemet pl. Paul Austerre is. Azóta olvasom a könyveit. 🙂

    A posztot osztottam, természetesen.

    • Köszönöm! Igen, tudom, de csak ritkán ajánlottam, leginkább csak szerzőket (legtöbbször Jack Londont 🙂 🙂 ), de most szép sorban könyveket is; az irodalom és a tudomány területéről egyaránt. A reggeli poszt alatt írtam, hogy tegnap megint betegeskedett a honlap egy kicsit, ezért nem is volt nagy élet tegnap, de ma megint jobbnak tűnik, és ha ez így marad, akkor talán már ma jön az első könyv. És ha már itt tartunk: elém került egy bejegyzésed az egyik esszé-részletnél, ahol kérdezed, mikor lesz olvasható teljes terjedelmében. Nos, az is érkezik hamarosan.

      • Szabó Edit

        Igen, észrevettem tegnap, hogy gyengélkedett a honlap. Most még telefonon vagyok, de később majd bekapcsolom a gépet.
        Most nem ugrik be, hogy melyik esszé-részlet lehetett, de hát ilyen szempontból én mindig telhetetlen vagyok. Ismersz már. 🙂

        Várom a könyvajánlót és az esszét is. Köszi!

  2. Marsovszki Viktória

    Várom, várom a könyvajánlóidat, Cen’! És bíztatlak, vannak bizony olvasó fatalok, és mintha egyre többen lennének. Könyvolvasók, Az internetes világ nem tudja űberelni a könyvtárakat, ha átmenetileg úgy is tűnik. Szelíd erőszakkal, saját rajongásunkkal tudunk azért hatni mi is, te meg az írásaiddal is!!! 🙂 Rengeteget utazom tömegközlekedéssel, és egyre több fiatalember kezében látok könyvet, hosszú utakat olvasnak végig. Kicsit kellemetlen, de én meg addig nem nyugszom, míg ki nem silabizálom, mit olvas a fiatal utas. 🙂 Elég diszkréten tudom csinálni, szerintem nem vette még észre senki! 🙂 Persze örül a lelkem az ilyen utakon. 🙂
    A könyvajájánlóid mellett szeretem még a filmes és zenei ajánlataid is, Cen! Kiváncsian várom, melyik könyv lesz itt az első ajánlatod. 🙂

    • Ezt nagy öröm olvasni! Tényleg. A posztban nem írtam, de találkoztam mostanában könyvtárosokkal is, és megdöbbentett, hogy mennyire ki vannak éhezve egy kis elismerésre. Joggal. Rendkívül kedvesek voltak, meg is kérdeztem: Vajon mi az oka annak, hogy a könyvtárosok szerte a világon sokkal kedvesebbek, segítőkészebbek, mint a nagy átlag; csak nem az is ott áll a háttérben, hogy olvasottabbak?

      Ezzel egy kis mosolyt csaltam rájuk. Próbáltam elérni a könyvtárosokat is, amennyire Facebook nélkül tudtam, remélem legalább egynéhány könyvtároshoz eljut ez a poszt.

      És ha már lúd, legyen kövér, elárulom, hogy az első könyvajánló erre a honlapra, és rátok, mondjuk így, a törzsolvasókra lesz optimalizálva, továbbá az évszakra, illetve az előttünk álló őszi-téli időkre, ugyanakkor rögtön rendhagyó lesz, mert se az irodalomhoz, se a tudományokhoz nem sorolható be; miért is ne bontsunk rendet még mielőtt bármiféle rend kialakult volna? 🙂 🙂 Csak van egy kis drukk bennem a honlap miatt, nehogy megint akadozzon, mert olyankor én sem tudok feltölteni, válaszolni… 🙁 De ez eddig egy klassz nap, szóval reménykedem. 🙂

  3. Marsovszki Viktória

    Most már még kiváncsibban várom! 🙂 🙂

  4. Nagyon várom már a könyvajánlóidat! Egy író szemszögéből nézve egy másik író könyve…biztos tartogatni fognak meglepetéseket azok az ajánlók 🙂

    A jó könyvtár és a jó könyvtáros aranyat ér!

  5. Deli Klára

    Igen, olvassa könyvtáros is..)
    Egy történet, ami talán ideillik. Fiatal Olvasóm lelkesen mutatta a tengerentúlról és nem olcsón beszerzett “kütyüjét” ami akkor még újdonság volt, és akár 200 regényt lehet rá feltölteni.
    Ezután sokáig nem láttam. Majd egyszercsak újra találkoztunk a könyvespolcok közt, odajött, és azt mondta : Mégiscsak a könyvek!!!

  6. Nagyné Ica

    Rövid leszek! Tisztelet írónak, olvasónak, könyvtárosnak!

  7. Aminek nagyon örülök, hogy a fiam évekkel ezelőtt eldobta a telefonját és olvas ezerrel, főleg lexikonokat, rendszerbe szedett írásokat mindenről:-)) Szóval a kütyü mánia is elmúlik és visszatérnek az okos szép fiatalok az áldott könyvekhez. Kedves Cen, nagyon várom a könyvajánlóid, nekem a könyv a legnagyobb kincs, s bár elég széleskörű az érdeklődésem a nívós műveket nem biztos, hogy mindig megtalálom.

    • Innen is üdvözlöm a fiadat! Hadd dicsekedjem egy kicsit, csak most, csak szűk körben. Ismerek egy olyan fiút is, aki a Jégvágó után vált rendszeres olvasóvá. Azóta habzsolja, és veszi, és gyűjti a könyveket. Ezt tartom az egyik legnagyobb írói sikeremnek. Egy embert már biztosan olvasóvá tettem. 🙂 Hála a hozzászólásodért!

  8. Nagyon szépen köszönöm, átadom:-)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.