Íme, a bolygó egy planktonevő cápa vagy egy rája szemszögéből. A bolygó nagy része víz – így aztán, ha reálisan akarunk arról beszélni, mit látunk, mit ismerünk belőle, akkor csak úgy fogalmazhatunk: alig valamit.
Szó szerint a felszínt kapirgáljuk.
Érdekes kérdés, hogy miért épp a szárazföldön alakult ki az értelmes élet, egy magasan fejlett intelligencia, és miért nem a jóval nagyobb életteret nyújtó és kiegyensúlyozottabb körülményekkel rendelkező óceánban – már ha csuklóból fogadjuk el azt a tézist, miszerint az ember képviseli az intelligencia csúcsát ezen a bolygón. De feltehetjük azt a kérdést is: vajon tényleg a szárazföldhöz köthető a magasan fejlett intelligencia? Honnan tudjuk, hogy nem a tengerekhez, az óceánok végtelen mélységeihez? Ismerjük már eléggé ezeket a mélységeket és az óceán életét, a benne élő sokaságot, hogy kijelenthessük ezt?
http://https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/fold-ahol-elek/fold-es-csillagai-ejjel-csodalatos-felvetelek-es-hatterzene/
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/a-nagy-jegtrukk/
Egyetértünk, ismét. 🙂
Gyanítom, hogy amíg nem tanulunk meg madárul, delfinul …., amíg csak a saját aspektusunkbol vagyunk képesek szemlélni az élővilágot, addig marad az a kényelmes meggyőződésünk, hogy mi rendelkezünk a legmagasabb rendű intelligenciával.
… és eszembe jutott Robert Merle és az Allati elmek🐋🐬🦈
Illetve hát az is kérdés: az intelligenciát miért kellene azonosítanunk az emberi intelligenciával? És: az emberi intelligenciát miért volna muszáj leszűkítenünk a racionális képességek mérésére? Vajon nem éppen akkor volna intelligensebb egy magát annak tartó faj, ha képes lenne a sajátjától eltérő értelmet, értelmeket is elképzelni?