Bevezető

cENTAURI ÍRÓKedves barátiam! Ebben a rovatban egy legalább 30 részes sorozat részeként szeretnék példákat hozni arra, hogy a természetben miként érvényesül tökéletesen néhány olyan elv, amit az ember leginkább csak a szólamok szintjén ismer. Engedjétek meg, hogy mielőtt belefognék, két részletben hadd hozzak egy kis bevezetőt.
Az irodalom jó része – talán jelentősebb fele – úgy van a természettel, mint a levegőtlen szobában szédülésig tévéző ember: bár a redőny résein át beszüremlik a ligetek éneke, ám elnyomja a tévé (és a hisztérikus közélet). Meg sem hallja, ám ha mégis, nem tudja, mit hall. Pinty vagy veréb? Nem tudja, s tudni sem akarja. Ugyanakkor számon kérik a „műveken”, hogy milyen „mélyre ásnak”. Márpedig a forrás forrása ma is a természet. Ez a legmasszívabb alap, akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy kiszakadtunk belőle. Ha valóban így gondoljuk, rosszul gondoljuk. Mondanám: inkább a természet szakadt ki belőlünk, ám még ez sem volna teljesen igaz.
Egyszer egy jelentős író azt találta mondani: „Engem nem érdekel a természet.” Merész őszinteség. Ám az őszinteség jó, és egy valamirevaló író időről időre kockáztat, ezért készséggel ismerem el a kijelentés bátorságát, még ha tévútra visz is. Főként egy írót. Magunkról szólva is „emberi természetről” beszélünk, márpedig tudjuk, hogy „a nyelv nem hülye”. Tényleg nem. Az ember megismerése lehetetlen természeti mivoltának megismerése nélkül, természeti mivoltának megértése pedig lehetetlen a természet megismerésének hiányában. Akit nem érdekel a természet, azt érdekelheti-e őszintén az ember? Ha jóindulatú vagyok, azt mondom: talán igen, érdekli, csak épp az emberhez vezető útról, az ember teljes megismerésének legfontosabb eszközétől riad vissza ez a bátor ember. Csak attól, hogy színről-színre lássa. Szerencsére, bármit mondjon is az ember a természetről, azt is csak egy természeti lény mondja. Hogy egyáltalán mondhat bármit, azt is olyan sejteknek köszönheti, akik éppoly biológiai függőségben élnek, mint bármely más sejt a világon, és ez a függőség, ez a beágyazottság átüt a legképtelenebb, a természeti-biológiai valóságot kirekesztő állításon, életen is.
Hasonló kockázatot vállalva henceghetnék azzal: „Engem nem érdekel a nyelv.” Ha erre azt a kérdést szegezik nekem: „Hogy a bánatba állíthat ilyet egy író?” – muszáj volna meghátrálnom, akár az önérzet legázolása árán is. Hogy mégis kevésbé nyilvánvaló a természet negligálásának abszurditása, azért az az elhibázott létértelmezés felel, mely magas-mély filozófiák tűpontos idézését elvárja, ugyanakkor a körülöttünk lévő és élő világ hozzávetőleges, erősen hiányos ismeretét sem tartja a műveltség részének. Míg az élővilág negligálásának tarthatatlansága cseppet sem nyilvánvaló, az, hogy ennek oka egyfajta beszűkült tudat, nagyon is az.
(Előre is megköszönve figyelmeteket és a megosztásokat :-) )
EREDETI PODSZT ÉS HOZZÁSZÓLÁSOK ITT

 

őzgida vadak állatok kisállatok állatkölykök

Fotó: Centauri

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.