Együtt könnyebb – Bevezető I.

Centauri irodalom könyv természet madarak író writer nature literature

Fotó: Centauri és tsa.

2019.02.02. Ahogy a minap írtam, két választás van: előre vagy hátra. Igaz ez a honlapra is – és olyan régi tervekre, amelyek megakadtak. Ilyen az alábbi is, holott talán ez volna az egyik legfontosabb. Jókora késéssel tehát vágjunk bele ebbe is. Először is itt az eredeti, régi kiírás (még a Facebookos időkből) némi szerkesztés után. Először ezt rakom ki  főoldalra, aztán – ahogy Szabó Edit “kérte” 🙂 – felrakom a bevezető második részét is. A harmadik részben pedig – mivel még tél van, és madáretetés és cinegék (akikről többször is írtam már ITT és ITT és ITT) – elsőként arról lesz szó, hogyan működnek egy ügyben együtt a cinegék úgy, ahogyan mi emberek általában nem tudunk. Mondhatnám azt is: megnézzük, hogyan kerülik el a cinegék a háborút. Addig is fogadjátok szeretettel az alábbiakat:

Kedves barátaim!

Ebben a rovatban egy legalább 30 részes sorozat részeként szeretnék példákat hozni arra, hogy a természetben miként érvényesül tökéletesen néhány olyan elv, amit az ember leginkább csak a szólamok szintjén ismer.

Engedjétek meg, hogy mielőtt belefognék, két részletben hadd hozzak egy kis bevezetőt.
Az irodalom jó része – talán jelentősebb fele – úgy van a természettel, mint a levegőtlen szobában szédülésig tévéző ember: bár a redőny résein át beszüremlik a ligetek éneke, ám elnyomja a tévé (és a hisztérikus közélet). Meg sem hallja, ám ha mégis, nem tudja, mit hall. Pinty vagy veréb? Nem tudja, s tudni sem akarja. Ugyanakkor számon kérik a „műveken”, hogy milyen „mélyre ásnak”. Márpedig a forrás forrása ma is a természet. Ez a legmasszívabb alap, akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy kiszakadtunk belőle. Ha valóban így gondoljuk, rosszul gondoljuk.

Mondanám: inkább a természet szakadt ki belőlünk, ám még ez sem volna teljesen igaz.

Egyszer egy jelentős író azt találta mondani: „Engem nem érdekel a természet.” Merész őszinteség. Ám az őszinteség jó, és egy valamirevaló író időről időre kockáztat, ezért készséggel ismerem el a kijelentés bátorságát, még ha tévútra visz is. Főként egy írót. Magunkról szólva is „emberi természetről” beszélünk, márpedig tudjuk, hogy „a nyelv nem hülye”. Tényleg nem.

Az ember megismerése lehetetlen természeti mivoltának megismerése nélkül, természeti mivoltának megértése pedig lehetetlen a természet megismerésének hiányában. Akit nem érdekel a természet, azt érdekelheti-e őszintén az ember?

Ha jóindulatú vagyok, azt mondom: talán igen, érdekli, csak épp az emberhez vezető útról, az ember teljes megismerésének legfontosabb eszközétől riad vissza ez a bátor ember. Csak attól, hogy színről-színre lássa. Szerencsére, bármit mondjon is az ember a természetről, azt is csak egy természeti lény mondja. Hogy egyáltalán mondhat bármit, azt is olyan sejteknek köszönheti, akik éppoly biológiai függőségben élnek, mint bármely más sejt a világon, és ez a függőség, ez a beágyazottság átüt a legképtelenebb, a természeti-biológiai valóságot kirekesztő állításon, életen is.
Hasonló kockázatot vállalva henceghetnék azzal: „Engem nem érdekel a nyelv.” Ha erre azt a kérdést szegezik nekem: „Hogy a bánatba állíthat ilyet egy író?” – muszáj volna meghátrálnom, akár az önérzet legázolása árán is. Hogy mégis kevésbé nyilvánvaló a természet negligálásának abszurditása, azért az az elhibázott létértelmezés felel, mely magas-mély filozófiák tűpontos idézését elvárja, ugyanakkor a körülöttünk lévő és élő világ hozzávetőleges, erősen hiányos ismeretét sem tartja a műveltség részének.

Míg az élővilág negligálásának tarthatatlansága cseppet sem nyilvánvaló, az, hogy ennek oka egyfajta beszűkült tudat, nagyon is az.

Előre is megköszönve figyelmeteket és a megosztásokat 🙂 )

2019.02.02. 19:01 FRISSÍTÉS: Már olvasható a folytatás is ITT

FORRÁS
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára 🙂

őzgida vadak állatok kisállatok állatkölykök

A vágy madara – a fülemüle

Hiszek egy Földben – Föld napja

Illúzió és vadon

Az öldöklő civilizáción túl

Hülye minden természetimádó? – Bevezetés II.

5 Comments:

  1. Szabó Edit

    Egyszer engedélyt kaptam tőled, Cen’, hogy ha találok valamit, akkor hozhatom.

    Volt ennek a Bevezetőnek egy 2. része is az fb-n. Ideteszem a linkjét, hátha szeretnél felhasználni belőle itt valamit:

    https://www.facebook.com/centauriweb/photos/a.913866455310772/1673272722703471/?type=3&theater

    (Hátha valamikor lesz időd rá és lesz ebből is egy sorozat, ahogy tervezted. Csak azért gondolom, hogy nem mondtál le róla, mert még itt szerepel a honlapon. 🙂 )

  2. Patai Mária Zsuzsanna

    Újraolvastam a FB-on lefolytatott vitát a természetről, kösz, Edit! Én is hoznék ide régebbi posztot, ha még nem került át: a Jack London túra “lábtörténetét”. Az nagyon szép írás, Cen’…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.