• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Új élettárs – Floyd, a borador (border collie x labrador)

Floyd – szeretem 🙂 Minden látszat ellenére itt is csak egy pillanatra ült meg. Hogy mit csinált előtte és után, arról a lógó nyelv mesél.

A boradorról csodákat olvasni, de mivel nálunk a border collie kevésbé elterjedt kutyafajta, ez a keverék is viszonylag ritka. Bár Floyd még mindig kölyök, ennek megfelelően rettentő kajla, azért már látni, hogy milyen „cserebogár” lesz belőle. Csodálatos természetű, helyesebb úgy fogalmazni: lelkületű eb. Máris igazi barát.

2019.10.06. A legutóbbi havi galéria kapcsán többen is kérdeztétek, ki a képeken felbukkanó új kutyus. Örömmel válaszolok rá, s mutatok róla több képet is. Ő Floyd, az új élettársam. Májusban született, és júliusban került ide. Ingyen elvihető kiskutya volt. Elég speciális eset, mivel ő egy úgynevezett borador, vagyis border collie az édesanyja, az apja viszont labrador. Azért esett rá a választás, mert a border collie sok forrás szerint a világ legintelligensebb kutyafajtája, a labradorról meg köztudott, hogy egy csupa szív kutya. Ide pedig a két kicsi kutya mellé kellett egy komolyabb jószág, aki okos, nagy, erős, aki jelző- és őrzővédő kutya is. A boradorról csodákat olvasni, de mivel nálunk a border collie kevésbé elterjedt kutyafajta, ez a keverék is viszonylag ritka. Bár Floyd még mindig kölyök, ennek megfelelően rettentő kajla, azért már látni, hogy milyen „cserebogár” lesz belőle. Csodálatos természetű, helyesebb úgy fogalmazni: lelkületű eb. Máris igazi barát.


borador border collie labrador keverék

Nem kis lelkesültséggel képes szuggerálni – és rajongásban se kispályás 🙂 (Fotó: Centauri)

Egyelőre persze néha még nehéz vele, mindent rág, mindent lopkod, eleinte főként cipőt, papucsot és csizmát, újabban inkább almát és ruhát. Ha csak egy pillanatra magára marad, rögtön felpattan az ágyra, bár az a terület tiltott zóna, ugyanakkor rendkívül hamar lett szobatiszta, jóval hamarabb, mint ahogy azt az irodalom alapján várni lehetett. Érzelmileg egészen túlfűtött lény, akiben a nap minden órájának minden percében szeretet-cunami tombol, és ilyenkor ellenállhatatlan benne a vágy, hogy az ember nyakába ugorjon. Mivel már most sem kicsi, azért ez néha kellemetlen is lehet. Néha olyan érzésem van, hogy embernek hiszi magát vagy legalábbis az szeretne lenni.

Egyrészt ölelni akar, ellentétben a két kicsivel, akik inkább bújnak. Az ölelést megelőző ugrás azonban általában azzal jár, hogy lefejeli az embert.

Annak érdekében, hogy ne szokjon rá a felugrásra, idejekorán kellett megtanítanom arra, hogy vezényszóra leüljön. Ez feltűnően gyorsan ment. Az abszolút kölyöknek számító kis kajla – nem túlzok – 2 perc alatt tanulta meg. Szóval lehet abban valami, hogy a border vonal adja a világ legintelligensebb kutyáit. Miután leül, lehajolok hozzá, ilyenkor kétlábra áll, és szó szerint átölel, a fejét a nyakamhoz dugja, és csak tart és a tart. Egyébként is feltűnő, milyen gyakran próbál két lábon lenni-járni, még ki is húzza magát. Másrészt van egy puff, amire úgy ül le, hogy a fenekét felrakja, a mellső lábait azonban a padlón hagyja – ahhoz hasonlóan, ahogy az ember ül.

Ráadásul ilyenkor sokatmondóan bámul fel, mintha azt mondaná: Látod? Hozzád hasonlítok én is!

Az érkezésével pár hétre iszonyú káosz alakult ki itt, ezért kellett az előírtnál kicsit hamarabb kézbe venni a nevelését. Nem vitás, hogy kicsit korán jött neki ez, ezért pár hétig azt hitte, hogy nekem mániám az, hogy ő üljön. Ha azt akarta, hogy foglalkozzak vele, olyan látványosan ült le elém, amennyire csak képes volt. Ha teszem azt épp mosogattam, és nem tudtam vele ölelkezni, akkor felállt és újra leült, aztán megint, minden alkalommal egyre látványosabban, hogy szinte odavágta a farát a padlóhoz. Ha ez sem segített, kicsit odébb ment, és újabb helyen újabb „ülésekkel” próbálkozott.

Amikor észrevettem, leírhatatlanul esdeklőn s egyszersmind bizakodón bámult rám: Látod? Ülök! Látod, mennyire ülök?

Meg kellett zabálni! Ma már tudja, hogy nemcsak akkor szeretem, ha ül, és ez persze jó, de azért kicsit hiányzik az a rövid időszak, amikor újra és újra „ezerrel ült”. Ez a legnehezebb. Mert járni, pláne ugrálni „ezerrel” könnyű. Na de ülni? Teljes erőből futni, ordítani, nevetni én is tudok. De teljes erőből lenni? Mert amit Floyd csinált, az valami ilyesmi volt.


Néha azért már felfedezni benne egy komoly eb vonásait 🙂 (Fotó: Centauri)

Az udvarhoz és a vadonhoz való viszonya nevelés nélkül is rendkívül szerencsésen alakult. A madarak egyáltalán nem érdeklik. A teraszon heverészve az orra elé szálló cinegékre rá se ránt, viszont ha macska téved be, tigrissé válik, és kihajtja őket. Azért fontos ez nekem, mert korábban sok gond volt a macskákkal (még vadkamerán is mutattam őket), nem tudtam védekezni a látogatásaik ellen, így az ellen se, hogy sok madarat elvigyenek. Ez a probléma kipipálva.

Egyébként is jelez mindent, ugyanakkor csak akkor, ha indokolt. Van benne mérlegelés és megfontolás.

Fényképezni nem könnyű, mert mint minden kölyök, folytonos mozgásban van, és ez a mozgás rendszerint tökéletesen kiszámíthatatlan, fut, hempereg, feldobja magát, erre kanyarodik, aztán arra, ide kapja a fejét, aztán meg oda. Imádja a napot, imádja a szagokat. Minden nap mindent akkurátusan végigszagol, ami nem kis teljesítmény az udvar méreteit tekintve. Ezzel hosszú órákat tölt, ha nem érek rá.

Életimádó. Hatalmas szeretetrohamai mellett képes egyedül is a boldogságra.

Minap elnéztem az ablakból, ahogy a napsütés és meleg hatására felkapta a játékát, és a végletekig fokozott kajlasággal, lóbálva, lengetve, rohanva, szökdécselve, ugrálva körbe és körbe egyre csak futott vele, és futott, és futott, míg a játékát, akár egy győzelmi zászlót, lengette.

Rendkívül izgalmas, hogy felnőtt, kan kutyaként mi mindent mutat majd magából. Az egészen biztos, hogy egészen közeli barát lesz; annyira közeli, aki inkább már testvér.

Fogadjátok ti is szeretettel őt 🙂

Floyd becenevei: Floydi Bú, Floydibojdi, Floydika (aki ebben a pillanatban épp légyre vadászik 🙂 )  

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Legtöbbször ennyit látni belőle. Számára még egy hatalmas nyargalás az élet (Fotó: Centauri)


http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/vadfigyelo-vadkamera/2018-10-23-vadkamera-az-udvarban/

http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/vitro-veritas/

http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/egy-emukolyok-elso-utja/

http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/szarvasboges/

http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2018/2018-junius/2018-06-02-gerda-es-anser-ma-1-eves/

http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2018/2018-junius/2018-06-11-hazi-oz/

http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2018/2018-februar-vegleges/2018-02-27-milyen-volt-ma-vilag/

 

 

17 Comments:

  1. Nagyon találó a névválasztás! És milyen zseniális kutyus! Kíváncsian várom, hogy felnőttként milyen kalandokat fog átélni ott nálad a vadonban 🙂

  2. 🙂 🙂 Ez jó, így már te is háromkutyás gazdi lettél. A másik kettő hogy fogadta az új jövevényt? Nagyon aranyos! 🙂 Sokat fog változni mire felnő. A szomszédban van egy gyönyörű border collie, na ő még a fán ülő verebeket is terelni akarja. A repülőgépekre is ugrana ha tudna, de egyébként egy igazi nagy játék kutya. Imádom, persze az én 3 kutyámat is. 🙂

    • A yorkshire levegőnek nézte, ha zavarta mégis, rávicsorgott, és ott hagyta; az uszi viszont hetekig úgy tett, mintha egy bengáli tigris érkezett volna a házba, vagyis látványos, tüntető rettegéssel bámulta a magaslati pontokról (székről, lépcső tetejéről) a csetlő-botló kiskutyát, és ha az közeledett feléje, panaszosan sírt, olyan hangon, amit azelőtt nem hallott tőle senki, mint aki a halál torkából vinnyog fel, életében utoljára. Hatalmas színház volt ez! Ma az a helyzet, hogy gyakran játszanak együtt. 🙂

  3. Szabó Edit

    De jó! Lett egy új hűséges barátod. 🙂 Csak legyen elég időd vele foglalkozni!
    Ugye beszámolsz majd róla időnként, ahogyan a ludikról is tetted?

    • Lesz, illetve én úgy gondolom, hogy az együttlét önmagában is sokat számít, ahogy halad a nap, reggel kelés, találkozás, evés, kimegy, bejön, ráadásul itt a másik kettő, szóval ez nem gond. És persze igyekszem majd írni róla időnként, főként ha jut idő fotózásra is 🙂

  4. Tüneményes kölyök, vagyis kissrác, tekintve hogy annak tartja magát ☺️ a felnövekedése után is megmarad a játékossága vajon? Öröm kicsit megismerni a beszámolód által, írd, fotózd, kérlek máskor is ☺️

  5. Ibolya Nagy

    Drága Floydie, ugye tudod, hogy megfogtad az Isten lábát?
    Élmény volt, ahogy a gazdi bemutatott most téged, nagyon örülök, hogy mégiismerhettelek. Legyel boldog kutyus nagyon sokáig a gazdival és fogadott testvereiddel egyetemben.
    Remélem, sokat hallunk még rólatok!🐕🐕🐕☺️

  6. Marsovszki Viktória

    Jaj, nagyon láttam Floydikát, hogy mit mível, és jókat kacagtam rajta!
    Thomas Mann Úr és kutyája ugrott be rögtön, ő festette ilyen plasztikusan szeretett ebét. 🙂 Az első megosztott fotón ő is nevetős, nem lehet nem mosolyogva nézni a képét.
    Jól emlékszem, hogy a Tintavérben is ilyen kutyust akartál?- akart az Író? 🙂
    Ezek után azt mondanám, öleld meg a nevemben ezt a csuda-jószágot!
    És köszi, hogy így indítottad ezt a hidegnek ígérkező hetet, Cen’! 🙂

  7. Egy ilyen kedves szeretettel teli bemutatástól kedvet kap az ember, hogy örökbe fogadjon egy kutyát:-) Szerencsés ez a ficánkolós ugribugri FloydiBú, micsoda terep és társaság:-) Sok sok örömet hozzá 🙂

  8. Nagyné Ica

    Nagyon helyes kutyus! Érezzétek jól “egymást”! Nekem nincs kutyusom ( sem ),mert híve vagyok annak, hogy egy állatnak- legyen szó bármilyenről – tér és szabadság kell, nem bezárva egy lakásba….akkor is ha nem ekkora, mint nálad. 🙂

  9. Patai Mária Zsuzsanna

    A kutyák -bármilyen fajták-életük végéig futják az örömköröket! Illetve addig, amíg bírják fizikailag. Szerintem a te kis kajlád is megtartja ezt a szokását felnőtt korában is. A rajongó nézéséről nem is beszélve.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük