• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

A láthatatlan ragadozó

búcsú 3

Pontosan ebben a nyiladékban találkoztam vele pár napja – ezt a fotót az idén, a nagy havazás idején lőttem ott. Most a nyiladék egészen keskeny (Fotó: Centauri)

cen_logo_circle2018.10.09. Dőljünk hátra és beszéljünk erről higgadtan, nyíltan :-), mintha csak egy őszi estén beszélgetnénk az asztalnál, gyertyafénynél, egy pohár borral a kezünkben, ha már egyszer a honlap olyan, akár egy virtuális otthon 🙂
Többször is említettem a napokban, hogy új emlősfajt fedeztem fel az „udvaromban” (ITT), de azt is jeleztem, hogy ez megér egy hosszabb posztot, mivel az „illető” egyrészt nagyon ritka, másrészt – többek között épp a ritkaságából fakadóan – problémás faj. Problémás több okból is, s most ezeket az okokat szeretném röviden összefoglalni. Egy olyan, mára hatalmas területekről kipusztult fajról van szó, amelyről elsőként az óvatosság jut eszünkbe. Óvatos persze minden vad, de például a farkas az átlagnál is óvatosabb.

A szóban forgó állat szintén ragadozó, ám óvatossága a farkasén is túltesz, egyedül talán a hiúzéhoz hasonlítható.

Ha utánajártok, szinte mindenütt azt olvassátok majd, hogy szinte láthatatlan. Ha él is valahol, nagy mázli vagy sok türelem kell ahhoz, hogy rátaláljunk (esetleg jó pár vadkamera 🙂 ). A legtöbb helyen észrevétlen marad, s keresi az olyan területeket, ahol ember nem jár. Nekem volt már szerencsém összefutni vele hegyvidéken, de mióta az erdőt-mezőt járom – „kereken” 35 éve vezetek naplót is – jó, ha négyszer-ötször láttam. A másik gond, hogy állatunk nehezen különböztethető meg egy jól ismert háziállatunktól. Most már talán ki is találtátok, kiről van szó. Igen, a vadmacskáról.

vadmacska

Fotó: Wikipédia

Először is egy némiképp szubjektív szempont. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy egy „erdőben élő macskáról” van csak szó, gyorsan szögezzük le: bár a házi macskák sem vesztették el ragadozó mivoltukat, de aki látott már vadmacskát, az tudja, hogy hamarabb jut eszünkbe róla a hiúz vagy bármely nagyragadozó, mint egy cica.

A vadmacska vérmes ragadozó, és egész habitusán meglátszik ez.

Nehéz ezt definiálni – a határozása szempontjából talán értelmetlen is –, de ez a „vadság”, vérmesség jól látszik a járásán, a tekintetén, az éberségén, s tovább erősíti ezeket a hatásokat a hely, ahol összefuthatunk vele. Az erdő, a hegyvidék, az árterek legvadabb, legregényesebb részein mozog, s ott látni őt, olyan, mint egy kis időutazás a házi macska ősi és „dicső múltjába”. (Az alábbi képen látható erdőrészletről korábban ITT írtam.)

wildlife naturephotography nature erdő ÖRÖKLÉT természet természetfotók Philemon Baucis mitológia irodalom érdekes sztorik történetek Centauri író könyvek

Ezt a képet ismerhetitek már, hisz többször is írtam a képen látható fákról. Ez a patak túloldalán van, abban az erdőben, ahová a vadmacska visszaiszkolt. Jól érzékelteti, hogy ez a rész milyen érintetlen – nagyon vadon, épp amilyen a vadmacskának kell. Ráadásul a vadmacska két élőhelyet kedvel nagyon: a nagy erdőt és az ártereket. Nos, ez itt a kettő ötvözete. Patakparti égerláperdő, közelben nádassal 🙂 (Fotó: Centauri)


Mégis, ha az ember kicsit tapasztaltabb, 35 év alatt sok ezer kóbormacskát látott, és párszor már vadmacskát is, a viselkedés is lehet egy támpont, ahogy az élőhely is. Bár laikusok (valójában nem szeretem ezt a szót) könnyen eshetnek abba a hibába, hogy efféle „vadságot” belelátnak egy vadmacskára hajazó kóbormacskába, mégis számomra, visszagondolva a legutóbbi találkozásra, elsőként most is a vadmacska viselkedése, mozgása ötlik eszembe. Kóbormacskák is menekülőre fogják a dolgot, ha meglepjük őket (bár sokszor inkább csak meglapulnak), de az a riadtság, az a surranás, és főként az a szökellés, amivel minap a váratlanul meglepett vadmacska menekült az égerláperdőbe, cseppet sem emlékeztet a kóbormacskák oldalgására. Mondom újra: ez rendkívül szubjektív érzetek összessége „csupán”, csak azért írok róla, hogy megpróbáljam átadni azt az érzést, amit egy valódi vadmacska nyújt az embernek. És itt nagy hangsúlyt rakok a „valódi”-ra, mivel – fogalmazhatunk úgy is –

nem minden vadmacska igazi.

Ezért írtam a napokban, hogy rázós eset. Erre kicsit lejjebb visszatérek.

vadmacska

Széles fej, robosztusság, erős csíkozás, szigorú tekintet = vadmacska 🙂 (Fotó: Wikipédia)

Némi leegyszerűsítéssel azt is mondhatnám: amikor kóbormacskával találkozok, mindig én lepem meg őket, de ha vadmacskával, akkor ők lepnek meg engem. Mint a napokban. A patakparti nádasban mentem, közel az erdőhöz, a keskeny nyiladékban, amikor pár méterre tőlem felugrott, és a házi macskánál jóval nagyobb és robosztusabb állat kóbormacskáktól szokatlan, hatalmas szökkenésekkel egy pillanat alatt átvetette magát a patakon és már el is tűnt a láperdőben. Mivel korábban is foglalkoztam vadmacskákkal, és párszor láttam is már, a legfontosabb jegyek e gyorsaság ellenére is rögtön szembetűntek.

Miről ismerszik meg a vadmacska igazán?

Természetesen vannak jegyek, ahogy „szakik” mondják: fajbélyegek, amelyek segíthetnek. Leginkább személyes tapasztalatok és vadmacskáról folyó beszélgetések alapján mondom, hogy e bélyegek megbízhatóságát illetően erősen eltérőek a vélemények. Erre utal az is, hogy némely esetben – amennyiben kézre kerül az állat – genetikai vizsgálattal döntik el, hogy tisztavérű vadmacskáról van-e szó. De ha a tapasztalataimat összevetem a szakirodalom legalaposabb tanulmányaival, azt mondom: a tipikus vadmacska egyértelműen megkülönböztethető a házi macskától.

vadmacska

Vadmacska (Fotó: Wikipédia)

Az alábbi bélyegek természetesen mind-mind hozzájárulnak ahhoz az összbenyomáshoz, amelyről fentebb írtam.
  1. A vadmacska jóval zömökebb, robosztusabb felépítésű, feje szélesebb (a vadmacska agytérfogata 32-50 köbcentiméter, míg a házi macskáé csupán 20-35), testmérete is nagyobb, átlagosan 5-6 kiló, de a kandúrok között előfordulnak 7-9 kilós példányok is.
  2. A fej alakja gömbölyded, a fülek viszonylag rövidek – utóbbi szélesebb fej benyomását kelti, és erősíti a már említett „vad” benyomást, szigorú tekintetet.
  3. A szőrzet jellemzően szürke, ettől csak kismértékű eltérések fordulhatnak elő (ellentétben a házi macskával). De mivel a házi macskánál is gyakori a szürke szín, jóval jellegzetesebb a mintázat, ami ugyan a házi macskánál is előfordulhat, mégsem ennyire kifejezett. „A fejen 4–6 fekete hosszanti sáv található, amely olykor a nyakra is hátrahúzódik. A háton és a lábakon is megfigyelhető a keresztsávozottság.” Ez a markáns sávozottság tovább erősíti a „nagyragadozó” benyomást.
  4. A vadmacska határozásánál a legbiztosabb támpontot a farok adja. Az ugyanis a házi macskáéval szemben vastag, szőrzete tömött (a házi macskáé vékony – elvékonyodó), s a farok végén 5-7, néha 10 fekete gyűrűt láthatunk (a kóbormacskák farkán csak néhány gyűrűt látni).
  5. A szőrzet további jellegzetessége, hogy míg a házi macskáé – életmódjából fakadóan – vékony, addig a vadmacskáé vastag, erős, tömött. Ettől az amúgyis nagyobb és robosztusabb vadmacska még inkább testesnek tűnik.
  6. Igen jellegzetes az is, hogy a vadmacskák bajuszszálai rendkívül hosszúak, fejlettek – szemben a házi macskával.
Ha a fentiek mindegyike áll a megfigyelt állatra, szinte teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy vadmacskával van dolgunk. Mindezeket kiegészíti az állat viselkedése, s részben az élőhely is, ahol láttuk. Nagyon jellemző az is, hogy milyen markánsan különbözik a házi macska és a vadmacska tappancsa. A vadmacskáé hosszúkás, a házi macskáé kerek. Ez a markáns különbség különösen akkor lehet a segítségünkre, ha látjuk az állatot, amely nyomot is hagy maga után (pl. télen, hóban).

 vadmacska

Némi bizonytalanságot mégis okozhat az, hogy a vadmacska genetikailag is veszélyeztetett – ahogy az egyik cikk a címében fogalmaz: „A szex lesz a vadmacskák veszte”,

vagyis kereszteződhet a házi macskával, s így köztes alakok is előfordulnak.

vadmacska

A vadmacska legbiztosabb ismertetőjegye a farok. A 3. ábra mutatja ezt. Az 1. a házi macskáé, a 2. a hibrideké. Jól látszik, hogy a hibrideké a kettő közé esik, de még így is jelentősen különbözik a színtiszta vadmacskáétől (Forrás: Vadgazdálkodás Kézikönyve)

Elérkeztünk a vadmacska védelmével kapcsolatos problémákhoz.

A vadmacska megritkulásának elsődleges oka ugyanaz, ami sok más veszélyeztetett faj esetében is: az élőhelyek leromlása, eltűnése. Itt azonban fokozottan érvényes ez, hisz a vadmacska mind a mai napig igényli a teljes háborítatlanságot – míg vele szemben sok, egykor szintén háborítatlanságot igénylő faj mára alkalmazkodott, és már bolygatott, ember közeli területeket is benépesít, hogy csak egy közeli példát mondjak, itt van mindjárt a holló, aki egykor oly ritka volt, „akár a fehér holló”, és csak a legeldugodtabb hegyvidéki zugokban maradt belőle néhány pár, mára viszont már művelt területeken is gyakori. A vadmacska élőhelyigénye leginkább a hiúzéhoz hasonlítható (akivel többek között ezért konkurensek is).

Ennek megfelelően a vadmacska elterjedési területe mára sok helyütt elaprózódott, állománya pedig drasztikusan csökkent. A vadmacska fokozottan védett faj, eszmei értéke 250.000 forint.

Fokozottan védett emlősök viszonylag kevés területen élnek, szóval büszke lehetek 🙂

vadmacska 7

Ezen a fotón is jól látszik, hogy a vadmacska bajuszszálai milyen óriásiak 🙂 (Fotó: Wikipédia)

Ugyanakkor talán még ennél is jelentősebb gond, hogy a vadmacska hajlamos összeállni a kóbormacskákkal, így aztán még genetikailag is veszélyeztett. Nem a vadmacska az egyedüli, akit a kereszteződés réme fenyeget. Madarak közül például ilyen az egykor nálunk is honos kékcsőrű réce. Az Európába betelepített halcsontfarkú récékkel hajlamos párba állni, s így lassan a két faj összekeveredik, egybeolvad. Ez a keveredés a vadmacskánál is komoly probléma, ezért a természetvédelmi javaslatok szerint a kóbormacskákat el kellene távolítani azokról a területekről, ahol vadmacska is él. Ráadásul a hibridek jelenléte a határozást is nehezíti, hisz a köztes alakok, a hibridek gyakran hasonlítanak a színtiszta vadmacskára. Itt azonban megjegyeznék valamit, amivel az általam ismert szakirodalom nem számol.

A vadmacska magányos életet él, ami azt jelenti, hogy a kandúrok csak a párzás időszakára állnak össze a nősténnyel.

A nőstények nem is hagynák, hogy a családdal maradjanak, elűzik őket. A hím vadmacskák tehát, miután párosodtak egy kóbormacskával, faképnél hagyják őket, a kóbormacskák vagy a mezőre kijáró házi macskák azonban a kölykeiket lakott helyen vagy annak közelében hozzák a világra, így a kis hibridek alapvetően egy házi macska életébe születnek bele, s nem a vadonban élnek – ez természetesen meglátszik a viselkedésükön, és valamivel csökkenti a vadmacska genetikai veszélyeztetettségét is, hisz alapvetően nem a vadmacskáéval azonos élőhelyen töltik idejük javát. (Ellentétben a kékcsőrű récével, ahol a hibridek a vadmadarak életét élik, s további keveredés forrásai lehetnek  – amennyiben a hibrid is termékeny.)

vadmacska 5

A vadmacska elterjedése Európában (Forrás a cikk alatt)

A legritkább emlős, amit ezen a kicsi, tíz hektáros udvaron ezidáig észleltem, a hermelin volt. A vadkamerás project kiemelt célja, hogy felvételeket készítsek róla, de mostantól az egyik prioritás a vadmacska. Nem lesz könnyű. Azért sem, mert még etetni se igen lehet. Ahogy említettem már: vérmes ragadozó, kisemlősöket (egeret, pockot), bizonyos időszakokban nyulat (ez nálam csak ritkán akad), télen pedig madarakat zsákmányol. Nyáron jelentős a rovarfogyasztás mértéke is, de termetéből és erejéből adódóan kivételesen elfogja az őzgidát is, sőt néha egy-egy gyengébb szarvasborjú is áldozatul esik. Utóbbi esetben az sem zavarja, ha áldozata jóval nagyobb nála. Dögöt viszont csak nagyon ínséges időszakokban fogyaszt, így aztán csak sovány reményt fűzhetek ahhoz, hogy „csalira” jöjjön. Bár a vadmacska nem tart nagy revírt, ám esetemben feltételezhető, hogy a birtok a revír szélére esik, a nagy erdők ugyanis tőlem nyugatra terülnek el. Talán épp a környékbeli erdők megbolygatása űzte ide.

Keresését tovább nehezíti, hogy alapvetően éjjel vadászik, a nappalt üregekben vagy elhagyott rókakotorékban tölti.

Utóbbi azonban segítségemre lehet. Ha megkeresem a környék kotorékait, akkor van némi esély, hogy rábukkanok a vadmacska rejtekhelyére is. Ehhez azonban nagy segítség lenne télen némi hó – akkor nem kell méterről méterre átvizsgálni a környéket, elég a nyomokat követni. A kotorékok feltérképezése amúgy is fontos és hálás feladat. Jó volna felvenni a rókákat, de borz is él itt, ez ilyesformán amolyan három az egyben akció lehetne: míg keresem a róka- és borzvárakat, reménykedhetek a vadmacska rejtekhelyének megtalálásában is J – Bár ez egy kicsit olyan, mint a patakba keresni a zafírt 🙂

Ám a legígéretesebb mégiscsak a vadkamera.


vadmacska wildcatFőként az égerláperdő szélét kell figyelnem (itt várható a hermelin is), de már most is olyan alacsonyra állítottam a kamerákat, hogy az esetleg arra tévedő vadmacskát is felvegye. Ahhoz azonban, hogy egyszer csak egy felvételen lássam viszont ezt a láthatatlan ragadozót, feltehetően sok-sok hét vagy hónap kitartó vadkamerázása kell – vagy pokoli nagy szerencse.
Addig is: mióta őt láttam a patakparton, büszkeség önt el, amikor kameraellenőrzésre megyek. Valódi vadon ez, hisz itt még vadmacska is él. 🙂 🙂
Előre is nagy köszönet minden hozzászólásért és megosztásért!
Az ábrák FORRÁSA


Oszd meg másokkal is ezt a cikket! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Feliratkoztál már hírlevélre? próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


    Meghökkentő állatok – Akit mindenki látott, mégsem létezik

    http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/vadfigyelo-vadkamera/2018-10-06-uj-koncepcio-es-uj-emlosfaj-nalam-kamera-nelkul/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/tortent-egyszer/2-tudsz-kovetni/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/vadfigyelo-vadkamera/2018-10-09-uj-faj-vadkamerak-felvetelein/

    Melyik a legnagyobb szárazföldi ragadozó?

    Melyik a világ legjobban repülő madara?

    2020.03.26. Mi történik a borzvárban?

    Melyik a legnagyobb állat a Földön?

    18 Comments:

    1. marsovszki viktória

      Hoppáhoppáhoppá! Örülök a szerencsédnek, Cen! Biztos, hogy remek vadkamerás kapásaid lesznek, hiszen jól ismered a birtokot, tudod, hová kell telepítened a kameráidat. 🙂 Télen pedig ráakadhatsz a vadmacskád nyomára is, ha addig nem sétál a “kelepcédbe” Sok szerencsét a kamerázáshoz! És köszi, hogy megosztod velünk ezeket
      az infókat, és majd a felvételeidet is. 🙂

    2. Szabó Edit

      Neked is nagy köszönet ezért a posztért, Cen’, ami egy roppant érdekes és részletes ismertetése ennek az állatnak, Élvezettel olvastam! 🙂
      Ám én mégsem vagyok biztos benne, hogy felismerném a vadmacskát, ha találkoznék vele, és ez nem a poszt hibája! 🙁 🙂

      • Ez teljesen természetes – épp azért igyekeztem alaposan körbejárni ezt a vadat, hogy világos legyen, mennyire necces, illetve mire kell figyelni. Itt azért nagyon sokat számít a tapasztalat, a pontosság és tárgyilagosság. – Jut eszembe: a télire készített bagolytanya nemcsak a baglyokat hozhatják be, hanem kemény téli időben akár a vadmacskát is! 🙂 🙂

        • Szabó Edit

          Na igen, mert nem valószínű, hogy nyugodtan megvárná, amíg én – kezemben a leírásoddal – alaposan szemügyre veszem. 🙂 🙂

          Akkor szurkolok nagyon, hogy az idei télen legyen kemény hideg, ami a vadkamera elé tereli a vadmacskát. Legyen hozzá szerencséd újra! 🙂

    3. Ugye csuklottál párat este, és reggel?? Emlegettelek. Úgy harangoztad be előre, hogy a kíváncsiság kifúrta az oldalam. Én nem vagyok folyamatosan online, de naponta többször böngészek a neten, akkor benézek az oldaladra is, ma ez kicsit ritkábban volt, amikor reggel benéztem, még ez a macsek titok volt. Rettentően örülök, hogy ilyen ritka és gyönyörű vendéged van, vagy inkább te vagy az ő vendége. 🙂 Volt már pár kalandom a fajjal, itt nem annyira ritka az ártéren. Életem egyik legnagyobb kerékpáros esése is neki “köszönhető” 😀 Van egy ötletem, hogy milyen csalival hívhatod a kamera elé. Nekem egyszer bejött, igaz nem kamerázás volt a cél. A vadmacska sem veti meg a halat, lehet ez nincs az irodalmában, de én egyszer megkínáltam maradék csalihallal, és elfogadta. Persze csak akkor , amikor már nem voltam a közelben. 🙂

      • nem akartam elkapkodni 🙂 🙂 igen, tudom, hogy árterekben gyakoribb, főként az Alföldön (a szövegben is szerepel) – a hal pedig nagyon jó tipp, annak elég erős szaga van, talán jó lehet a vadmacskán kívül másra is, róka, borz, menyét, hermelin, nyest, görény, nyuszt (ha van)…

        • Marsovszki Viktória

          És most jövök én a farbával, vasárnap még vadamcskára is van kilátás! Istenem! Figyelek le, figyelek föl, és a lábam elé, főleg, mert tökig járunk majd a sárban , öt napja esik!

    4. Ibolya Nagy

      Számítottál rá, Cen’, hogy egy ilyen “rejtőzködő fenevadat” pillantasz meg, vagy igazi nagy meglepetés volt? Annyira örülök, ez már rég’ kijárt neked.😊 Lehet, hogy teljesebb lett volna az örömöd, ha az illető elsétál a kamera előtt, de ez bármikor előfordulhat és akkor mi is láthatjuk majd. (és még azt is megszámlálhatjuk, hány gyűrű van a farkán😊)
      Emlékszem tavalyról arra a háborítatlan patakon túli részre a kék gombákkal, ahol akkor a Styx- patakot sejtettem. Különleges hangulata van, megragad az emberben.😊

    5. Kedves Cen’, alig vártam, hogy megoldódjon a rejtély ☺ A megérzésem hiúzban reménykedett 😊, nem tudom ugyan, mennyi realitással..Csodálatos állat, szívből kívánom, fuss össze vele még jó néhányszor..Kíváncsi leszek, milyen eszközökkell fogod tudni odavonzani..vajon használod-e Edit módszerét a hallal ☺

    6. Volt cicám, ami ilyen keresztezés volt, a kertünk végén volt egy ilyen lápos terület, oda jártam sokszor, mert olyan félelmetesnek tűnt és én szerettem a rizikó faktort 😀 ott találtam egy alom kiscicát, amiben már csak kettő maradt életben, persze hogy davaj fel a macskákkal a házhoz. Végül a kettőből is csak egy élte túl, Gyuri lett a neve 😀 böhöm nagy kandúr volt, igazán magának való, de én szerettem. Az állatorvos szerintem félt tőle 😀

      • 🙂 🙂 – sok állattal éltem már együtt, a gólyától a nyestekig, de a macska nekem – a madarak miatt – kimaradt 🙂 macskamentésben jelentős elmaradásaim vannak 🙂

        • két macskám van most, mindkettő mentett
          mind kettő fajkeverék, nincs belőle pénz, irány az utca
          de jogos, a madarak miatt nem a legjobb ötlet, az én drága Luciferem, egészbe nyelné le őket mondjuk 😀 hihetetlen vadászösztöne van, néha csak ámulok rajta

        • Marsovszki Viktória

          No, és akkor mi a teendő, Cen, ha vasárnap a Fehér-tónál egy vadmacska le akarja vadászni a lazúrcinegét? 🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük