Fásítás és tájfestészet

Sok napja már nem vett vadat a vadkamera, de azért az őzcsaládot láttam pár pillanatra (Fotó: Centauri)

2018.10.25. Mostanság sem unatkozom. Ahogy valamelyik nap egy hozzászólásban írtam, kihasználva a kedvező időjárást, most végzem az őszi tisztítókaszálást, főként az utakon, de mint oly sokszor, ha belefogok valamibe, az valamiként egyre több és több munkához vezet. Nem baj ez

– akinek kertje van, főként, ha szép nagy kertje, akkora, amiben szarvasok és hollók is elférnek, szokja meg ezt, és örüljön akkor is, amikor már csak csúszik-mászik, olyan fáradt.

Történt a hosszú hétvégén, hogy a tisztítókaszálással végigmentem a nagy fenyősoron is, és boldogan láttam, hogy sokéves stratégiám most már szemmel is jól látható eredményt hozott. Őrült egyszerű dologról van szó:

a fasorok mentén, ahol leginkább telepednek meg más fafajok, kikerülöm a csemetéket, és hagyom, hadd cseperedjenek.

Bár tulajdonképpen nem is olyan egyszerű ez. Még a viszonylag alacsony fűben is igen nehéz kiszúrni a néha csak pár centis jövevényeket. Megesett nemegyszer, hogy amikor felfedeztem egy kis tölgyet, egy kis juhart, már nem tudtam megállítani a mozdulatot, és a csemetét is visszavágtam. Ám sokan így is megúszták. Készítettem is ma már fotót az eredményről. A nagy fenyősor eredetileg „tiszta” volt, vagyis nem nőtt alatta és közte más fásszárú növény, bokrok sem.

Először az első mezei juharokat hagytam élni, mert szeretem, hogy élénksárga színt hoznak az őszbe.


Mára nagyon megszerettem a völgy, az égerláperdő északi, komor hangulatát – de azért cseppet sem bánnám, ha a völgy is hozna színeket, és kicsit barátságosabbá alakulna (Fotó ma: Centauri)

Így néz ki, amikor valahol felbukkan egy mezei juhar. A fotó a terület egyik végéből lőttem, ez a juhar pedig a másik végén nő – így is messzire világlik (a vörös színt egy kutyabenge adja) (Fotó ma: Centauri)

Később felfedeztem egy kicsi, alig pár centis tölgyet. Ez körülbelül 15 éve lehetett. Azt a fácskát minden évben, számos alkalommal kikerültem: ma már úgy 7-8 méterre ment fel a fenyők között és bő termést hoz. Nagy becsben van nálam, mivel rajta kívül a területemen csak egyetlen egy, hasonló méretű tölgy van, holott a tölgy ökológiai szempontból is az egyik legértékesebb fafaj. 5-6 éve elültettem a bokorsorokban néhány vörös tölgymakkot, és bár jó pár megeredt, mivel nem voltam elégedett az eredménnyel,

tavaly a szajkókra bíztam a telepítést.


Erről részletesebben is írtam márciusban ITT.


vörös tölgy csemeték

Amikor egy erdő vagy fasor vöröslik így, főként ha örökzöld fenyők vagy kénsárga juharok adnak mögé kontrasztot – ez volna a nagy terv 🙂 – az valami brutális szép. A fotót tavaly lőttem ezekről a vörös tölgycsemetékről (Fotó: Centauri)

Viszont nem számoltam be azóta sem az eredményről. A helyzet az, hogy amint azt vártam, a szajkók jó munkát végeztek. Nyár elején egészen váratlan helyeken is megjelent a vörös tölgy, s most azokat is kerülgetem. Mindezt tetézi, hogy a 15 éve óvott tölgy bő termésének köszönhetően szinte nincs már olyan zug a területen, ahol ne botlanék makkba.

A nagy fenyősoron legalább 100 kis tölgy nő.


Az egyik kölyök – ez az első olyan év (20 éve vagyok itt), amikor a tölgyfacsemete már nem ritkaság! (Fotó: Centauri)

Ezen felbuzdulva, és mert a faültetés is lehet narkotikum – aminek 11 hektárnyi területen az ember bőven hódolhat – úgy határoztam, hogy a telepítést még aktívabbá kell tenni. Az udvart sokáig intenzíven fásítottam (írtam erről is), de az utóbbi években csak passzívan, e két módszerrel:

A természetes úton megtelepedő fákat élni hagytam, fontos, hogy ott, ahol épp kicsíráztak (ennek köszönhetően mára igen szép mezei juhar állomány van kialakulóban – 20 évvel ezelőtt mindössze 5-10 apró példány akadt a legeldugodtabb zugokban, ma már legalább 200-300 juhar nő, s köztük akadnak már igen mutatósak is)

Szajkókat hívtam segítségül a tölgy intenzívebb telepítéséhez.

Ám a terület nagy, a színes őszt imádom, ahogy a sok madarat is,

az élet meg rövid, szóval itt az ideje gyorsítani.

Egyszer már – évekkel ezelőtt – tettem egy kísérletet arra, hogy több hektárnyi területet színezzek ki vörös tölggyel, juharokkal, fenyőkkel… ám akkor a kb. 1200 facsemetémet (és 15-20 földlabdás fámat is) az őzek és szarvasok egyetlen tél alatt letarolták. Ám akkoriban alig voltam itthon. Most itt vagyok. És leszek is. Tanultam is dologból, és védem is majd a fáimat. Szóval most újra nekiveselkedem, és az eredeti terveknek megfelelően három típusban telepítek fákat.

1. kör alakú mikroligeteket

2. fasorokat

3. és magányos fákat is ültetek


Íme, a sokat kerülgetett mezei juharok itt is ott is megszínezik a lucfenyők monumentális zöld várfalát 🙂 (Fotó ma: Centauri)

Ma estére 7 nagy kört kaszáltam-tisztítottam ki, melyek majd körülbelül 200-300 fácskát fogadnak be. Ezekről a telepítésekről hozok majd még képet és beszámolókat is, és térképet is – amúgy is, a vadkamerás beszámolókhoz is szükség lesz egy jóval átláthatóbb, sematikus térképre J Ez óriási munka, napokon belül szárzúzás is lesz (erről is írtam ITT), amely után lehetőség nyílik a patakpart fásítására, illetve az utak két oldalára is fasorok kerülhetnek. Pontosan még nem tudom, mennyi ez,

de csak a fasorok hossza legalább 3 kilométer, ha nem jóval több, szóval nem pár napos kaland ez,

ám természetesen nem erről szól az egész napom, más munkáim is szépen vannak és írok is, vagyis ha most néha kések, néha akad egy kis szünet, akkor az ennek a túlterheltségnek tudható be. Viszont nagyon bizakodó és lelkes vagyok. Ahogy a sívó udvarból mára egy kis park lett, úgy most kísérletet teszek rá, hogy az egész birtok felvirágozzék.

A legjobbakat – és mihelyst tudok, jövök a murai sztorik folytatásával is J


A boldogság kék madara valójában fekete?

A szajkó a puskacső, én vagyok a ravasz

Európa legősibb erdésze a szajkó

Expedíció otthon – fedezzük fel a kertünket!

21 Comments:

  1. Ámulok, komolyan annyira tetszik a kerted!! Na és persze az egész mentalitásod!! Nekem is van két mezei juhar a kertemben, de még aprócskák. Kicsit kert, kevés fa, de azért 10-nél több faj van. 🙂 A formáját is szeretem amikor nagy lesz, illetve nem is lesz nagyon nagy. 🙂 A színét is. Tudtad, hogy pár éve a mezei juhar volt az év fája?? Te tényleg a vadonba vitted az irodalmat! 🙂

    • Köszi, nem tudtam, Vajon miért esett rá a választás? Azon túl, hogy én szeretem, nemigen tudok róla, hogy “hasznos” volna. Sok helyen amolyan “gyomfaként” kezelik. Azt is kedvelem benne, hogy nem nő nagyra, inkább – ahogy nálam is – meghúzódik a nagyobb fák alatt, és ezzel nem csak színez, hanem “emeletez” is 🙂

      • http://www.azevfaja.hu/hirek/mezei_juhar_evfaja2014 Az a helyzet, hogy a gyomfa inkább a zöld juhar, vagy más néven kőrislevelű juhar. Invazív, kiirthatatlan főleg itt az ártéren. Itt a mezei juhar nem számít gyomfának. 🙂 Mellesleg van a kertemben abból is egy, de igyekszem kordéban tartani, szép formájú fát is lehet belőle nevelni. Nekem van még három korai juhar is, de juharból ennyi. Van kőris is, amit sajnos az elektromos vezetékek miatt kicsit megszabdaltunk idén, pedig a süvöltők kedvenc csemegéje a termése.

        • A kőris is tervben van, épp a süvöltők miatt! És a korai juhar is – egyrészt ősszel a lombozata szivárvány minden színében játszik, másrészt tudok olyan helyeket, ahol ezrével nőnek csemetéi, de mindig lekaszálják őket – onnan akarok átmenteni ide párat (pár százat 🙂 )

      • Itt a több napja tartó viharos szél rendesen megkopasztotta a fákat, megkoptak a szép őszi színek. 🙁

  2. Marsovszki Viktória

    Érdekes ez a körforgás, mondhatom, hogy szimbiózis?, Cen. Te otthont adsz a fáknak, a fák pedig életed két nagy szerelmének: a madaraknak és a szavaidnak, írásaidanak.
    Centauri, Fák, Madarak, Könyvek. ♥♥♥♥ És írásaidban otthonra találtok mindannyian.
    De hazatalál az olvasó is. ♥ Ó, a nagy bedolgozóról – Szajkóról – se feledkezzünk meg! 🙂
    Felemelő ezt így végiggondolni is.

    • Ez bizony az, bár még sosem jutott az eszembe így – inkább úgy érzem mindig, hogy én tartozom, én vagyok a vendég, és voltaképp az is felém gyakorolt kegy, hogy ültethetek, kerülgethetek, egyáltalán: láthatom, hogy valahol valami kinő; hogy láthatom: élet vesz körül; s tudhatom, hogy akik itt vannak, akik most sarjadnak, túlélnek engem, árnyékot tartanak míg élek, árnyékot tartanak majd a sírnak, és árnyékot tartanak a helynek akkor is, amikor már senki sem tudja majd, hogy ott hajdanán egy sír is volt.

  3. Szabó Edit

    Ma rácsodálkoztam egy bálványfára. Legalábbis azt hiszem, az volt, bár arrafelé, ahol ma jártam, ecetfaként emlegetik. (Én nem vagyok a fáknak nagy ismerője. 🙁 )
    Nem szeretem ezt a fát, mert mindenhol megjelenik, nagyon intenzíven terjed és jószerivel kiirthatatlan. Viszon ilyenkor ősszel gyönyörű színekben pompáznak a levelei. Hát ezért csodálkoztam rá ma. 🙂

    • Nem akarok hülyeséget írni – most nincs már rá érkezésem és erőm, hogy ellenőrizzem a dolgokat – de a bálványfa és az ecetfa csak rokonok, két külön faj ők ketten. A bálványfa igen hamar nő nagyon magasra, és a lombja egyáltalán nem színpompás, egy rövid sárga fázis után elbarnul és csúful lehullik, ellenben az ecetfa valóban rendkívül dekoratív, s ugyanakkor alacsonynövésű.

      • Szabó Edit

        🙂 Akkor ezek szerint jól mondják arrafelé és én gondoltam rosszul: ez az ecetfa. Tényleg nem volt magas fa. Okosabb lettem. 🙂 Köszi!

        Nem tudom, mi lehet az oka, Cen’, de pár napja a hozzászólás blokk nem jegyzi meg a nevemet és az email címemet. Minden egyes alkalommal újra be kell írnom (mert különben hiányolja). Lehet, hogy büntiben vagyok valamiért? 😉 (Vicceltem! 🙂 )

        • Nagyné Ica

          Az ecetfa tényleg nagyon csodás színekben pompázi így ősszel….nem csak te vagy büntiben, nálam is ez a helyzet. Mindig újra kell írni a nevemet. 😊 Szép és kevésbé szeles napot kívánok mindenkinek! 😊

          • Szabó Edit

            Köszi az infót, Ica! Ezek szerit a hozzászólás blokk “gyengélkedik”. 🙂

            • Kedves Ica és Edit, a jelenség oka valószínűleg az, hogy ezen a héten az egész honlap átesett egy frissítésen, és így pár dolog megváltozott – ha észrevettétek, az oldalak szerkezete is módosult kissé. Igyekszem a hozzászólásoknál jelentkező probléma forrását mielőbb megtalálni. Köszönöm a kitartásotokat és türelmeteket! 🙂

              • Szabó Edit

                Erre gyanakodtam. Tapasztalat. Ilyesfélékből van nekem bőven! 🙂 No meg türelmem, az is van. 🙂

  4. Nagy Ibolya

    Nem lehet elragadtatás nélkül reagálni arra, amit most itt felvezettél Cen’, egyszerűen mesés, elragadó! Amúgy mostanra kifogytam a jelzőkből, csak bámulom a fotóidat, komponálni sem lehetne szebbet, no és az a pici tölgy, mint egy kis fióka. 💚😊🍂🍁🐾🐾🍃🐾

  5. Nagyné Ica

    Igazi Ököparadicsomot varázsoltál magad köré Cen’! Úgy hiszem nem szükséges egyéb dícsérő szavakkal szaporítnom a szót, minden magáért beszél. Big like! 👍 😊🐦🌲🍁🌳😊

    • Köszi – igen, igyekszem egy kis rezervátumot létrehozni; olyan helyet, ami engem is ellát, de mindeközben egyre több és több madarat és vadat is. Pár évtized, és kiderül, hogy sikerült… 🙂

  6. Ahogy a kedves többiek, az elragadtatásomnak adok hangot: fantasztikus, amit létrehozol annyi de annyi téren 🙂 lenyűgöző ívekkel, tehetséggel mozogva..valósuljon meg az összes terved, szívből kívánom 🙂🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.