A szexről (Jégvágó, 2013)

És végre nem félsz, hogy más irányít, nem félsz, hogy elröppen és nem tér vissza a pillanat. Tudod, hogy ez most nemcsak alamizsna, nem, ember, ez adomány, a bőség maga, az egyetlen lehetőség, hogy a halált cáfold, ne maradj csontra aggatott hús és húsra húzott ruha.

Centauri Jégvágó Magvető Kiadó 2013 irodalom író Kék angyal könyv Ice Pick novella a szexrőlAngelica nem rángat, nem dolgozik, nem ügyeskedik, nem a kötelességét teljesíti. Nem azért történik mindez, mert nincs jobb dolga. Minden lassú, lomha és óvatos; nemcsak én örülök, hanem ő is. Jól érted: Angelica Warren boldog attól, hogy kezelésbe vehet, és ettől olyan történik, ami addig soha. Hiába izzok, lángolok, égek, jobban és jobban, hiába feszül be az összes izmom – basszus, még a csontom is beleroppan! –, valahogy még sincs vége az egésznek. Azt akarom, hogy mindig tartson, és ugyanígy azt is, hogy legyen vége, de most rögtön! E két pont közé úgy feszít ki, mint a vitorlát, ő maga a szél, gőzöm sincs, hová tartunk, milyen hosszú az út, ki a hajó, de az biztos, hogy nincs most nálunk erősebb és gyorsabb. Veszettül szántjuk a habokat és mégis oly messze még a kikötő! Hozzám simul, az egyik karját átdugja a nyakam alatt, a másikkal simogat, csókokat hint a számra, de nem dugja be a nyelvét rögtön, nem lapátol a fogam között, nem sikongat, nem dumál, nem nyög, nem vergődik.
Ne kérdezd, meddig maradunk így, meddig vágtatunk pattanásig feszült vitorlával kettőnk tengerén, dunsztom sincs, felőlem lehetne három nap is. Ja, hogy közben felkelt a nap és lebukott? Aztán megint felkelt, végigszáguldott az égen és megint lebukott? És harmadjára is előbukkant és átsuhant Oakland egén? Azt hiszed, lehetetlen? Hát, megmondom: őrült nagyot tévedsz! Nem háromszor, hanem százszor is megtehette volna, mert én abból semmit észre nem veszek, amíg Angelica így tart, a bimbója karcolgat, a haja besátraz, a szája hűvöse pedig, mint a hópehely, újra és újra a leheletembe hullik és elolvad.
Nem vagyok magamnál. Falom Angelicát, mivel ő is zabál engem. Mint amikor majd megveszel, úgy gyötör az éhség, mégis szépen villára tűzöd a falatot, és bárhogy csorog is a nyálad, minden egyes falat után szalvétával törlöd a szád. Azért eszel, hogy élhess, de bárki lát is, azt hiheti: kedvtelésből falatozol, ínyencként rágod a falatot, és bár napok óta nem ittál, mégis megforgatsz most minden kortyot, akárha bort innál nagyival, méghozzá a legjobb kaliforniai óborokat. És végre nem félsz, hogy más irányít, nem félsz, hogy elröppen és nem tér vissza a pillanat. Tudod, hogy ez most nemcsak alamizsna, nem, ember, ez adomány, a bőség maga, az egyetlen lehetőség, hogy a halált cáfold, ne maradj csontra aggatott hús és húsra húzott ruha. Angelica úgy ereszkedik rád, úgy fogad be, mint a bizonyság maga, most megszülettél, mártír és rakéta vagy, hadakozhatsz a halállal, azt minden további nélkül megteheted, de ellene nem küzdhetsz, nincs értelme, mert ma végre örök lehetsz.
Meg sem moccanok, csak hagyom, mert akarom, mert kívánom, pont azt, pont úgy, ahogyan ő, hogy hosszan, lassan, brutálisan keféljen. Csak rám ül, emelkedik, lassan süllyed, köröz, aztán leszáll, és mit mondjak? Amit tökéllyé tett lovagolva, szenvedéssé alakítja nyalogatás közben, aztán kezdi az egészet elölről, és tudom, csak akkor érünk révbe, ha ő akarja, és ő akkor akarja majd, ha én akarom, pontosan – ahogy a nap sem kel fel este, és nem nyugszik le reggel.
Most talán azt gondolod: persze, aztán jött a másnap. Igen jött. A nap felkelt negyedszer is, és bizonyára átvágott fölöttünk aznap, hisz ez a dolga, nem késett, nem sietett, biztos így volt, nem tudhatom, kérdezd Angelica Warrent, ő sem tudja, mérget veszek rá, elment az a nap is, fényben, verejtékben, kéjben. Gondolod: na, jó, de aztán este vagy másnap délben felkeltetek. Igen, ha arra gondolsz, hogy feltápászkodtunk az ágyból, tusoltunk, reggeliztünk, fogat mostunk, vizeltünk és hozattunk pizzát is, igazad van. Szeretnéd azt hallani: és akkor hirtelen minden megváltozott, akkor rájöttem, milyen kínos ez az egész. Angelica gyűrött, én meg szánalmas és kókadt vagyok; az ágy piszkos, nyirkos és szakadt; állatiak és bántóak a szagok. Igen, tudom, mire gondolsz, volt már ilyen, de most csak felkel a nap ismét, és felkel a hold is, feltámad a szél és elül, eszünk, iszunk, nem tudom, mondunk-e valamit, ha igen, jót és sokat, ha nem, csak hallgatunk: jót és sokat. Egy biztos: továbbra is dugunk, és dugunk, és dugunk.
Újabb részlet
Centauri – Jégvágó (Magvető Kiadó)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.