• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Salingerről (Jégvágó, 2013)

És akkor Salinger előáll a farbával! Azzal kábítja a csajt, hogy mérgező szarrá rohad bennük a rendkívül ártalmas pizza. Szegény digók tudják vajon, hogy voltaképp szarniuk sem volna szabad másutt, csak egy szigorúan ellenőrzött atomtemetőben?

Centauri Jégvágó Magvető Kiadó 2013 irodalom író Kék angyal könyv Ice Pick novella SalingerrőlDe nem az akasztott ki Salingerben a legjobban, hogy épp azt a dumát nyomta, amit én is Rose-nak. Tudod, mi? Ahogy evett. Eszem-faszom megáll, hogyan evett! Goblin cikke alapján azt gondoltam, Salinger jókötésű, vagány krapek, elvonult a világtól, vidéken él, mert neki is elege lett. Halászik, vadászik, dolgozik és ír, amúgy pedig boldog attól, hogy nem kell mások undorító búráját bámulni. Örül a napfénynek, az esőnek, a szikrázó hónak, az ezerszínű erdőnek, az évszakok váltakozásának, a sötét San Barbara-i boroknak; a baszom sok pénznek, amit a Zabhegyezővel kaszált.
Nem titok: bennem is megfordult, hogy északra megyek; akinek tele a töke, az északra megy, gondolj Jack Londonra vagy a tatára. Igen, azt terveztem, hogy lelécelek én is, beállok egy benzinkútra és süketnémának tettetem magam. Előbb-utóbb megszokják, a kutya sem szól hozzám, ha akarok valamit, felírom egy fecnire, és idővel találok magamnak egy félvér lányt is, olyat, mint Rose, csak kicsit visszafogottabbat, olyat, aki nem akar irányítani, és együtt élünk majd. Annyit kefélünk télen is, mint tavasszal a mókusok, ha meg épp nem szexelünk, csak bámuljuk egymást. Szótlanul fekszünk a tűz előtt, nézem majd a mellét, a csípőjét, a lábát, addig-addig, míg újra áll a dákó, és akkor megint összekenjük egymást, de még a hajópadlót is. Nem jár a nyakunkra senki, csönd és magány széltében-hosszában, az lenne a fasza.
Gondoltam, Salinger is élvezi, hogy rá se köpnek. Ehelyett mit csinált? Nem azt figyelte, hogy mikor hullajtják az agancsukat a szarvasok, mikor jön ívni a lazac, de nem ám! Inkább éjjel-nappal azon agyalt, hogyan rohad meg benne a kaja.
Csak egy pillanat! Én kvázi éhezek, huszonnégy éves vagyok és negyvennyolc kiló. Verebektől csórom a kiflit, és nemhogy az utolsó vacsorámra, hanem az utolsó fingomra sem emlékszem, és akkor pont azt a könyvet halászom le a polcról, ami nagyrészt arról szól, miért gáz jókat zabálni. Beszarás. Figyeld meg! Mindig ez van. Mondjuk át kell repülnöd Los Angelesbe, kibattyogsz a reptérre, kezedben a jegy, rajta, hogy 747-essel repülsz, te meg, hogy ne unatkozz a csekkolásig, San Francisco Chronicle-t veszel. És mi van a címoldalon? Hogy tegnap egy 747-es belefúródott a nevadai sivatagba. Senki sem élte túl, és a fekete dobozt sem találják, azt keresi az egész Nemzeti Gárda. És tudod, miért történt mindez? A köd miatt! Elnavigálták a gépet a ködben. A sivatag fölött. A sivatagi ködben. Még ilyet! Kinézel a terminálra, és mit látsz? Semmit. Miért nem látsz semmit? Mert ott is köd van, bazd meg! Addig is cidriztél a repüléstől, és most még ez is. Felszállás előtt még bekapcsolod a mobilod, hogy megkérdezd: milyenek a látási viszonyok Los Angeles fölött? Mi szúr szemet elsőnek a kijelzőn? A dátum: szeptember 11.
Jó utat, seggfej!
Szóval ölni tudnék egy hamburgerért, nem sok választ el attól, hogy az utcán néhány centért szájharmonikázzak, egy komplett vacsoráért már hastáncolnék is fűszoknyában, és akkor betalál nálam Joyce Maynard könyve. Irigykedve olvasom, hogy karácsony előtt étterembe mennek. Beburkolnak pár szelet pizzát, mivel Salinger fia azt imádja, de aztán Joyce és Salinger egyedül maradnak a mosdóban. És akkor Salinger előáll a farbával! Azzal kábítja a csajt, hogy mérgező szarrá rohad bennük a rendkívül ártalmas pizza. Szegény digók tudják vajon, hogy voltaképp szarniuk sem volna szabad másutt, csak egy szigorúan ellenőrzött atomtemetőben? Joyce a mosdóban két perc alatt megtudja… mi több, Salinger azt is megmutatja, hogyan dugja le az ujját a torkán… Agyő vacsora! Tudod, mit? Ezért kár volt bepizzázni.
Nem néztem utána, de lehet, hogy ez a seggfej találta föl a bulimiát?
Gondold el, ember! Elmész a haverokkal a Mekibe, betoljátok a dupla burgert és nagyburgonyát, kólát és epres McFrizt, aztán az egész menüt kirakjátok a klotyóba. Ott dekkolhattok álló nap, anélkül, hogy jóllaknátok. Ki a budiból, be a budiba, ki a budiból, be a budiba. Jobb, mint Disneyland. Szóval, amit Salingerék megettek, szépen, együtt, mint egy igazi szerelmespár, sikeresen kihányták. Ez fáj! El sem mondhatom mennyire. Inkább a Rómeó és Júlia, mint ezek.
Elképzelem a nászútjukat, amint édes kettesben, Velencétől Nápolyig, végigokádják a napfényes Itáliát, és még jó, ha nem indulnak európai körútra.
További részlet
Centauri – Jégvágó (Magvető Kiadó)

2 Comments:

  1. Úz György

    David Shields és Shane Salerno : Salinger c. könyv ( 2015 /Európa Kiadó) kb. 640 old. 5990 Ft – ajánlom !

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük