A kussolásról (Jégvágó, 2013)

Persze fos voltam én is: álltam az ajtóban, bevert az eső az előszobába, tök nyugodtan néztem végig, hogyan akasztja a kulcsot a fogasra, még a görgős koffert is kihúztam a taxihoz, ahelyett, hogy ráüvöltöttem volna: Elmész te a picsába!

Centauri Jégvágó Magvető Kiadó 2013 irodalom író Kék angyal könyv Ice Pick novellaApám állandóan robotolt, a nagyi meg egész nap a városban csavargott. Esténként élet költözhetett volna a kéglibe, tíz felé azért a nagyi is beesett, többnyire elkent rúzzsal, kissé spiccesen, időnként fiatal barátnője, Angelica Warren hozta haza taxival. Néha Angelica is nálunk vacsorázott, így-úgy, de majdnem minden este összeverődtünk pár órára, mégis ugyanolyan csönd volt, mint délelőttönként. Mintha ott sem lennénk.
Régen az ilyen estéken kezdődött a szokásos, rém hervasztó műsor.
– Jaj, Ina, ittál megint – mondta anyám.
– Igen. Legalább nyolc Bloody Maryt. És akkor mi van?
– Nem gondolod, hogy Dannek nem ezt kellene látnia?
– Édes lányom, ha nem tűnt volna föl, Dan elmúlt húsz, kész férfi lehetne, ha többet foglalkoznátok vele. Te is közelebbről ismernéd a fiadat, ha önismereti csoportok helyett legalább hétvégén itthon lennél. És persze Johnnak sem kellene motelnak tekinteni a házat.
– Vacsorázhatnék egyszer nyugodtan? – dörmögte fater, de csak magának, míg nekem felfordult a gyomrom. Végül elhúztam a pecómba, és csak akkor jöttem elő, ha már mindenki aludt.
Hihetetlen, de miután anyám lelécelt, az esték csöndje jobban zavart, mint azelőtt a cirkuszolás. Jobb, ha egyszer – legalább egyszer! – a fater kifakad és két pirítós között, minden bevezető nélkül felordít:
– Hogy rohadna meg anyád! – és ropogtathatja tovább a kenyeret, kanalazhatja tök nyugodtan a két és fél perces tojást. Nagyi is mondhatta volna bölcs nemtörődömséggel:
– Rá se ránts, fiam! Jobb ez így.
De nem szóltak semmit, és ez kikészített. Úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Talán ők megkönnyebbültek anyám távozása után, viszont nem gondolhatták, hogy ez nekem is szuper. Végtére is ő szült engem, hát nem olyan egyszerű az, ha a szemem láttára sétál ki a bejárati ajtón. Tényleg! A fasz ki van attól, hogy nálunk pont úgy lépnek ki és be az anyák meg apák az ajtókon, ahogy anyám tette. Mintha forgóajtót szereltek volna az összes családra. Négy generáció alatt én voltam az első, aki mindkét szülőjét ismerte. Ez durva – szerintem.  
Ezzel együtt is, hogy anyám elment élni világát, kevésbé fájt, mint két évvel később a fater és a nagyi halála. De azért azt a kussolást elviselhetetlennek gondoltam. Tudod, miért? Mintha anyám rinyált volna a konyhában:
– Azt hiszitek, jobb lenne nélkülem? Azt hiszitek, hogy megálltok a lábatokon? Hát akkor tessék! Egyétek meg, amit főztetek.
És amikor hetekig csak molyoltunk, tisztára úgy tűnt, hogy fővünk a saját levünkben, anyámnak pedig igaza volt: nélküle rosszabb, és a távozása büntetés, talán még a nagyinak is. Nagyon úgy festett, hogy ráfaragtunk. Tudod miért? Mert anyám akarta így. Azt akarta, hogy fussunk jégre. És mi? Megtettük neki. A kussolásunkkal. Legalább pár napig dühönghettünk volna. Persze fos voltam én is: álltam az ajtóban, bevert az eső az előszobába, tök nyugodtan néztem végig, hogyan akasztja a kulcsot a fogasra, még a görgős koffert is kihúztam a taxihoz, ahelyett, hogy ráüvöltöttem volna:
– Elmész te a picsába!
A taxi két percre sem volt hajlandó megállni a ház előtt a tilosban, két sarokkal arrébb parkolt, csúszott az út, sár bugyogott a csatornából, anyám előttem tipegett az ernyő alatt, én meg, mint a pudli, lépésről lépésre követtem, nyomorultul csattogva a kofferral. És nem szóltam egy szót sem. Koffer hátra, anyám előre, ajtó be – buff! –, kocsi el. Rám se nézett.
Következő részlet
Jégvágó (Magvető Kiadó)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.