Háborúról (Jégvágó, 2013)

Öljek le ezer nácit, komcsit, sárgát, feketét, fehéret, tarkát, azt remélve, hátha épp az enyém az egyezrednyi esély, hogy félőrültként, szétlőtt picsával egyszer még hazatapogatok? Egy nagy lófaszt!

A lap alján egy videót is találsz!

Centauri Jégvágó Magvető Kiadó 2013 irodalom író Kék angyal könyv Ice Pick novella háborúrólNem mintha bajom lenne a halállal. Nem nagy dobás. Voltaképp a halál is frankó, minden az, ha jól csinálják, csak épp pocsékul intéz mindenki mindent. A háborúval is csak az a gond, hogy mielőtt kinyiffannék, csomót kell lövöldöznöm másokra. Ha már az első napon golyót repítenek a fejembe? Az baszki penge, akkor azt mondom:
– Háború? Oké, jöhet!
De így? Felejtsenek el! Rohadt dolog lelőni másokat, akármilyen barmok is. Csak azért, mert épp háború van, mert így döntött néhány seggfej, lyuggassak szitává másokat? Megmondom úgy, ahogy van: majrés vagyok, és nem akarok végigrettegni egy mocskos, kibebaszott háborút. Nem én! Akkor inkább állítsanak falhoz, rögtön a sorozás után. Nem kell sok pénzért felzsuppolni és elvinni a világ túloldalára. Minek? Olcsóbb agyonlőni Kaliforniában. De ha egyszer az a mániájuk, hogy senki se haljon meg a szülőföldjén, mert attól háború a háború, hogy ott fordul föl mindenki, ahol nem kéne, oké. Hurrá! Gyerünk hamar Irakba, a világ legtávolabbi sarkába, viszont akkor ne totojázzanak. Ezért tartom a század legnagyszerűbb találmányának az atombombát. Mert hatékony. Tényleg. Jobb egy nagy bumm, mint vérben tapodni hetekig, teszem azt a normandiai partoknál, ahol annyi a levegőben a golyó, mint az Everglades fölött a szúnyog. Látni, ahogy magamfajta hülyegyerekek húsát másodpercenként szaggatják a repeszek, magamfajta idiótákból sugárban lövell a vér; látni, hogy a tenger az egész part mentén vörös; látni, hogy az egyik a leszakadt keze, a másik a leszakadt lába után kajtat a rommá lőtt part döglött halai, lovai, katonái, aknái, szétlapított kobakjai között. Mintha homokvárat építő gyerekekre nyitnának tüzet, azok meg törött lábacskáikon kúszva a süvítő repeszek között kisvödreiket keresnék zokogva.
Nincs az a terminátor, aki abban a pokolban ne válna sok sebből vérző kölyökké. Nincs az a bozótharcos, deszantos, légiós, tengerészgyalogos, akit ne lőne vissza anya ölébe az első repeszzápor. Hiába ordít az istenbarma, a megvezetett hülye szerencsétlen, hogy „előre”, hiába lő, mint a veszett kutya, attól kezdve nem más, csak egy nyomorult, későn abortált magzat. Magzatok ölik halomra ott egymást, csecsemők kelnek gyilokra, és bármelyik kész leölni másik százat, ha kell, ezret is, csak azért, hogy egyszer az életben még viszontláthassa a kibaszott anyját.
Hát, egy nagy faszt megyek én ilyen kibebaszott mészárlásba! Tényleg, bazd meg, miért nem dobják le azt a flancos bombát mindjárt a legelején, vagy miért nem állítanak falhoz otthon?
– Pá, anyu, ízlett a kalácsod! – aztán paff, a homlokra nyomott, hideg csőből, és mindössze a fészer fala lesz piszkos és piros, nem pedig egy egész földrész partvonala.
Öljek le ezer nácit, komcsit, sárgát, feketét, fehéret, tarkát, azt remélve, hátha épp az enyém az egyezrednyi esély, hogy félőrültként, szétlőtt picsával egyszer még hazatapogatok? Egy nagy lófaszt! Megmondom frankón: majdnem mindegy, melyik oldalán állsz. Heródes katonája minden katona. Senkit sem ölhetsz meg anélkül, hogy a benne élő gyermeket főbe ne lőtted volna. Baszok a hazára, baszok az igazságra. Nem ölök. Nincs az az isten.
Megint begőzöltem.
Mondjuk, ha megnézed az alábbi videót (a Bryan közlegény megmentésének elejét), talán megértesz. Csak óvatosan. Elég durva. Fel nem foghatom, hol az istenben van ilyenkor a légi támogatás!?
További vélemény
Jégvágó (Magvető Kiadó)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.