2016.04.16. A lidérces éjszakákról

2016.04.16. A LIDÉRCES ÉJSZAKÁRÓL 20:07

Centauri író irodalom Jákob botja irodalomNem egyszer, nem kétszer tépelődtem azon éjjel, miként lehetséges, hogy az egyik hegy barátságos, s jó a kedvem, ha járom, míg a másik nyomasztó a legszebb formájában is. Nem arról van szó, hogy az egyik négyezer magas és meredélyes, míg a másik csak ezer és lankás, nem. Hasonszőrű hegyekről beszélek, akik oly egyformák, hogy ha ejtőernyővel dobnának ki repülőből, a földet érés után jó darabig bolyonganál, míg megtudnád: ez most a Bükk vagy a Börzsöny. Hasonló patakok, hasonló erdők. Csak akkor van könnyebb dolgod, ha ismered a kőzeteket. Mert az egyik inkább mészkő, a másik inkább andezit. Végtére is kő az egyik, kő a másik. Akkor honnan a különbség?

Centauri zafír utolsó éjszakaMint az embernél. Hús és csont az egyik, hús és csont a másik. Az egyiknek – ha nem muszáj – a közelébe se megyek, a másik érintésére meg a nap huszonnégy órájában vágyom. Látok is kocsmába betérni három hegyet. A Mátra este nyolctól hajnali hatig masszívan iszik, nem szól, nem viccelődik, épp olyan a végén, mint az elején volt. A Börzsöny félmosollyal ül a társaságban, ám minden kortynál komorodik, majd végül, reggel fél kilenc tájban összever valakit. A Bükk bölcselkedve kezdi, éjféltájban már táncol, hajnali négykor mondd még egy utolsó tósztot, bocsánatot kér, és átsétál reggelire a Zemplénhez. 
A poszthoz mellékelt, kissé lidérces videót az utolsó éjszakáról csak a Facebook-oldalamon tudod megnézni.
Videó és Facebook hozzászólások

2016.04.18. A Zafír-túra összegzése

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.