2016.04.04. Az éhségről (6. nap)

2016.04.04. (6. nap) 11:50 AZ ÉHSÉGRŐL

(és pár adat az első 4 napról)

Centauri író irodalom Jákob botja irodalomTegnap este a kocsmában lelkesítő információ birtokába jutottam. A pultost leváltotta a tulaj, és mivel tízkor nem volt már vendég, szeretett volna bezárni, a videó feltöltése viszont még csak 83 százalékon állt. Kértem, várja meg, míg befejeződik, pénzt is ajánlottam – amit nem fogadott el – s míg „nyújtottunk”, beszélgettünk is. Sokféléről, megérne egy misét az is. Mivel nyolc óra körül valaki behozott egy pontyot, hogy a cimboráinak megmutassa, rákérdeztem, hol a túróban fognak errefelé halat? Mire a kocsmáros – aki az egész gyermekkorát ott töltötte, ahol majd én a következő napokat – azt mondta, hogy van ott egy horgásztó. Már indulás előtt is gondoltam rá, hogy halat fogjak, de tudtam, hogy ezekben a patakokban nemigen van hal, a kisebb hegyi tavak meg védettek. De mondja a kocsmáros, hogy van egy privát tó is.

salátaboglárka

Salátaboglárka-mező – potenciális élelemforrás

Ez azért fontos, mert a vadvizekre is kell engedély, állami horgászjegy például, ami nekem meg is van, csak épp nem hoztam magammal. Magántónál viszont csak alku kérdése, hogy horgászhatok-e. Mármost nekem nem kell ponty, elég lenne pár keszeg. Nem tudom, hogy ez a hír okozta-e, de a túra megkezdése óta, tegnap éjjel lettem először igazán éhes. Hozzá tartozik ehhez az is, hogy amikor valamire koncentrálok, például írok, gyakran tűnik el belőlem az éhség. Regényírás ideje alatt például konkrétan előfordul, hogy napokig nem eszek vagy csak pár falatot. Ismerek olyat is, aki éhesen képtelen koncentrálni. Én fordítva vagyok bekötve: míg valamire koncentrálok, nem tudok enni. Ez alkati kérdés, és szokás kérdése is, szóval azt hiszem, nekem eleve könnyebb a dolgom, mint a rendszeresen étkezőknek. És akkor még nem említettem, hogy rendes üzemmódban naponta csak egyszer eszek. Tegnap este viszont derekasan megéheztem, először „fantáziáltam” ételről (tejfölös húsról és nokedliről). Talán tényleg a halastó híre hozta működésbe a standard életműködéseket. Szóval. Ma tényleg az evésre koncentrálok. Próbálok halat fogni, bár felszerelésem nincs, de például félálomban felderengett, hogy mintha az egyik mellényzsebben lenne két szem rágógumi, azzal például pótolhatom az ólmokat.

Összefoglalva, napi bontásban eddig a következőket ittam-ettem
1. nap – 0.5 l víz
2. nap – (este) 0.2 l víz, 1,5 l gyümölcslé, 20 ibolya
3. nap – 0,3 l cukros tea, 1,5 l víz, 1 tábla csokoládé, 2 szem csipkebogyó (több nem volt, és az a kettő is iszonyú keserű és szottyos volt már)
4. nap – 0,5 l cukros tea, 1 l víz, 0,8 l gyümölcslé
ÖSSZESEN: Folyadék: 6,3 l. Szilárd: 20 ibolya, 1 tábla csokoládé,
8 kockacukor, 2 szem csipkebogyó.
Ma mindenképp kell ennem valami hasznavehetőt.
Ehhez még egy megjegyzés. Ha valaki 4 napig nem eszik – annyit se, mint most én – az szerintem egyszerűen csak koplalás. Éhezésnek semmiképp se mondanám, az jóval durvább. Böjtnek sem, mert a böjtnek általában valamiféle konkrét, gyakran spirituális célja van. Ha esetemben valamelyest igaz ez, akkor csak annyiban, hogy az erdőből élni, közelebb visz az erdőhöz, így felfogható panteista böjtnek. De én maradnék inkább annál: ez egy kis koplalás. Nem nagy ügy. Főként nem, ha ma halat is fogok. Ismerem a halakat, időnként horgászok, jól keszegezek, compózok, márnázok, szóval bízom benne, hogy pár vörösszárnyú keszeget vagy bodorkát a serpenyőbe segíthetek.
A fotót tegnap előtt a fenyves alatti völgyben lőttem. A nagy, zöld paplan salátaboglárka-mező. Ha mást nem, abból remek ételt készíthetek. Fűszersó és szárított petrezselyem van nálam, hogy ne legyen íztelen.
Szép napot nektek!
Facebook hozzászólások

18:25 (telefonról)

Centauri keszegek dévér bodorka vörösszárnyú zafír túra Jack LondonVoltam a tonal. Zsebpecaval fogtam harom tenyer nagysagu halat, egy bodorkat, egy vorosszarnyu keszeget meg egy devert. Ma csak annyi a feladat, hogy megkeressem azt a ket fiatalembert, akik segitettek az elso napon. Szeretnem megkerni oket, hogy hadd lehessen naluk a bazisom. Errol a pontrol viszonylag jol elerheto minden lelohely. Nem tudom a nevuket, csak azt tudom, valahol errefele az ut menten laknak. Ha beszeltem veluk, visszasetalok az elso ejszaka helyere es megsutom a halakat. Aztan aludni fogok, remelem jol. Most orulok a halaknak.
Facebook hozzászólások

Centauri keszegek dévér bodorka vörösszárnyú zafír túra Jack London

Vörösszárnyú keszeg – az első zsákmányom. Igazán tetszetős példány.


 

2016.04.05. Keszeg a’la Jack (7. nap)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.