2016.03.25. Zafír-túra – fogyókúra?

Centauri író irodalom Jákob botja irodalomGyakran írtátok januárban – amikor jégbefagyott hajón aludtam vagy barlangnál –, hogy kezd a túra nagyon „jacklondonossá” alakulni. Azt hiszem, a legemlékezetesebb, hangulatában legütősebb órák a „jacklondonos” esetek voltak. A március 31-én induló második etap minden percében az lesz. A január Jack London csavargó időszakához kötődött és az ember állt a középpontban. Azok, akikkel találkoztam, és azok, akik az éterben követtek. A második etap Jack alaszkai korszakát idézi fel. Ugyanúgy a hegyek közé megyek aranyat keresni, mint Ő. Bár az elsődleges cél egy jó gránát-lelőhely találása és a zafír, de próbálkozom arannyal is. A következő hetek napi középhőmérséklete épp megfelel az alaszkai nyárnak. Úgy tervezem, hogy addig nem hagyom abba a keresést, míg meg nem kerül a zafír. Élelmiszert nem viszek, azt eszem, amit az erdő ad. Kora tavasszal ez nem sok, de praktikusan is ez a legjobb, hisz itt minden lépésnél én viszem a málhát.

Meglehet akár a 100-150 kilométer is gyalog, köveken, patakmederben, arról nem beszélve, hogy közben kutatok, lapátolok, mosok. Szóval nem lóghat a zsákról még egy sonka is.

Meglátjuk, hogyan boldogulok. Míg a túra tart, napi 24 órában a szabad ég alatt leszek. Ez most még néha fagyos lesz, főként a hegyek között, de igazán csak az esőtől tartok. Ha emlékeztek még, januárban 20 nap alatt alig esett. Örülnék, ha nem fognék ki tartós esőt. A patakokat tervszerűen pásztázom végig. Lemálházok, megkutatok egy 200-400 méteres szakaszt, aztán odébb állok, és így haladgatok, napról napra, míg meg nem kerül a zafír. A szabály az, hogy amennyiben nincs meg mégsem, és már az éhség is haza hajtana, legelőször 10 nap után jöhetek ki. Talán ez lesz az egyetlen szavazás. Tudom, szerettetek szavazni, de itt nem sok mód lesz rá. Viszont: igyekszem sok beszámolót, képet küldeni. Szemben a januári túrával, ezúttal profi fotófelszerelést viszek. Ez is az egyik cél: sok jó fotó a kora tavaszi patakokról, sziklákról, égről, ködről. (Emellett aztán tényleg nem vihetek egy vekni kenyeret sem.)

Ugyanakkor nem tudom, mennyire lesz térerő. Valószínűleg nem mindig. De a fotózás miatt időnként lakott helyre kell mennem aksit tölteni. Akkor is, ha ez a zafír keresés szempontjából kontraproduktív,

hisz akár 10-15 kilométeres, „fölösleges” gyalogtúrákat is jelenthet. De a fotózásról nem mondok le. Ha máskor nem, áramvételezésnél posztolni is tudok. Sokat írok majd, főként jegyzetfüzetbe. És ha minden jól megy, végre kialszom magam, hisz az éjszakák még mindig hosszúak. Bár nem zárom ki, hogy egy jó lelőhelyen sötétben is próbálkozzak, bár ott is meg kell fontolni, megéri-e meríteni a szobahőmérséklet alatt amúgy is gyorsan merülő akksikat. Összességében jó stratégiai játék lesz. Ruhát mosni, meleg vízben fürdeni, nem tudok. Minden civilizációs szokást minimálisra szorítok, nyilván borotvát, ezer ruhát sem viszek, nagyjából egy szappant. Röviden ennyi. Ezúttal nem tudtok segíteni, de a biztatásotokat, figyelmeteket, és persze a megosztásaitokat örömmel veszem. Azt remélem, ez egy egyfajta élő, egyenes közvetítés lehet Jack alaszkai korszakából.
A legjobbakat nektek, köszönettel: Centauri
Utóirat: Az első két kép nemrégiben készült, az első, sikertelen zafírkeresés során. A harmadik képen korabeli kép aranyásók táborhelyéről.

Szerintetek hány kilót adok le?

Hozzászólásban tippelhettek. 1-3 kilót, 3-5 kilót vagy 5-10 kilót?
Facebook hozzászólások

Centauri Jack London zafír-túra Jákob botja író

Ez a fotó az első, egy napos, sikertelen próbálkozásom során készült. Akkor még nem tudtam, hogy e gyökerek társaságában fogok tölteni nem egy éjjelt.

író Centauri Jack London Jákob

Korabeli kép alaszkai aranyásokról. A túra végére jóval többet értettem meg az életükből, mint amennyit Jack London írásaiból.


2016.03.26. Húsvéti ajándékok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.