Zafír-túra – aranymosás

2016.04.15. ZAFÍRRA RUBIN 14:17

Meglett a zafír. Állunk a kereszteződésben, és már nem kell tovább menni a kőbányába. Klasszikus tavasz, a kombi csomagtartója nyitva, leülünk a csomagtér szélére, és beszélgetünk bő egy órát. Sokféle kerül szóba. Jó darabig tanácstalanok vagyunk, merre tovább. Miklósék azt javasolják, menjünk Verőcére, ismernek ott egy jó pizzériát, csak épp én nem akarok mérlegelés előtt enni. Bi…zonytalankodom, mert még ha Miklóséknál mérlegelek is, az akkor igazán korrekt, ha ugyanarra a mérlegre állok, amire először. Előző este egyébként – kíváncsiságból – mérlegeltem már náluk, szóval egy részadatot már elkönyvelhettem. Némi hezitálás után úgy döntök, nem fogom elrontani ezt a napot körülményeskedéssel. Mert nem kicsinyes a mérlegelésen problémázni, ha egyszer többszörösen is megvan, amiért idejöttem, végigcsináltam a túrát, a zipzáros „biztonsági” zsebben ott a zafír és remek emberek társaságában vagyok, száz ágra süt nap, a kedvem kitűnő, jól vagyok, és egy órán belül kiadós ebéddel ünnepelhetnék? De az. Rendben, irány Verőce!

---

Fényes – akár a kedvem.

A Duna ragyogott és én is. Alig fértem a bőrömben. Örültem persze annak is, hogy ehetek, de 12 nap ide vagy oda, alapvetően azért esett jól az étel, mert célba értem. Később, aznap éjjel ismét átgondoltam, miért nem tört rám egyszer sem fékevesztett éhség. Tényleg jóval könnyebb a dolgom, mint az átlagnak. Egy rendes ember naponta minimum háromszor étkezik, de gyakran négyszer-ötször is. Harap tízórait és uzsonnát is, egy almát, egy kekszet, valamit. Ez voltaképp ötszöri étkezés naponta. Én viszont átlagában – eléggé el nem ítélhető módon – napjában csak egyszer eszem. Vagyis ha én koplalok öt napig, akkor tartok ott, mint mások öt nap múlva. Így könnyű. Mintha évek óta erre a zafír-túrára treníroznám magam. Ezzel együtt is volt két este, amikor nehezen aludtam el, s az éhség miatt. Egyszer vettem észre, hogy tejfölös húsról és nokedliről álmodozom, egyszer pedig, amikor negyedszer jártam a vasbányánál, a Jákoby tárónál, s alkonyatkor egy egész napos mosás-kutatás után a falu felé tartottam, a falu fölött virágzó kökénysorok közé érve megkívántam a kenyeret. Ezt érdekesnek találtam. Nem vagyok „kenyeres”, üres kenyeret rég nem ettem, akkor mégis úgy éreztem: egy szelet boldoggá tenne. De Verőcén akkor is szokatlanul ízes lett volna minden falat, ha az előző 12 napot egy svédasztalnál töltöm. Persze, azért vágytam rá nagyon, ám még inkább arra, hogy végre ünnepelhessek. A pincérlányt kértem, ajánljon aperitifnek pálinkát. Sorolja, mi mindenből választhatok. „Álljunk csak meg, egy pillanat! Hogy mondtad? Rubin?” „Igen – válaszolja a lány. – Rubin, ágyas meggypálinka.” Mármost a rubin a zafír vörös verziója. Csak hogy tiszta legyen: a zafír voltaképp a korund nevű drágakő; a kék korund a zafír, a vörös a rubin. Mi lenne – jut eszembe –, ha 97 évesen nem azt kellene majd kérdezni a dédunokáknak: „Hogyan is volt az, Papa, amikor zafírt kerestél?” – hanem azt: „Papa, elmeséled megint, hogyan ittál zafírról rubint?” Ez – úgy vélem – jóval tetszetősebb. Miklóst is megkérdezem: „Láttál már embert, aki zafírról ivott rubint?” „Nem, olyat még nem” – válaszolja és mosolyog. Akkor ez eldőlt. Lapozgatom az étlapot, választék az van, mégis annyira egyértelmű mit „kell” ilyenkor enni. Nem is magyarázom. Egy egész grillcsirkét, kemencében pirított rozmaringos burgonyával.

---

Nem állítom, hogy nem voltam éhes, de igazán a zafír hozta meg az étvágyam.

Ám előtte az üvegcsébe zárt zafírt beleengedem a rubinba, aztán lehúzom a zafírról a rubint. Még mindig boldog vagyok. Tartottam tőle, hogy nem találom meg. Azt tudtam, hogy a januári csorbát kiköszörülöm. Ha még emlékeztek: veszni hagytam egy remek gránátos helyet. Ezen a túrán jóval több és szebb gránátot gyűjtöttem, min valaha, ezzel helyre állt egyfajta rend, ha tetszik, javítottam a múlton. Amennyit csak lehetett. A zafír viszont valamiként a jövőt jelentette. Rossz jelnek véltem volna, ha 12 nap után nélküle kell levonulnom a pástról. De megtaláltam. Még ha kicsit kétesnek tűnt is a vállalkozásom, főként az első, és a legutolsó napokban. Talán soha az életben nem dolgoztam ennyit egy ennyire apró, ennyire „jelentéktelen”, csaknem láthatatlan „kőért”. Karátban nem is mérhető. De mi minden kellett ahhoz, hogy most itt legyen velem? Túl az emberi tényezőkön. Mondják, a patakok hegyeket hordanak el. Én pedig ebben a 12 napban, némi túlzással, „megmozgattam minden követ”. Amennyiben a patak mossa ki a zafírt a hegyből, már pedig a patak mossa ki, akkor bizonyos értelemben, rövid ideig patak voltam, s a patakok, míg őket kutattam, hegyek voltak. Éljenek a sötét és barátságtalan hegyek, az áradó patakok, éles sziklák, és ragyogó ékkövek. És éljetek ti is! Egészségetekre! Centauri

Utóirat: A harmadik képen a kis üvegcse alján felfedezhető a zafír is.

Amilyen apró, oly nagy örömöt okozott.

2016.04.16. A LIDÉRCES ÉJSZAKÁRÓL 20:07

Nem egyszer, nem kétszer tépelődtem azon éjjel, miként lehetséges, hogy az egyik hegy barátságos, s jó a kedvem, ha járom, míg a másik nyomasztó a legszebb formájában is. Nem arról van szó, hogy az egyik négyezer magas és meredélyes, míg a másik csak ezer és lankás, nem. Hasonszőrű hegyekről beszélek, akik oly egyformák, hogy ha ejtőernyővel dobnának ki repülőből, a földet érés után jó darabig bol…yonganál, míg megtudnád: ez most a Bükk vagy a Börzsöny. Hasonló patakok, hasonló erdők. Csak akkor van könnyebb dolgod, ha ismered a kőzeteket. Mert az egyik inkább mészkő, a másik inkább andezit. Végtére is kő az egyik, kő a másik. Akkor honnan a különbség?

Mint az embernél. Hús és csont az egyik, hús és csont a másik. Az egyiknek – ha nem muszáj – a közelébe se megyek, a másik érintésére meg a nap huszonnégy órájában vágyom. Látok is kocsmába betérni három hegyet. A Mátra este nyolctól hajnali hatig masszívan iszik, nem szól, nem viccelődik, épp olyan a végén, mint az elején volt. A Börzsöny félmosollyal ül a társaságban, ám minden kortynál komorodik, majd végül, reggel fél kilenc tájban összever valakit. A Bükk bölcselkedve kezdi, éjféltájban már táncol, hajnali négykor mondd még egy utolsó tósztot, bocsánatot kér, és átsétál reggelire a Zemplénhez. 

Videó és Facebook hozzászólások

2016.04.18. 07:11 ZAFÍR-TÚRA ÖSSZEGZÉS

A legérdekesebb eredmény – a zafír megtalálása után – természetesen a fogyás mértéke, amely engem is meglepett, és amit az adatsor végére hagyok.

Elindultam: 2016.03.31.

A zafírt megtaláltam: 2016.04.11.

Hazamentem: 2016.04.12.

Eredeti málha: 34,6 kg + fotós holmi (5 kg)…
Csökkentett málha: 28,4 kg.
Testsúly: 68,2 kg. (a málha a testsúly 42%-a.)

MOSTAM/KUTATTAM: 12 nap alatt 6 patak 9 különböző szakaszán + kutattam 3 bányában.
EREDMÉNY: 5 kg opál, 200-250 gránátkő (ezek közül igazán szép és ép 30-35), 7-8 szem arany (összsúly 1 g alatt), és 1 db 0,5-0,8 mm közötti, ép zafír.
TOVÁBBÁ: magnetit gumók, rózsakvarc, füstkvarc, kalcit, cirkonit, muszkovit, geothit, ametiszt, és sok egyelőre azonosítatlan egyéb.
ÁTKUTATOTT TERÜLET: kb. 25 négyzetkilométer
MEGTETT TÁV: kb. 110-120 km
SZABADBAN TÖLTÖTT ÉJSZAKA: 4
FŰTETLEN HELYEN: 6
FŰTÖTT HELYEN: 2

ETTEM-ITTAM: 4 kávé, 180 g szőlőcukor, 20 deka kristálycukor, 6 db leveskocka, 3 tábla csokoládé, 1 vörösszárnyú keszeg, 1 bodorka, 1 dévérkeszeg (összesen talán 15-20 deka hús), 1 tányér zöldségleves-lé, 2 deci pálinka, 4,5 l gyümölcslé, 1 marék salátaboglárka, 25-30 ibolya, 2 szem csipkebogyó

„TÜNETEK”: Az első három napban gyakori szédülés, kifulladás, igen erős légszomj, pihenőknél lábremegés, vállban és hátban sajgás, bal vállban nyilallás, a 9. napon a jobb csípőben éles szúrás, alvás közben hideglelés. Viszont egyszer sem volt fejfájás, nem törte fel a lábam a csizma, a leginkább igénybe vett kéz ép maradt. Határozott éhségérzet mindössze három esetben volt. Még inkább meglepő, hogy bár többször is ittam szennyezett patakvizet, az emésztésemmel a legcsekélyebb gond sem volt, és a koplalást sem sínylette meg, még az erősen csersavas tea vagy a kávé sem ártott neki.

SÚLYCSÖKKENÉS: Az út előtt megtippelhettétek. Magamban én is kalkuláltam, és biztos voltam abban, hogy 3 kilót sem vesztek (a másik két opció a 3-5 kiló, illetve az 5-10 kiló közötti súlyvesztés volt). Többségetek az 5-10 kilót valószínűsítette. Én azt erős túlzásnak gondoltam. Tisztes ételt először a 12. napon ettem – erről beszámoltam (egész grillcsirke Verőcén). A 13. napon késő délután mérlegeltem, és akkor 6,1 kilóval voltam kevesebb, mint induláskor. Bár az utolsó napokban már érzékeltem, hogy vékonyodom, főként a jobb láb és általában az izomzat soványodott, nem hittem volna, hogy 3 kilónál több mehet le. Ha arra gondolok, hogy ebben a tempóban egy hónap alatt kb. 15 kilót hagytam volna ott a patakparton, és 68-ról 53-ra fogytam volna, drasztikusnak tűnik. Azért is meglep, mert a 7-8. naptól nem gyöngülést éreztem, épp ellenkezőleg: egyre inkább belejöttem a gyaloglásba, keresésbe. És még ha sovány kosztom voltam is, mégis csak ettem. Menet közben hivatkoztam a böjtre (pl. léböjt), de az is igaz, hogy a böjtölők ritkán cipekednek álló nap hegyeken és köves medreken át, ritkán mosnak mázsaszám hordalékot a hideg patakvízben, és így tovább, szóval itt a koplalás és az extra fizikai megterhelés együtt, egyazon időben jelentkezett, ez eredményezhette, hogy végül 6 kiló intett búcsút nekem. Igyekszem mihamarabb visszaszedni.

A kitűzött célok közül mindegyiket teljesítettem, opál, gránát, arany, zafír megvolt. Opálból sokat akartam – sok lett. Gránátból szépeket, nagyokat és sokat. Pipa. Aranyból legalább mutatóba. Az is rendben. Zafírból bármekkorát, bármilyet, legalább egyet. Nehezen, az utolsó pillanatban, de meglett az is, és ezzel őrült nagy örömöt szerzett. A köveken túl: visszatalálni az új regény éterébe sokkal hamarabb és jobban sikerült, mint gondoltam. Már a túra ideje alatt új fejezeteket írtam. Amivel elégedetlen vagyok: relatíve kevés jó fotót és a tervezettnél soványabb video-anyagot készítettem. Összességében örülök, hogy elmentem erre az útra. Utólag látom, hogy hiba volt elindulni fáradtan, stresszesen, kialvatlanul, ráadásul eleve éhesen, mégis: talán épp ettől és így lett olyan az út, amit vénségemre is emlegetek. És a végén ott várt a zafír.

Szerettem volna a túra posztjait egy helyen, a weboldalamon összefoglalni, de már megint nem tudok bejutni rá, ezért inkább készítettem egy rövid zenés összefoglalót a fotókból. Fogadjátok szeretettel és legyetek oly kedvesek, osszátok meg másokkal is! A legjobbakat mindenkinek és szép hetet! Centauri

Nem mondanám, hogy a túra óta unatkozom, így aztán a fotók, videók feldolgozásával is csigalassan haladok, csak kisebb rendszerezésekre és etűdökre futja. Mint erre itt. Félálomban azóta is gyakran hallom halkan a patakot. Ahogy ezt a csörgedező etűdöt összeraktam, úgy éreztem, valami ott maradt a hegyek között. Nem állítom, hogy a zafír-túra elvett belőlem bármit is, mindössze ar…ról van szó, hogy a hegy nem kegyes, ha ad is valamit, teszem azt zafírt, behajtja az árát. Nem adományoz. A hegy inkább a kiegyensúlyozott bartell-ügyleteket kedveli. Szóval, megkaptam mindent, amit kerestem és kértem, cserébe ott maradt nála valami belőlem. Kicsit nyugtalanító, de alapvetően mégis jó ez. Mert mostantól közünk van egymáshoz. Eszembe jut egy kedves filmem, Herzogtól a Kegyetlen hegycsúcs. Van egy jelenet, ahol a főszereplő hegymászó (Roccia) egy másik, lököttnek tűnő hegymászóra bukkan. Ott ül egy sziklapárkány alatt és azt állítja, ő már feljutott a Cerro Torre tetejére. Azt is állítja, hogy diadalát egy nőnek, Mae Westnek ajánlotta, aki egyszer válaszolt is neki, és azt írta levélben: „Hé, hegymászó, gyere le a hegyedről!” Roccia persze faggatja, de voltaképp csak annyit tud meg, hogy a mászás során a félnótás otthagyta néhány ujját a hegyen. Ebben a párbeszédben hangzik el a film legszebb mondata. Roccia megkérdezi: „És mi a neved?” A rongyos alpinista vizenyős szemekkel Rocciára mered, és pillanatnyi szünet után ugyan, de egyfajta büszkeséggel azt válaszolja: „Azt is fennhagytam.”
Ezért a pár sorért mindig is rajongtam, de csak most értem meg igazán, hogy ez valóban lehetséges. Elvett, elkért belőlem valamit a hegy, s ha nagyobb lett volna a tét, a feladat, és hosszabb az idő, talán ismét új név után kellett volna néznem.

Facebook hozzászólások