• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2020.03.21. Kotorék a karanténban

Ekkora kotorékot se itthon, se másutt nem láttam 🙂 2020.03.10. körül

Többek között azt szerettem volna megnézni, kihajtott-e, amikor a vízmosás felső részében, a még kopasz ágakon át sárga földomlás tűnt a szemembe.


2020.03.21. Csak hogy világosabb legyen az alaphelyzet a bloggal kapcsolatosan is (a koronavírus ügyében magamban is tisztázni kell, mi a közös alaphelyzetünk – erről írok ITT).

A gyakorlatban legalább öt hete karanténban vagyok. Önkéntes karanténban.

Szintén öt hete már, hogy pár embert felhívtam, és igyekeztem figyelmeztetni őket: ez a vírus nem kamu. Minden jel arra mutat, hogy nagy elreccsenés előtt állunk. Volt, akit megleptem; volt, akit kevésbé. Három embernek azt is felajánlottam, hogy költözzön hozzám, mivel itt hamarosan biztonságosabb lesz, mint a városban. És persze még mielőtt vásárlásiláz tört volna ki, vásárolni is voltam. Nem mondom, kicsit hülyének éreztem magam, figyelmeztetéseim is szelídek maradtak, halkan, visszafogottan készültem a járványra, hisz egyrészt én sem tudtam biztosan, mi vár ránk, másrészt viszont pontosan tudtam, hogy az efféle figyelmeztetéseket mások mennyire veszik komolyan. Általában semennyire.

Most már az a helyzet, hogy jó ideje egyáltalán nem járok sehová. Amit kellett, hetekkel ezelőtt lemondtam. Illetve kijárok, hisz van hová kijárnom, itt, ahol élek – ebben a kivételes helyzetben.

Nagy az udvar, egy óra séta, ha alaposan körbejárom. Tartalékaim is vannak, és ha az élelmiszerből kifogynék, egyrészt van még, aki hozzon, másrészt itt a tavasz, és ezt-azt még a birtokon is gyűjthetek (így lesz például lassan napi betevő a csalánból főtt tea – ami nem mellesleg finom is).

De erről egyelőre csak nagyvonalakban – mert amiről igazán szeretnék írni, az a birtok. Két hete lehetett, hogy kistraktor hangját hallottam a területet határoló nagy patak túloldaláról, és mint mindig, ha a környéken mozgást észlelek, ezúttal is lementem. Mint kiderült a telekszomszéd vágott ki egy hatalmas mandzsufüzet, és annak ágait hordták a patakpartra. Ez remek alkalom arra, hogy az ágait legyökereztessem. De ha már egyszer lementem, körbejártam a legkedvesebb helyeimet, így például a források vidékét is, azt a zugolyt, ahol a legtöbbet vadkameráztam. Tavaly szeptemberben is ott sikerült elkészíteni szarvasokról a legjobb felvételeket (ITT). A birtok északi határán mély vízmosás található, melynek oldalába tavaly medvehagymát telepítettem.

Többek között azt szerettem volna megnézni, kihajtott-e, amikor a vízmosás felső részében, a még kopasz ágakon át sárga földomlás tűnt a szemembe.

Hamar kapcsoltam, hogy talán kotorék lehet. A róka mindennapos, én mégis borzban reménykedtem. Tavaly a közeli fenyves letarolása kapcsán alaposan bejártam a birtoktól dél-délnyugatra eső erdőket (ITT írtam erről), s nemcsak a borz nyomaival találkoztam, hanem a várat is megtaláltam. Tavaly, szarvasbőgés idején, a vadkamerák ellenőrzése során a saját területemen, a források környékén is láttam a nyomait. A borz nyoma könnyen felismerhető, mivel hatalmas várakat épít, jóval nagyobbakat a rókáénál, és ehhez a munkához igen hosszú karmok kellenek, melyek jól kivehetők a lábnyomán is. Ősszel abban is reménykedtem, hogy egyszercsak átmegy a kamera előtt, olyannyira, hogy egy időre alacsonyabbra raktam a kamerát, de sajnos nem jött össze a mutatvány. Szóval a vízmosás „földomlását látva kotorékban, méghozzá borzkotorékban reménykedtem. Joggal 🙂



A horhos északi oldalában hatalmas borzvárra találtam. Legalább három bejárattal.

Könnyen lehet, hogy az erdőírtások miatt tették át ide a tanyájukat. A várat korábban talán rókák lakhatták, mert alatta két koponyát is találtam, első rénézésre rókakölykök koponyáinak tűnnek. Nem a borzok ölték meg őket. A koponyák régiek. Inkább az történhetett, hogy a kölykök elpusztultak a kotorékban, a honfoglaló borzok pedig eltávolították a járatból a maradványokat.

Miről ismerszik meg a borzvár? Miben különbözi a róka kotoréktól?

A borzvárnak mindig több bejárata van. Nem egyszerű kotorékot készítenek, hanem járatrendszert vészkijáratokkal. Egyes források szerint ilyen várakban akár generációk is együttélhetnek, a régi várak járatainak hossza akár több kilométeres is lehet. Másrészt a róka bejárata inkább kerek, a borzé általában kissé lapított. És persze a járat körül is jól láthatóak a karomnyomok. Rábukkanva a várra, egészen egyértelmű volt, hogy borzok telepedtek meg nálam. A magaménak tartom ezt a várat, habár telekkönyv szerint már nem hozzám tartozik. Az én birtokom határa pár méterrel arrébb van. Ugyanakkor abban a horhosban élő emberrel még nem találkoztam, egyetlen egyszer sem húsz év alatt.

Az első gondolatom persze a vadkamera volt. Két nappal később ki is raktam.

Mivel bizonytalan voltam a kamera működését illetően, először fotó-funkcióra állítottam. Biztosra akartam menni. Minden jel arra mutatott, hogy a vár lakott, de kamerával akartam ezt ellenőrizni. Beszéltem a helyi vadászokkal is, és bár a borz vadászata július elseje után megengedett, lezsíroztam velük, hogy a környéken nem lőnek borzra. Aztán vártam egy éjjelt, és letöltöttem a vadkamera sd-kártyáját. Nagy öröm, hogy már az első körben remek fotók készültek.


borz vadkamera


Szóval van egy lakott borzváram. Ebben az időszakban születnek a kis borzok. Az életben nem fényképeztem borzokat. Látni is csak ritkán lehet, annyira szigorúan éji állat. És óvatos is. Most azonban – ha minden jól megy – követhetem egy család életét.

Az első felvételek elkészítése után videóra állítottam a kamerát, és azóta 2-3 naponta töltöm le a felvételeket. Tavaly novemberben szert tettem egy könnyű kis laptopra, így elég egyet fordulnom. A várnál töltöm le a felvételeket. Azért is jó ez, mert így kevesebbet zavarok. Ágakat nem fogok meg a közelben, szagnyomokat alig hagyok. Fontos ez is, mert a borz elsősorban a szaglására támaszkodik. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy egy éjjel átlagosan 8-10 videó készül róluk, de egyre aktívabbak. Ha egy kicsit több anyag gyűlik össze, természetesen vágok belőle videót is a Youtube-ra.


Etetéssel is segíteném őket, de most a nekik való kaja beszerzése nem egyszerű, hisz a magamé is necces. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a karanténban töltött hetek-hónapok egyik újdonsága a borz-élet megfigyelése lesz.


Hozzászóláskhoz gördülj a lap aljára!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 

    Név*

    Email cím*


    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/mi-koronavirus-kegyelemdofes-vagy-gyorssegely/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/vadfigyelo-vadkamera/2019-09-14-koborlo-bikak-szarvasboges-idejen/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/erdo-mezo-kert-es-vadon/bucsu-csodafatol-bucsu-egy-erdotol-szerettelek-fenyvesek/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/vadfigyelo-vadkamera/2018-11-03-hasit-vadkamera/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/szarvasboges/

    16 Comments:

    1. Szabó Edit

      Örülünk! 🙂 🙂
      És mi a helyzet a medvehagymával? Kihajtott? Én már ettem is az idén. 🙂

    2. Ibolya Nagy

      Hatalmas öröm, felüdülés volt olvasni ezt a posztot.
      Hála érte, Cen’.
      Szép estét mindenkinek!

    3. Ez csoda izgalmas, s nem egyszerű feladat/nekem/,de szerencsére én csak izgalommal várom a fejleményeket!🥰🙃
      Medvehagymás körözöttet, s pogit készítettem már az idén.S olvastam csalán teát is szoktál, kedvenceim egyike.S isteni levesnek is!!🙃
      Minden jót,Cen’!🙃

      • Erősen érdekelne, hogy azt a levest hogyan készíted. Főzeléket is lehet belőle?

        • Csalánleves szinte úgy készül, mint a spenót
          /mert én azt is szoktam levesként is készíteni/
          Leforrázod a csalánt/természetesen előtte lemosod,jól összeszurkál, véred egyből felfrissül🙃/ízlés szerint sóval, pici fehér borssal, majd egy fofhagymás, tejszínes habarást készítesz bele.Összerottyantog, s mennyei, egészséges leveske.Főzeléknek pedig, ” erősebb” habarással gondolom.Jó étvágyat hozzá!😊S én még kis pirított kenyérkockákat is szoktam mellé, reszelt sajttal.
          Minden jót!🤠

    4. Akkor most végre jól fel BORZoltad a kedélyünket:-). Én szinte semmit nem tudok a borzok szokásairól. Nagyapám erdőjében láttunk kotorékot, mindig azt hittük róka lakja. De jó lesz látni a videót:-)

    5. Holsky Péter

      Folytatásra buzdítva Arany János Ágnes asszonyával: borz-alom atyja, ne hagyj el! (Pardon.)

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük