• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2017.01.22. Bors és Kossuth – pihenő (12. nap)

2016. január 22. 10:38
facebook-buttonSzép napot! Ha minden igaz, 10.45 és 11.30 között valamikor élőben jelentkezem a Kossuth rádión (a Közelről című műsorban). Ha még nem hallgatjátok, tekerjetek oda. S aztán jövök a posztokkal. Üdv: Cen’
Utóirat: Nem törlöm ezt a posztot, bár rossz infót osztottam. A műsor valójában délután lesz, 17.15 és 17.30 között.

2016. január 22. 16:35
facebook-buttonBORS ÉS KOSSUTH
Tegnap az M3-ason, a bagi feljárónál adtam interjút a Bors magazinnak. Hosszú, nagyon jó beszélgetést folytattunk Balajti Péterrel. Hamarosan pedig a Kossuth rádió Közelről című műsrorában hallhattok beszélgetést az útról (17.15-től). Fogadjátok szeretettel! Üdv: Cen’
http://www.borsonline.hu/20160122_a_balaton_jegen_fozott_le…

2016. január 22. 16:57
facebook-buttonSzia, Cen! Régóta megvan, de eddig még nem olvastam el. Most elővettem. Az 1957-es kiadás

2016. január 22. 17:31
facebook-buttonFÜTYÜLÖK RÁ
amikor egy helyen sokat kell várni. Ezen az úton az első ilyen hely az M7 érdi feljárójánál volt. Akkor a Guns N’ Roses Patiente című száma állt a számra. Tegnap Hatvannál, alkonyatkor már fütyürésztem, didergősen, csúszkálósan, ezúttal a másik gyakran fütyürészett dallamot a Pink Floyd The Wall című albumának utolsó dallamát. Hozzászólásban mellékelem a videót is, de aki nem akar groteszk képeket és némi rosszkedvet csak a legvégét nézze. Este jövök a részletes beszámolóval, és szavazás is lesz. Köszönettel: Cen’

2016. január 22. 19:39
facebook-buttonMÍNUSZ 17, 48 ÓRA
Sziasztok! Ma „pihenős” napot tartottam, ami annyit tesz, hogy reménytelen kísérletet tettem arra, hogy behozzam a lemaradásaimat. Nem számoltam be még arról sem, hogy miután a Nyitott Műhely színpadán találtam Budapesten szállásra, másnap éjjel hol aludtam. A Nyitott Műhelyben sokáig maradtam, és igyekeztem időleges eltűnésem után megnyugtatni minden aggódót. Aztán felvettem a kapcsolatot Borissza Kittivel. Emlékeztek még arra a férfira, aki Balatonfüredtől vitt Tihanyig? És arra a hatalmas fekete kutyára? Nos, az ő lányától kaptam egy meghívást, így aztán 21-én egy tizenötödik emeleti lakásban volt szállásom a „nyóckerben”, ahol többek között egy Mia nevű boxi is lakott. Köszönöm Kittinek a meghívást, és azt is, amit az fb-oldalán írt erről:
„Tegnap este vendégem volt. Későn jött és korán ment, így kevés beszélgetésre volt lehetőségem, de ha felétek jár, fogadjátok be ti is! És szavazzatok a Centauri Facebook oldalon az útvonalra! Az út célja nem csak a Jack Londonra való emlékezés, hanem az is, hogy bebizonyítsa, hogy telis tele van a világ jó emberekkel. Szerintem igaza van.”
Másnap – a szavazás eredményének megfelelően, az M3-on indultam az Eger-Miskolc irányba, ám ez az útvonal próbára tett. Alig haladtam, Hatvan magasságában pedig egy benzinkúton ragadtam estére. Most fagytam össze a leginkább, de mivel volt benzinkút, és az ott dolgozókkal megbeszéltem, hogy ha végleg ott rekedek, időnként melegedhetek náluk és posztolhatok is, nem volt igazán vészhelyzet. Más kérdés, hogy aludni például nemigen tudtam volna. 80 kilométerre voltam az első meghívótól, Füzesabonytól. Amikor sikerült posztolnom, a meghívóm kerített valahonnan egy kamiont, ami Budapestről Füzesabonyba tartott. Így aztán másodszor állt elő az a helyzet, hogy a Facebook, a követők nélkül szabadban kellett volna tölteni az éjjelt, de „kimentettek”. A Scania este 9 körül ért a benzinkútra. A fülkében keleti kárpitok, kígyóbőrrel bevont műszerfal (ültem már kamionokban, de ehhez foghatót sosem láttam!), meleg, finom illat, és ringatózás Füzesabonyig. A sofőröm rengeteget mesélt a kamionos élet nehézségeiről, közvetlen volt és vidám, olyan, aki igazán imád a volán mögött, úton lenni. Este 10 óra után érkeztem meg a vendéglátó családhoz. Nagyon jó helyre. Mint kiderült jelentős munkájuk volt abban, hogy előző nap az Eger-Miskolc irány nyerjen, mint mondták, még Kanadában is mozgósítottak. Ennek ellenére nem lehettek biztosak abban, hogy tényleg náluk kötök ki. Itt vagyok még mindig, úgy érzem magam, akár egy családban, s meggyőztek arról, hogy most, amikor a környékre mínusz 17 fokot jósolnak, éljek a 48 óra jogával. Szóval, maradtam itt, és csak holnap reggel indulok tovább. A kérdés most az: Merre induljak Füzesabonyból?
Eger felé?
Miskolc felé?
Tiszafüred felé?
Az irányokra a megszokott módon szavazhattok reggel nyolcig. A három opciót beírom hozzászólásban, és azt az irányt lájkoljátok, amelyiket szeretnétek!
Ma ismét fáradt voltam-vagyok, gyakran zsibbadt a bal karom (arra veszem fel először a nagy zsákot), sajog a vállam, időnként leragad a szemem, elfelejtettem, hogy mikor lesz a beszélgetés a Kossuthon, meg ilyen apróságok, de remélem, holnapra összekapom magam, és lesz elég erőm-kedvem egy nagy hajrához! Köszönök nektek mindent, üdv: Cen’
Legyetek kedvesek, tetszikeljétek a posztot is. És persze örülnék a megosztásoknak is, mert holnap még nagy valószínűséggel meghívók közelében mozgok, de aztán játszi könnyedséggel keveredek fehér foltra, távol minden meghívástól és ismerőstől.
Legyen szép hétvégétek, kuckózzatok be a kandallók előtt, radiátorok között, ha meg esik a hó, hógolyózzatok, forraltborozzatok, ródlizzatok – meg néha azért nézzetek rám.

jack londontúra

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük