2016.01.27. Kavarás Kamutig (17. nap)

jack londontúra2016. január 27. 7:17
facebook-buttonJo reggelt! Nyirkos, csoporgos, paras az ido, nem sok jot iger. Hamarosan keresek egy wifis kavezot, ahol rendes posztot irhatok es atnezhetem a hozzaszolasokat, uzeneteket. Kiadosat aludtam, valamivel frissebb vagyok, mint tegnap, de egyetlen porcikam se kivanja, hogy ismet at kelljen kelni debrecenen. Ma sulyos dilemmak elott allok. Tobbek kozott azert is, mert lassan a tura vege fele kozeledem. Eddig nem eltem azzal a lehetoseggel, hogy barhonnan celra, meghivasra fordulhatok, ma viszont ennek lehetoseget is fontolora kell vennem. Hamarosan jelentkezem.

2016. január 27. 9:40
facebook-buttonÍgy találtuk meg a Bükkben, a Szeletánál a geoládát. A lámpának álcázott ládikóba egy kézzel írt regényrészletet raktam.
“Éjjeli erdőben, holdvilágnál, erős szélben látni így a fákat. Ha nem figyel az ember, és engedi, hogy tudatra ébredjen benne a szüntelenül jelen való rettegés, hamarosan az öreg tölgyek mindegyike démonná lesz, s mire észbe kap, hideg veríték mossa, míg szakadatlanul fut. Úgy látja, hogy a fák ágai óriási karok, a zörgő gallyak a karmaik, úgy látja, hogy érte nyúlnak ki a sötétből, végül szent meggyőződésévé válhat, hogy üldözi a széltépte, holdfényjárta erdő, loholva vágtatnak utána a vérszomjas fenyők, sziszegve követelik a vérét, holott csak ő rohan – méghozzá lélekszakadva, valóban úgy, hogy a lelke szakad tőle ketté. De mindehhez sűrű erdő kell, kóros magány, eleve elrendelt vérbe oltott félelem, nyirkos szél és holdvilág.”
(Jákob botja)
Félelem nem volt azon az éjszakán, holdvilág annál inkább! Emlékezetes, szép éj.

2016. január 27. 9:46
facebook-buttonKELETRŐL DÉLNEK – KÖD ÉS NYIROK (16. nap)
Gondolkodtam, döntöttem. Ha jól látom a hozzászólásokban, van egy meghívóm dél felé, Szeghalmon a Puszta csárdában, még délebbre, Hódmezővásárhely közelében pedig Kamutban. Talán még emlékeztek, az út előtt szavaztatok arról is, milyen messziről fordulhatok rá egy címre. Legtöbb szavazatot az „50 kilométerről” opció és a „bárhonnan” kapta. Utóbbi a nyert, de még nem éltem vele. Most úgy gondolom, itt az ideje. Durván 6 nap van hátra a túrából, jó lenne haladni, esetleg abban gondolkodni, hogy legyen még lehetőség egy ismételt rajtra Budapestről. Ezért úgy döntöttem, célra fordulok és megpróbálok végigmenni a Debrecen – Berettyóújfalu – Szeghalom – Békéscsaba – Szeged vonalon. Szegeden is van meghívó. Azt hiszem, ez önmagában is elég nagy kihívás. Csodálkozni fogok, ha simán végigmegyek rajta. De egy próbát megér. Az időjárás belátható időn belül nem változik, szóval ez nem lesz egy napfényes, látványos menet. Miután a Bükkben totálisan összefüstölődtem, most átázok. Tegnap estére is nyirkos lett mindenem. Most pakolok és kicaplatok Debrecen szélére, célba veszem a szeghalmi csárdát, s mint annyiszor az elmúlt 15 napban, meglátjuk, mi lesz. Legyen szép napotok. Mihelyst tehetem, jelentkezem! Üdv: Cen’
Búcsúzom a debreceni Volt egyszer kávézóból.

2016. január 27. 11:54
facebook-buttonFekete szanto, sarga torpenadas. Itt vagyok, a termeszet ” lagy” olen. Oriasi a forgalom, megsem tunik konnyu etapnak. Kemeny lesz -de mondjuk azt, hogy en is az leszek. Az idojaras javult, nem potyog a szutyok, mar csak a kamionok permetelnek. Csodaszep felezovonalak, abrandos tablak, szurken romantikazo utszeli latyak.

2016. január 27. 13:23
facebook-buttonEz meger egy kulon posztot. Eloszor is, ahogy latjatok, sut a nap. Masodszor: reggel olvastam az oldalamon, hogy az egyik kedvelo-olvaso bemondatja a debreceni radioban, hogy egy iro jack london emlekere a kornyeken utazik. Gondoltam: milyen kedves gesztus ez! De nem hittem, hogy az uton ez segithet. Es megis! Olyan ember hozott berettyoujfaluig, aki hallotta. Koszonet a segitonek es a radionsk is! Es gyerunk tovabb

2016. január 27. 14:22
facebook-buttonEljutottam szeghalomig, ahol be is ugrottam a puszta csardaba. Ott kedvesen fogadtak, hivtak ebedre, viszont szallasuk nem volt. Mivel a soforom megvarta a fejlemenyeket, ugy dontottem, egy nagy koszonet utan inkabb kihagyom az ebedet es folytatom az utat bekescsabaig. Igy legalabb szep nagyot haladok szeged iranyaba. Bekedcsaban es kornyeken nincs meghivom es valoszinuleg tovabb menni se tudok, ezert arra kerlek benneteket, osszatok a posztot hatha jelentkezik valaki. Elore is koszonom! Udv a kodos pusztakrol! Cen
Utóirat: Már tárgytalan! Ráadásul elnéztem az irányokat, és valójában épp egy meghívó felé tartottam! S már ott is vagyok. (16:49)

2016. január 27. 15:00
facebook-buttonJogos! Nekem nem esett le, hogy epp kamut fele tartok, de meg idoben figyelmeztettek, ki is raktak itt, kamuton, konkretan harom ponilo mellett. Most megprobalom felvenni a kapcsolatot a meghivommal.

2016. január 27. 17:49
facebook-buttonÁtkelés a debreceni vasutak fölött.

2016. január 27. 19:02
facebook-buttonKAVARÁS KAMUTIG (16. nap)
Jó estét! Kalandos napon vagyok túl, bár másként volt kalandos, mint az eddigiek. A debreceni „Volt egyszer” kávézóban kezdtem a napot, mivel a meghívón nem volt wifi. Miután összeállt a fejemben a stratégia és ezt megosztottam veletek, alapvetően már jól alakult minden, csak épp a fejemben keveredtek össze a dolgok, mert a reggeli órákban még oly távolinak tűnő Kamut helyét rosszul lőttem be, s mint utóbb kiderült, egész nap kevertem, hogy Békéscsabához vagy Hódmezővásárhelyhez van-e közel. Ez meg ugye nem mindegy.
Debrecenből ismét ki kellett gyalogolnom. Hamar jutottam abba az állapotba, mint előző este a 33-asnál. A vállaim szétszakadtak és elkeserítő volt látni, hogy minden kanyar után újabb és újabb lámpa jön, és sehogy sem akar véget érni a város. Ezért aztán egy benzinkútnál úgy döntöttem, nem kutyagolok tovább. Megszólítottam egy pirosnál várakozó urat, aki aztán kivitt a város peremére. Ott jó darabig reménytelennek tűnt a helyzet, míg meg nem állt egy rendőrnő, aki elvitt a derecskei Dühöngő kocsmáig. Derecskén még többet dekkoltam, mint Debrecen határában. Végül már azt fontolgattam, hogy a környéken nézek valami védett helyet. Ahogy ezt gondoltam, megállt egy autó, és benne egy népművelő úr, aki azért állt meg, mert hallott az útról a rádióban. Hozzátartozik, hogy reggel egy hölgy az fb-n írta: megpróbálja bemondatni a dolgot a Best FM-be. Az illető úr pedig már azért állt meg, mert hallotta a rádióban. Nagyon örültem ennek, s posztoltam is róla Berettyóújfalu határából. Aztán szépen kipakoltam a Békéscsaba felé vezető útra, ám alig szusszantam egyet, máris megállt egy kisteherautó. A sofőröm egy jópofa, közvetlen, belevaló srác volt. Először abban maradtunk, hogy elvisz Szeghalomra a Puszta csárdához, ahová ugyanaz a hölgy, aki a rádiót intézte, meghívást is intézett. Mivel a csárdásokkal én magam nem vettem fel a kapcsolatot, a srác megvárt, míg érdeklődöm. Ott kedvesen fogadtak, valóban tudtak rólam, egy ebédre invitáltak, viszont úgy értettem, hogy szállásuk nincs, ráadásul úgy gondoltam, talán jobb is lenne haladni. Így aztán megköszönve a kedvességet, továbbmentem a békéscsabai sráccal.
És akkor aztán végképp bekavartam mindenkinek. Mint kiderült, már a reggeli posztban sem jól adtam meg, hogy Kamut mihez is van közel, de útközben még rátettem egy lapáttal, amikor azt posztoltam a kisteherautóból: „Békéscsabán kötök ki, ahol nincs a közelben meghívásom.” A követők persze írták is rögtön hozzászólásban, hogy mi van Kamuttal? – és a többi, csakhogy én menet közben nem lógok a neten, sőt – kímélve az akksikat – általában kikapcsolom a készüléket. Abban a tudatban zötykölődtem Békéscsaba felé, hogy talán majd a megosztásoknak köszönhetően akad szállás, ám a sráccal már azt is megbeszéltem, hogy a Szeged felé vezető útra tesz ki, hogy esetleg még tovább menjek. Ekkor rezgett a privát telefonom, felvettem, és egy ismerősöm volt a vonalban. Mondja: épp Kamut felé tartok, merthogy az Békéscsabánál van. „Tényleg? Kamut felé megyek?” – kérdezem én. Mire felkiált a srác: „Itt egy Kamut tábla!” „Hol?” – kérdezem. „Itt ni!” És tényleg. „Most akkor lekanyarodjak?” – kérdezi a srác. „Persze, ha megtennéd.” Fékezés, hirtelen kanyar. Negyvenöt másodperccel később megálltunk Kamut közepén, a meghívómtól pár száz méterre, három póniló mellett.
A meghívómmal sikeresen felvettem a kapcsolatot és sötétedés előtt jóval már a címen voltam. Itt még értesültem arról, hogy a debreceni rádiót és a szeghalmi meghívót intéző hölgy napközben újabb kreatív ötlettel támogatta az utat, betelefonált a Class FM-be is, így aztán mire Kamutba értem, mailek, fb-üzenetek tucatjai vártak azzal, hogy már megint hallottak rólam a rádióban. Hogy mik vannak! Ez a hölgy miért nem megy menedzsernek? Vagy talán az? Akárhogy is, köszönet neki.
Kamutban pedig csodás helyre kerültem. Egy boldog és gyermekeire büszke apa, és három ragyogó és okos gyerek fogadott itt. László szerint a gyerekek is követik egy ideje az utat. Nagyot néztek pizzázás közben, amikor megláttak az ajtóban, de aztán kedvesen fogadtak. Újra olyan házban vagyok, ahol gyerekek vannak, és ez jó. Főként, hogy ilyen ragyogószemű gyerekek. Mindennél többet mond erről a házról, családról, a gyerekekről és Lászlóról a nyolcadikos nagylány, Gréti gyönyörű rajza. Az Ő engedélyével rakom ki ide. Kamut e házában egy gyönyörű, meleg, barátságos otthont találtam. Rossz arra gondolni, hogy a szétszórtságom (fáradtságom?) miatt kis híján elrobogtam mellette. Most viszont boldog vagyok, s örülök, hogy holnapig – míg újabb etap nem jön – itt lehetek.
Köszönöm enapi figyelmeteket és támogatásotokat. Üdv: Cen’
Ma sokat haladtam megint. Most 1420,4 megtett kilométernél tartok összesen.
Utóirat: Ha a technika engedi, még ma feltöltök egy elmaradt bükki-jégkorszaki konyhajelenetet.

jack londontúra

 

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.