2016.01.24. Teliholdas barlang, nomád havazás (14. nap)

2016. január 24. 4:09
facebook-button3ora ota havazik. Most megint jo szolgalatot tesz a kalap. 7-kor lilafuredrol miskolcra megy egy kocsi. Hogy leerjek idoben a hegyrol, legkesobb 5.30-kor el kell indulnom. Erdekes tura lesz sotetben a kis 46 kilos malhammal a sotet erdon, havazasban, a csuszos, jeges meredelyeken. Aligha felejtem el ezeket a napokat.

2016. január 24. 11:42
facebook-buttonMinden rendben. Mihelyst wifihez jutok es feltoltottem az akksikat, jelentkezem! Addig is szep vasarnapot!

2016. január 24. 18:13
facebook-buttonTELIHOLD, BARLANG, ÉS NOMÁD HAVAZÁS
Aludtam négy órát délután és wifi is van! Kicsit fáradt vagyok, itt-ott sajgok, az ajkaim kiszáradtak, holott 2 liter vizet ittam az éjjel, de alapvetően minden rendben. És ami a Facebookon várt rám az első csatlakozáskor, olyan volt, mint amikor gyermekkoromban hosszú utazás után hazaérve terített asztal várt. Mintha hazaérnék. Köszönöm!
A tegnapi nap a túra egyik legkalandosabb napja volt, sok felvételt készítettem, s megint csak az a gond, hogyan tudom ezt röviden elmesélni. Kezdjük talán az elején.
Arról még délelőtt beszámoltam, mi a terv füzesabonyi vendéglátóimmal, Árpiákkal. Tartottuk is magunkat hozzá, vagyis Eger érintésével nekimentünk a Bükknek. Egy benzinkúton és az egri OBI-ban próbáltunk a gázfőzőmhöz cserepalackot szerezni. Fontos lett volna arra az esetre, ha a Szeleta környékén kevés a tűzifa. Az már látszott, hogy nem sokkal sötétedés előtt érünk fel. Nem számolhattam azzal, hogy majd kényelmesen, fényes nappal gyűjtögetek a környékről. Cserepalackot viszont egyik helyen sem találtunk.
Egeren át, Felsőtárkány érintésével átvágtunk a Bükkön. Ez az ország egyik legszebb útvonala. Tettünk egy kitérőt Répáshuta felé is, mivel ott fiatalkoromban egy nevesincs kutya a szó legszorosabb értelmében megmentette az életemet, amit meg is írtam egy novellában. Sajnos nem olvasható a honlapomon, de hamarosan felrakom és kiposztolom. Répáshutáról átcsorogtunk Lilafüredre, majd Alsóhámorban, a Szikla presszónál leparkoltunk.
Ott jött az első kihívás: feljutni a teljes menetfelszereléssel a barlanghoz. A túraútvonal könnyű, viszont a letaposott, eljegesedett hó próbára tette az ügyességünket, engem pedig a málha is. Tegnap az első örömöm: felvittem mindent gond nélkül, bár háromszor-négyszer meg kellett állnom szusszanóra. A második öröm: a barlang környékén bőven akadt száraz fa. Én rögtön a fekhely, a tűzhely kiválasztásába kezdtem, Árpiék pedig egy kis GPS segítségével megkeresték a geoládát. Erről videót is készítettünk. Én a Jákob botja egy kézzel írt részletét helyeztem bele.
Miután elbúcsúztam füzesabonyi vendéglátóimtól, végül is úgy döntöttem, nem a barlangban leszek, hanem a barlang szájánál. Tiszta idő volt és szélcsend. Elsőként beöltöztem éjszakára, anorákba, és perceken belül tüzet csiholtam, ágyat vetettem a tűz mellett, a szabad ég alatt. Örültem, hogy van térerő és internet. Utóbbi egy időre elment, de aztán éjszaka többször is sikerült posztolnom. Hidegnek ígérkezett az éjjel, ezért kínosan ügyeltem a telefonokra, egészen másnapig folyton ki-bekapcsolgattam, és időnként a tűznél melengettem őket. Ennek köszönhetően egész tisztesen tudtam hírt adni magamról és bár a netre reggel már nem tudtam felmenni, és a leereszkedésről sem tudtam felvételeket készíteni, annyim maradt, hogy a telefonos kapcsolat ne szakadjon meg teljesen. Az éjszaka a telefonok ki-bekapcsolgatásán túl fagyűjtéssel, a tűz karbantartásával, főzéssel, szundikálásokkal telt. 10-15 perceket bóbiskoltam, legtöbbet hajnali 2 és 3 között, összességében összehoztam vagy másfél óra alvást. A tűz eleinte nem sok meleget adott, és az első levest is ímmel-ámmal főzte, de úgy éjfél körül – amikor az első hideghullám elérte a hegyet – nagyobb törzseket húztam fel a hegyoldalból, és készítettem egy hősugárzót. Ez annyit jelent, hogy nem gúlába raktam a fát, hanem két nagy fatörzset egymással párhuzamosan fektettem, közéjük szorítottam be a parazsat. Az egyik törzs magas volt, a másik – a fekhely felőli – alacsonyabb. A két törzsre újabb ágakat és törzseket raktam, de úgy, hogy az így kialakított parázzsal telített katlan a fekhely felé nyitott legyen. Így a hőt egy irányba, a fekhelyemre irányította. Attól fogva voltaképp jó dolgom volt, és a hidegből sem sokat éreztem. Jó darabig úgy világított a telehold, hogy szinte olvasni lehetett. Ha mindvégig nyitva marad az ég, hajnalra jóval hidegebb lett volna, de hajnali háromkor arra riadtam, hogy hó bökdösi-szurkálja az arcom, havazik. Attól kezdve kalapban szundikáltam, raktam a tüzet, hajnali 5-ig.
Este sikerült felvenni a kapcsolatot az egyik meghívómmal, aki kocsit is szervezett Lilafüredre. 7-re kellett leérnem az útra, emiatt sötétben, havazásban mentem le a hegyről. Sajnos addigra már minden eszközöm lemerült, pedig jó lett volna felvenni valamit a leereszkedésből. Tényleg egy alaszkai éjszakában érezhettem magam. A havazásnak köszönhetően koránt sem volt annyira hideg, mint amire számítottam. Alsóhámorban reggel hétkor mindössze mínusz 6 fok volt.
Innen is köszönöm Lacinak és Magdának, hogy eljöttek értem. Most jó helyen, melegben vagyok, és próbálok pihenni, és feltölteni nektek videókat. Azok talán többet mondanak a Szeleta barlangnál töltött téli éjszakáról, mintha hosszú posztot írnék. Na és igyekszem erőt gyűjteni, mert holnap vándorlok tovább. Holnapra a kérdés az, merre menjek?
Budapest felé?
Debrecen felé?
Szavazni – jó szokás szerint – ismét a hozzászólásoknál lehet. Beírom a két irányt, lájkoljátok a nektek tetszőt.
Köszönöm a türelmeteket és kérlek benneteket, szavazzatok, és továbbra is osszátok a posztokat. A Tiszántúlon már csak hébe-hóba vannak meghívások. Szükség lehet a segítségetekre. Előre is köszönöm és remélem, igazán szép hétvégétek volt! Üdv: Cen’

2016. január 24. 19:38
facebook-buttonNem sokkal az érkezés után szemrevételezzük a Szeletát. Figyeljétek a jeget! Hát nem szép?

jack londontúra

 

 


 

Hozzászólások lezárva.