• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2016.01.20. Meglepetések és legek (10. nap)

 2016. január 20. 11:44
facebook-buttonSziasztok! Elnézést az eltűnésért, de ez egy ilyen út: előfordulhat, hogy nem jutok wifihez, lemerülök, meg a többi. Most csak annyit, jól vagyok, melegben vagyok, minden rendben, és hamarosan megírok mindent részletesen. Tegnap elképesztően gazdag, rendkívüli napom volt. Köszönöm a figyelést, aggódást, mindjárt jövök a részletekkel! Üdv: Cen’
Fotó: Jack London hálószobája

 2016. január 20. 12:38
facebook-buttonTALÁLKOZÁS A JÉGEN
Mindenek előtt egy mikrotörténet tegnapról. A fonyódi mólón találkoztam egy házaspárral, akik Székesfehérvárról vonatoztak le jeget fotózni. Az úrral pálinkát cseréltünk, én ittam az övéből, ő meg az enyémből, beszélgettünk kicsit, a hölgy pedig készített fotókat rólam is. De ezt írtam már Balatonszentgyörgyről.
A hölgy volt olyan kedves és átküldte a képeket. Szemlátomást nagyon boldog volt, hogy lencsevégre kapott egy jégen korzózó rókát is. Az alábbi sorok kíséretében jöttek a fotók:
“Kedves Ismeretlen!
Ezeket a fotókat csináltam, meg a rókát.
Utjához szép időt, kedves emberekkel való találkozást, szerencsét
kivánok: Mariann”
Fogadjátok szeretettel Mariann képeit. Én pedig köszönöm neki, hogy nem feledte a képeket. Örültem a találkozásnak, és kívánom, hogy továbbra is gyönyörködtető fotókat készítsen a világ minden táján.
Üdv: Cen’

 2016. január 20. 15:56
facebook-buttonMEGLEPETÉSEK ÉS LEGEK (10. nap)
A 9. nap a legek és a „nem volt még” napja volt. A vége pedig megint a meglepetéseké. Nehéz is összefoglalni, de teszek egy próbát. Reggel Ákossal indultam Kozármislenyből, Pécsen és Kaposváron át (a 66-os úton – ez tetszett, mert a Jákob is 66 fejezetből áll) Fonyódra. A Balaton tegnap a szelídebbik arcát mutatta, szél alig volt, csak fagy és jég. Készítettem pár videót, főztem a jégen, aztán a mólón. Erről itt számoltam be:
https://www.facebook.com/centauriweb/videos/vb.913824748648276/1066614800035936/?type=2&theater
Aztán felmerült bennem, hogy keresek a parton egy szélvédett bódét, öltözőt, bármit, mert azt vettem a fejembe, hogy az utóbbi napok agresszív fáradtsága abból fakad, hogy hol hidegben vagyok, hol melegben, hol egyik helyen, hol egy másikon, s gondoltam, pihentetőbb huzamosan fagyban lenni, mint menni megint. Csakhogy nagyon megleptetek a Nagykanizsa útirányra szavazással, kicsit megijedtem, hogy a továbbiakban már csak ebben a régióban, a Dunántúlon bolyongok, ezért nem akartam a továbbindulást halogatni. Gondoltam, ha már így alakult a szavazás, legalább haladjak. Fonyódról estére Balatonszentgyörgyig jutottam, ahol még sötétedésig lóbáltam az M7 és Nagykanizsa irányába. Miután besötétedett, wifit kerestem, de először hiába. Végül rábukkantam a balatonszentgyörgyi könyvtárra. Onnan tudósítottam először részletesebben:
https://www.facebook.com/centauriweb/posts/1066583636705719
Mielőtt elindultam erre az útra, azt kértem tőletek, osszátok meg a posztjaimat, hogy „hadd lássuk, elér-e a Facebook az út széléig”. Tegnap elért. Alig posztoltam ki, hogy hol vagyok, és hogy ezúttal nincs meghívásom, máris jött egy levél. Azt üzenték, értem jönnek. Én meg igent mondtam, két okból is. Egyrészt így újra fedélt remélhettem a fejem fölé, másrészt haladhattam. Nem tudtam még merre, de mehettem. Nem sokkal a könyvtár zárása előtt meg is jött az autó és egy kedves lány, aki Budapestről zúzott le Balatonszentgyörgyre, s onnan 21.30-ra vissza Budapestre. Azt is felajánlotta, ha akarom, továbbvisz az ország keleti részébe. Nagy volt a kísértés, hisz akkor a tegnapi napon brutális távolságokat tettem volna meg. De nem akartam visszaélni a segítőkészségével, szóval azt mondtam, köszönöm, elég a Budapest. Hogy a dolog még fűszeresebb legyen: ma kaptam egy levelet egy házaspártól. Azt írják, ők 21.00-kor látták a Facebookon, hogy B.szentgyörgyön kötöttem ki, 500 méterre laknak a könyvtártól, és este ki is mentek, tettek pár kört a faluban, hátha megtalálnak. Ezt innen is köszönöm nekik, csak úgy, mint a budapesti lánynak az esti fuvart. Szóval, 21.30-kor kicuccoltam a kocsiból a Délinél. Igaz, vannak itt meghívóim, de ilyen késői órán már nem akartam zavarni senkit. Gondoltam, elsétálgatok, főzőcskézek, bámészkodom reggelig a Duna parton, ám aztán ennél jobb ötletem támadt.
A Délitől kőhajításnyira van az egyik legismertebb, legfontosabb irodalmi műhely, szalon, nevezzük bárhogy, ahogy a tulajdonos, Fintha László szokta mondani: egyszemélyes, mini kulturális központ. Ha van igazán irodalmi helyszín az országban, ez tényleg az. És meghitt, barátságos, otthonos hely, ahol már nekem is volt fotókiállításom.
http://www.nyitottmuhely.hu/
Abban biztos voltam, hogy nyitva lesz és wifihez is hozzájutok. Igazam is volt (épp Kornis Mihály estjének végén toppantam be). Fintha Laci a tőle megszokott szívélyességgel fogadott, tengerész-csavargó léthez méltóan rögtön két kör fehér rummal, aztán bátorkodtam rákérdezni, befogad-e éjszakára. Így esett, hogy a Jack London-túra 9. napján az ország legismertebb irodalmi műhelyében aludtam, konkrétan a Nyitott Műhely színpadán. Felfoghatnám úgy is: itt adtam elő először „Mélyalvás” című performance-om.
Már az első percek után próbáltam feljutni a netre, de sehogy sem sikerült, a technika estére teljesen feladta a harcot. Azt hiszem, nem tesz jót az elektronikának a huzamos hideg. Éjfélig próbálkoztam hírt adni magamról, de csak másnap, azaz ma délelőtt sikerült felcsattanni a wifire.
1. A 9. napon mentem a legtöbbet: 122 + 30 + 180 = 332 km
2. Most főztem először a szabadban
3. Most jártam először könyvtárban írói minőségben
4. Most utaztam először este is
5. Most kéredzkedtem be először szállásra az utcáról
6. Most tapasztaltam meg először, hogy ha gond van, valóban számíthatok segítségre a Facebookon keresztül.
Ma este budapesti meghívón leszek. Onnan jelentkezem estefelé, egy újabb szavazással, hisz holnap továbbindulok. Köszönöm az aggódást, a segítségeket, és továbbra is számítok rátok. Fintha Lacinak pedig innen is köszönöm a vendéglátást. Nagyon finomat aludtam nála! Üdv: Cen’
És annak is örülök, hogy több mint 300 kilométert mentem tegnap.

2016. január 20. 17:34
facebook-buttonKöszönet! (Épp az imént) A cél nem ez volt, de örülök. Nagyon. És megint mondom-írom: ugye, lehetek egy kicsit büszke arra, hogy az itt lévő emberek a szokásosnál aktívabbak. És ahogy azt a Jack London-túra megmutatta (talán már mehet a múltidő is) segítőkészek. Nem vagyok fb-párti, egyáltalán nem, de bevallom, jó ideje szeretek erre járni. Legyen brutálisan szép estétek! Nagy köszönettel, baráti üdvözlettel: Cen’

2016. január 20. 19:08
facebook-buttonMERRE TOVÁBB? (10. nap)
Ma egy budapesti meghívást fogadok el, holnap pedig ismét elrajtolok. Az útirányokra a szokott módón a hozzászólásoknál tudtok szavazni. (Ne beírjátok, hanem lájkoljátok azt a hozzászólásomat, ami nektek tetszik.) Kivételesen kiveszem azokat az irányokat, amerre jártam már. Ha valaki nem ért egyet ezzel, nyugodtan megírhatja. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, ugyanakkor azt gondolom, jó lenne a lehető legtöbb helyre eljutni. Mától tehát az a kérdés: Merre induljak holnap?

KECSKEMÉT-SZEGED FELÉ?
TATA-GYŐR FELÉ?
SZOLNOK-DEBRECEN FELÉ?
MISKOLC-EGER FELÉ?
Kíváncsian várom, hová küldtök. (Holnap reggel nyolkor zárjuk a szavazást.)
LEVELEKRŐL, MEGHÍVÓKRÓL, MEGOSZTÁSRÓL
Volna egy kérésem is. Ha netán valakinek nem válaszoltam a napokban, elnézését kérem. Egyrészt csak kapkodom a fejem, és nem mindig könnyű átlátni a dolgokat. Van, aki a jacklondontura@gmal.com-ra ír, de van, aki a Facebookon vagy a szerzői mail-címen keres. Kicsit nehéz rendet tartanom így. Ha valakinek nem sikerült felvenni a kapcsolatot velem, arra kérem tisztelettel, hogy a jacklondontura@gmail.com-ra küldje át még egyszer az üzenetét. Így talán könnyebb átlátnom a dolgokat és hamarabb tudok rendet rakni. Különösen köszönöm az eddigi meghívókat. A Dunántúl hasít, az Alföldről gyérebb a figyelem, azért a megosztásokra továbbra is szükség lehet, főként, ha a szavazás eredményeként, holnaptól keletnek tartok majd. Előre is köszönöm a megértéseteket és jó szándékotokat. Üdv: Cen’
A Jack London-túráról bővebben itt:
https://www.facebook.com/centauriweb/photos/a.913866455310772.1073741829.913824748648276/1060635973967152/?type=3&theater
És egy új tapasztalat: a főtt paprika épp olyan, mint a fagyott. Tegnap előtt találtam egy régi, kaliforniai paprikával készült szendvicset a zsákomban. Az anyagtakarékosság jegyében természetesen megettem. És lássatok csodát, a paprika a fagyban megpuhult. Pont olyan volt, mint a lecsóban. Finom.
És légy szíves tetszikeljétek a posztot is (ha lehet, osszátok is), ne csak az irányokat. Nagyon izgulok, mi sül ki ebből. Hová kell mennem holnap…?

jack londontúraFotó: Tegnap a fonyódi mólón.

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük