• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2016.01.17. “Érted jöttem” (6. nap)

2016. január 17. 9:07
facebook-buttonHATODIK NAP – ÚJABB ETAP
Esélyek. Hideg van. A 71-es szép, de rossz emlékeim vannak róla. Nehezen veszik fel az embert. Keszthely felé indulok, ahol van meghívóm is, sőt, hétfőn fuvarom Mohács felé. Örülnék Keszthelynek, de a megérzéseim azt súgják, nem ott kötök ki.
Éjjel egyig vágtam a hajós videót, de még nem készültem el vele. Viszont sikerült feltöltenem a még Esztergomnál bütykös hattyúkról készült felvételt. Fogadjátok szeretettel!
Ottóval ittunk egy cserszegi, Bürgés kerti jóreggelt-pálinkát. Én abban a reményben, hogy Keszthely felé visz. Kávézok, aztán fürdök, pakolok, és indulok. Metsző hideg van odakinn és pengeéles fények. Az ereimben meg árad már az adrenalin. Vasárnap van, melegedjetek, pihegjetek, olvassatok, főzzetek, beszélgessetek, de azért legyetek vonalban. Üdv: Cen’
Utóirat: Bartuc Gabinak és Fenyvesi Ottónak hála meg nagy köszönet, hogy itt egy kicsit töltődhettem és utolérhettem magamat!!

2016. január 17. 10:32
facebook-button“Az országút megtévesztő. Úgy gondoltam végig, hogy a magam ura vagyok. Utólag viszont belátom, a véletlen uralta az útjaimat. Persze időnként voltak céljaim, de ha összegzem őket, s összevetem a történtekkel, be kell ismerni, hogy többnyire a véletlen igazgatott, a városok többségét is csak azért láttam, mert így hozta a sors. A sors az országúton változatos formában látogat. Hol álmodozó, Európából nemrég áttelepült ír hajadonok fogadnak be – míg apjuk Texasban marhabőrrel házal –, hol egy villa, hol egy szekta segít, máskor szellemtáncosok, de a sors legtöbbször geletta vagy rendőr képében érkezik. Ritkaság az, ami Bostonban történt, hogy sikerül addig hipnotizálni a zsarut, míg végül ő ad egy ezüst negyeddollárost, sőt egy éjjel-nappali vendéglő címét is fölsercenti a gyufásdobozra. Ez kivétel. Ha zsaruval akadsz össze, még ha volt is terved, inkább eltérít tőle. Ha az első nem, akkor a második. Eszem ágában sem volt New Yorkba menni, de pont ez történt. Hiába botlottam egy rendes gelettába, aztán meg egy vajszívű zsaruba, végül mégis jött valaki, aki miatt New Yorkban kötöttem ki.”
(Jákob botja)
Fotó: Centauri – Visegrádnál

2016. január 17. 13:00
facebook-buttonBadacsonynal jarok. Eddig egy kocsi se vitt le a 71-esrol. Lehet hogy tenyleg keszthely lesz a vege? Az ido szep. Csak a szel csipos. Es itt sok a jeg a balatonon.

2016. január 17. 16:43
facebook-buttonDIDERGÉS EDERICSEN (6. nap)
Itt fáztam a legtöbbet. Többet, mint az akarattyai hajón. A képen nem látszik, de jeges szél fújt, és hosszú ideig nem állt meg senki. Aztán ezen a helyen jött egy olyan fordulat, amihez hasonló eddig még nem történt. Továbbra is csupa meglepetés ez az út. Igyekszem mihamarabb beszámolni mindenről. Üdv: Cen’

2016. január 17. 18:57
facebook-buttonÉRTED JÖTTEM” (6. nap)
Avagy, hogy mik vannak!
Sziasztok! Melegben vagyok, s nem is akárhol. Ezt hallgassátok meg!
Délelőtt még ettem egy finom levest meg egy meggyszószos húst krumplival Bartuc Gabi jóvoltából, aztán Fenyvesi Ottó kivitt Balatonfüred határáig. Innen is köszönök nekik ismét mindent. Főként a sok vidámságot. Fürednél nem kellett sokat várni, felvett egy bazi nagy Jeep, benne egy fickó meg egy Jeep-méretű, fekete kutya. Csak Tihanyig mentek, de azért összefoglaltam az út lényegét, s azt is említettem, hogy a whisky a hajóúton elfogyott. Erre mondta András, a sofőröm, hogy azt nem tud adni, de ha elfogadom, pénzt adhat. Mit tehettem volna? Így kaptam 2000 forintot, vagyis megint 5000-nél vagyok. Az apátsági romtól stoppolva felvett Zsolt, a badacsonyi szakács. Jót beszélgettünk, s nagyot haladtam vele. Azt is kérdezte, nem tartok-e attól, hogy egyszer csak megjelennek az oldalamon a trollok, akik szörnyű helyekre küldenek. Ha megjelennek, akkor az lesz – feleltem bölcsen. Badacsonytól Dr Miskó József, holisztikus gyógyító vitt. Bár csak Szigligetre tartott, eldobott a balatonedericsi benzinkútig. Ő volt az, akiről napközben azt posztoltam, hogy ismeri Kerouac (még egy Jack!) Úton című könyvét. Szóval, Edericsig úgy haladtam, mint kés a vajban, ott viszont beálltak a dolgok. Jeges szél fújt, az arcom elgémberedett, már azon voltam, hogy szélárnyékba vonulok, főzök egy teát, amikor rezgett a telefonom. Egy régi ismerősöm volt a vonalban, merthogy látta a Facebookon, hol vagyok, ő meg a Kis-Balatonon kolbászolt épp. Felajánlotta, hogy eljön értem és célra visz. Megállapodtunk, hogy én tovább lengetek, ő meg ismét felhív, ha Keszthelyre ér. Oké, gondoltam, ma már nagy baj nem lehet. Épp folytattam volna a stoppolást, amikor a szemközti sávból autó kanyarodott be. Odébb araszoltam, ne legyek útban, ám a kocsi megállt, kiszállt belőle egy ismeretlen hölgy és nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: „Érted jöttem.”
Látjátok? Mire nem képes a Facebook? És mire nem képes egyesek elszántsága? Merész volt elém jönni, hisz nem tudhatta, ogy ott vagyok még. Szerencséje volt. És nekem is. Na de ezt hallgassátok meg! Ezek után megtudtam, hogy hotelszobát foglalt nekem a környéken, elvitt a hotelhez, kiválasztottam, mit eszek vacsorára (Jack London miatt rostonsült lazacot párolt zöldségekkel, előtte fokhagymakrém levest, utána diós palacsintát), a hölgy megmutatta, hol szaunázhatok, meghívott egy kávéra, beszélgettünk úgy negyedórát, aztán elbúcsúztunk, pihenjem ki magam, mondta a hölgy, és most itt vagyok egy hotelszobában, várom a vacsoraidőt, a lazacot, és írok nektek. És még cifrázzuk egy kicsit. Keszthelyről egy másik meghívót is kaptam, ma már ott nem leszek, viszont az illető felajánlotta, hogy holnap továbbvisz, egészen Mohácsig. Tehát holnap szaporítom a kilométereket. Nem tudom még, mikor érünk oda, de ha időben, akkor Mohácsról is továbbállok. Ha jól látom, Mohácstól két fő irány lehetséges:
PÉCS
SZEKSZÁRD-BUDAPEST
A hozzászólásba felteszem ezt a két opciót, s szavazhattok, Mohácsról merre menjek.
És még valami. Kérdeztem a meghívómat, honnan tud az útról. Mondta, Nyáry Krisztián osztott meg egy posztot. Ugye-ugye! Ez az első alkalom, amikor a megosztások bizonyíthatóan segítenek! Szóval továbbra is kövessetek, osszatok, s ígérem, míg vacsorázom, rátok gondolok nagy köszönettel. Talán a szélsőségek útja ez? Jégbe fagyott hajók és hotelek? Meglátjuk. Egy biztos, holnap nagyot megyek.
Ha kicsit kócos ez a bejegyzés, nézzétek el nekem. Miután bejöttem a hidegről, szinte elkábultam a melegben. Ha nem tudnám, hogy vannak, akik izgulnak és aggódnak, posztolás nélkül feküdnék le, és aludnék pár órát, kihagynám még a lazacot is. Úgy húz az ágy, mint a mágnes, holott Lovason is jó dolgom volt. De a hideg azért megdolgozott.
Vendéglátómnak üzenem: bánjon vele úgy az élet, ahogyan ő énvelem. Ilyen gyorsan, határozottan, bőkezűen, egyszerűen és nemesen.
Üdvözlettel és köszönettel: Cen’
Kösz Jack!
Utóirat: Időközben megvacsoráztam. Most először éreztem magam feszélyezve, mint aki nem érdemelte ki a mai napot. De egyrészt arra gondolok: Jack nem vacillált volna ilyesmiken. Másrészt pedig, ha egy romtanyát, havas erdőt vagy egy újabb hajót ad a nap, azt éppúgy elfogadtam volna, mint a lazacot.

2016. január 17. 22:06
facebook-buttonKét napja így érkeztem meg az éjszakai szálláshelyemre, egy jégbefagyott kis vitorlásra, a Nenére. Hideg volt, a kabinban belefagyott a víz a palackokba, a kis hajó egész éjjel a jégtáblák között verődött. Ma éjjel pedig egy hotelben alszom. Ezt is szeretem, amint a Nene kabinját is szerettem.

jack londontúra

 

One Comment:

  1. Marsovszki Viktória

    Naná! ♥ ♥ ♥

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük