2016.01.14. Irány a téli Balaton (3. nap)

jack londontúra2016. január 14. 7:41
facebook-buttonJó reggelt! Most indulok Szentendréről Budapestre, s onnan – a tegnapi szavazás eredménye alapján – tovább a Balaton irányába az M7-esen. Ez az első olyan nap, amikor nagy a valószínűsége annak, hogy meghívótól távol kötök ki, és komolyabb távolságot is megtehetek. Izgulok is egy kicsit, annak viszont örülök, hogy nem esik az eső. Addig sem unatkoztok, mert 11 órakor élőben jelentkezem be a Klubrádióban! Hallgassátok!
Ez a fotó pedig tegnap este készült Szentendrén, Weiner Sennyey Tibornál, interjú közben.
Legyen szép napotok! Üdvözlettel: Centauri

2016. január 14. 16:33
facebook-buttonEzt nem fogjatok elhinni. Egy hajon vagyok. Ha kiertem a partra keresek egy benzinkutat ahonnan mindent megirhatok. Addig is egy foto innen. Udv

2016. január 14. 19:05
facebook-buttonAMILYET NEM ÍR AZ EMBER – LEGFELLEBB TÖRTÉNIK VELE
3. NAP
Várnom kellene ezzel a poszttal, míg megnyugszom. Míg úgy kalapálom össze a beszámolót, hogy az valóban hihető legyen. Kezdjük ott, hogy ez volt az első nap, amikor szorongtam. A Balaton felé küldtetek, és ez annyiban kedvezett, hogy ismerős a környék, viszont az M7-esről mehetett volna velem az autó bárhová, Somogyba, Baranyába, a határhoz, a Bakonyba, Vasba… Szóval nem tudhattam, hol a fenében kötök ki, és tudjuk, hogy jön a hideg, hó, fagy, miegymás. Ezért írtam reggel, hogy ez lehet az első nap, amikor a szabadban éjszakázok. És ez ma így is lesz.
Szentendréről átvittek az M7 mellé, ahol 13.00 körül, az érdi feljárónál próbáltam kocsit fogni. A pálya nem könnyű tészta. Onnan tudom, hogy sokat vártam, mert a végén már fütyürésztem.
Ha az istennek sem vesz fel senki, fütyülészésre ezt ajánlom – én leggyakrabban ezt szoktam:
https://www.youtube.com/watch?v=ErvgV4P6Fzc
Szóval fütyülgettem, míg egy kedves pár el nem vitt Fejér megye határáig, egy AGIP kútra. Ott úgy 30 perc múlva megállt egy fiatalember. Most már tudom: Nagy László. Mondom neki, mi járatban vagyok. Ő meg mondja, Balatonakarattyára megy vitorlázni, mert „van még víz” (nem fagyott be a Balaton). Meséltem neki Jack Londonról, s igen örültem, hogy épp egy hajós ember vett fel, hisz a Jákob botja is hajós emberről, Jack London hajós korszakáról és a tengeri élettel való szakításról „szól”. Beszélgetünk egy darabig – nem sokáig – mikor ez jó ember (utóbb kiderült, nem kevésbé vagány pali) imígyen szól: „Ha gondolod, kivitorlázhatsz velem, sőt, ha bevállalod, megalhatsz a hajó aljában.” Erre én? „Naná! Mindkettő!” Aztán jó pár percre gyerekes lelkendezésbe csaptam át, s egy íróhoz roppant méltatlanul csak azt hajtogattam: „Nem hiszem el. Nem hiszem el.” Magamhoz sem tértem, mikor már Laci hajóján, a Nene fedélzetén találtam magam. Egy perccel később meg is szegtem egy szabályt. Felléptem a fedélzetre, holott – mint Lászlótól megtudtam – a fedélzetre a kapitány engedélye nélkül nem illő fellépni és veszélyes is lehet. Oké, bocsánatot kértem, s a továbbiakban nem mulasztottam el engedélyt kérni.
A parton kellemetlen meglepetés ért minket. A kikötő befagyott. Sebaj. Áttörtük csáklyával és evezővel a jeget, és kiharcoltuk a vitorlást a vízre. László hamar a kezembe adta a kormányt. Hajókáztunk egy darabig – akkor küldtem nektek egy gyors fotót –, aztán napnyugta után célba vettük a partot. A szél időközben átrendezte a jeget, és megint csak olyan művelet volt bejutni a kikötőbe, mint annak idején Amundsennek átjutni az Északnyugati Átjárón – csak kicsiben. Kikötés után Laci megadta a Facebook elérhetőségét, hogy igazolhassam előttetek, hogy ő létezik, s mindez igaz.
Ő az: https://www.facebook.com/nagy.laci.716?fref=pb
Sötétedéskor feljöttünk a közeli MOL kútra, itt Lacitól „kismeghívót” kaptam, egy sört, egy hosszú kávét meg reggeli kávépénzt. Nem kértem tőle, ne higgyétek! Sörből azért választottam a Bivalyt, mert mindketten elég nagy állatok voltunk, hogy átverekedtük a hajót a jégen. Aligha hiszem, hogy ma volt még vitorlás a Balatonon rajtunk kívül. Miután Lacival megittuk a kávét, előadtam a benzinkutasoknak, hogy jacklondontúra van, és hogy szükségem lenne netre meg áramra. Kis ideig csodálkoztak, majd ezerrel segítettek mindenben. Csak annyit mondhatok, éljenek az akarattyai benzinkutasok!!
Komolyan mondom, ha elvesztettem volna az életkedvem, akkor most visszatérne. De nem vesztettem el, basszus, szóval most az életkedv már az egekben van.
Most pedig, posztolás után a helyzet a következő lesz. Visszaballagok a hajóhoz. Csont sötét partszakasz, a hajót körbeveszi a jég, a kabin kicsi, de szépen, otthonosan berendezkedem. Fagyban alszok majd, de semmi gond. Éjjel majd hallani a jég hangjait – és ezt én bizony szenvedélyesen szeretem. Laci pedig azt mondta, holnap hajóval átvisz Tihanyba. Már ha kitörhető lesz a Nene a jégből. Szóval, ha ő is, én is elég őrültek vagyunk, holnap Tihanyba megyek innen, át a vízen. Ezért ma szavazásra azt bocsátom, hogy amennyiben Tihanyban kötök ki, merre menjek? Balatonfüred felé, vagy Keszthelynek. A két irányra a hozzászólásnál tudtuk szavazni lájkolással.
Röviden ennyi. Mert Lacitól annyi, de annyi dolgot hallottam, amivel novellákat tölthetnék meg. Nem egyet és nem kettőt.
Szeretettel, jókedvűen, kalandos, Jackes éjszaka előtt: Centauri
Kérlek benneteket, szavazzatok, maradjatok velem, és ha lehet, osszátok továbbra is a bejegyzéseket, ezt az oldalt. És borzasztóan köszönöm az esztergomi és a szentendrei meghívókat!
És még valami: Megőrülök a kíváncsiságtól, mit csinál éjjel a hajót ölelő jég! Imádom a jeget. Ezt ezzel a kis videóval már régebben is bizonyítottam:
https://www.youtube.com/watch?v=kMEDSgrCZ2o

2016. január 14. 21:09
facebook-buttonKedves-kalandos emberek!
Lassan elballagok a hajóra. A benzinkutasokkal megbeszéltem, hogy hajnalban – ha sikerül felébrednem (mert azért nagyon fáradt vagyok) – visszajöhetek feltölteni a telefont és a GoProt. A hajóról próbálok még ma este lőni egy képet okostelefonon. Addig meg – nem hagyhatom ki – pár sor a márciusban megjelenő Jákob botjából. Legyen nyugodt éjjeletek. Üdv: Cen’
Köszönöm, Jack!
“És akkor délnek fordította a Zenebonát, keresztbe a vitorlát, s pattanásig feszítette a kötelet. A szél olyan erővel támadt rá a vászonra, mintha az ég akadt volna belénk. A Zenebona élőlénnyé alakult, hallottam a sóhaját, fütyült a szél a köteleken, felszisszent a teste, és megkondult a fedélköz. Túl erős volt a szél, ám Potti fordulás után egy gyors mozdulattal az egészet befogta, belereccsent az árbóc, a Zenebona szinte ágaskodott, a hullámhátról a levegőbe repültünk, aztán le a hullámvölgybe. A víz felcsapott a vitorlákig, Potti a kormánykerékhez ugrott, s nem hagyta, hogy a Zenebona eltérjen a széliránytól, szilajul fogta a kormányt, s bár nem mosolygott, valamiféle révület ült ki az arcára, s tudtam, ha lenne még vitorlánk, kifeszítené azt is. Mia az orrba araszolt, belecsimpaszkodott az állókötélbe, előrehajolt, hogy a hullámok elborítsák nyakig, s mikor szabadeséssel hullottunk le a mélybe, megpördült a kötélen, és őrült örömordításban tört ki.”
(Jákob botja)
Fotó: ma, erre a hajóra megyek aludni.
A mai napról itt: https://www.facebook.com/centauriweb/posts/1063914130306003

2016. január 14. 22:27
Vfacebook-buttonegre elvackoltam magam. Igaz a kabin palackjaiban fagyott a viz de most hogy bebujtam a zsakba kellemes forrosag ontott el. Erzem hogy edesen alszom majd. Csoda ha kepes leszek felkelni hajnalban. A hajo andalitoan ring. A jeg olyan hangot ad mintha betont talicskaznanak a fedelzeten. Megis nagyon jo itt. Meghitt. Jo ejt. Jo ejt Jack. Centauri

 


jack londontúra

 

 

 

Hozzászólások lezárva.