• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2016.01.12. Eddig őrült jó (1. nap)

jack londontúra2016. január 12. 15:34
facebook-buttonŐRÜLT JÓ! (egyelőre)
Ennek a cikknek az a vége, hogy: “Azért aggódni fölösleges Centauriért: tudja, mit csinál. Biztosak lehetünk abban is, hogy Jack London nyomába szegődve előbb-utóbb, így vagy úgy aranyat talál.” (Vaol.hu)
http://vaol.hu/…/centauri-vilagga-megy-jack-london-szuletes…
Először is köszönet a cikkért Ölbei Líviának!
Másodszor: máris aranyat találtam, méghozzá aranyakat! Gőzöm sincs, hogyan fogom ezt elmesélni nektek, vagy egyszer az unokáimnak. Csak kapkodom a fejem. Nem tudom, hol és mennyi segítőkész ember él, de két dolog biztos. A Dunakanyar táját jó népek lakják, és szépen fogy a névkártya.
Most is jó helyen vagyok, és próbálom összefoglalni, ami eddig történt. Nem lesz könnyű. Igyekszem! Üdvök! Cen’
Fotó: ez az első okostelefonos fotóm, hamarosan többel jövök!

2016. január 12. 16:52
facebook-buttonÉLNI JÓ
15.59-kor írok Esztergomból a Prímás Pincéből. Ne higgyétek, hogy megőrültem és a februárig rendelkezésemre álló cirka ötezerből máris költekezem, s nagy zsírosan, igényes-szép helyen étkezem. Nem ettem meszet, akarom mondani, nem ment el az eszem, egyszerűen csak itt kötöttem ki.
A reggel nehezen indult annak ellenére is, hogy kisütött a nap, és csodás márciusi időjárásban vágtam neki az útnak. Nem túl korán, hisz le kellett még zárni egy szavazást. És akadtak problémáim a málhával is. Végül kikecmeregtem a Szentendrei útra. Amint lemálháztam, két dolgot állapítottam meg. Egyrészt: a kétsávos úton tilos megállni, vagyis esélytelen a stoppolás. Másrészt észrevettem, hogy épp egy szexshop alatt parkolok. Jó. Fel a két zsák megint és elcaplattam az első lámpáig. Láttam, hogy reménytelen olyan helyet találni, ahol az autók is megállhatnak. Maradtam a lámpánál, s azon tépelődtem, mekkora flesh lesz, ha olyan autó áll meg, ami átmegy a Megyeri hídon és meg sem áll Ukrajnáig. De szerencsére egy nagyon segítőkész fiatalember vett fel (Mirkó). Ő kapta az első kártyát. Vidám volt, rokonszenves, én meg boldog, hogy kijutottam a városból. Mondtam mi járatban vagyok és őt is kérdezgettem. Leányfalura megy, mondta. (Szentendrén át, ahol kihagytam egy meghívót…). Kérdeztem: „Budapestről?” „Igen”. „A barátnődtől?” „Igen!” – csodálkozott Markó, leányfalui végzős vegyészmérnök. „Honnan tudtad?” – kérdezte. „Író vagyok – feleltem –, látszik rajtad.”
Szó mi szó, Mirkó nagyon boldognak látszott!
Örülnék, ha Mirkóval itt az fb-oldalon is találkoznék, és igazolná, hogy ez így esett. Leányfalun aztán – ahogy azt a mellékelt képen is láthatjátok – a BOLDOGTANYAI ÚTI megállónál rakott ki. Gondoltam, ez jó ómen. És úgy is lett. A képen látható, engedéllyel felrakott zöld terepjáró állt meg. A tulajdonos, Zoltán, öt gyermek, szemlátomást boldog apja, nemcsak tovább vitt, hanem Dunabogdány helyett megmutatta a környéket is. Felkocsizott velem a visegrádi vár fölé, aztán tovább vitt Esztergomba. És nagyon jót beszélgettünk. A bazilika alatti parkolóban rakott ki, azzal, hogy ha újra Dunabogdány felé járok, térjek be hozzá egy vaddisznósültre. Köszönet!
Út közben már eldöntöttem, hogy Esztergomból nem megyek tovább, mert itt épp van meghívóm. A parkolóban az első két járókelőt, két fiatalembert szólítottam meg: merre találok wifit? Igazán segítőkészek voltak, és a Szent Adalbertbe irányítottak. Mielőtt bementem volna, fotókat készítettem. Esküszöm, csak fotózgattam, akár egy turista, mikor megállt egy furgon, kihajolt rajta egy fiatalember (Ágoston), és megkérdezte, segíthet-e valamiben. Komolyan. Több se kellett, mondtam mi járatban vagyok, ő meg szépen útbaigazított. A Szent Adalbert portása pedig átirányított a szemközti Prímás Pincébe. Itt a bejáratnál Meszleny Lászlóba, a hely menedzser igazgatójába botlottam, akivel úgy 5 perc múlva már érdekes beszélgetésbe keveredtem. Voltaképp itt kaptam az első „kismeghívót”, egy hosszú kávét meg túrós rétest + egy komplett idegenvezetést. Meg egy tanulságos kis történetet egy szerbiai borászról. És ami a legdurvább: régóta keresem a híres ménesi vörös aszút. De tényleg. Vagy tucatszor próbáltam meg hozatni erdélyiekkel, de egyszer sem sikerült. Ez a pince telis tele van borral, és lőn csoda: itt még ménesi vörös aszú is van! A szerbiai borász sztoriját talán később írom meg, mert innen lassan mennem kell. 17-kor zár a hely. Sétálok még egyet a Duna-parton, legalábbis leülök oda egy kicsit, aztán igyekszem felvenni a kapcsolatot a meghívómmal. Szóval úgy néz ki, hogy az első éjszakát nem töltöm a mezőn.
És ne felejtsétek el. Ha döntés elé kerülök, ismét ti szavaztok! És persze a továbbiakról is beszámolok. Üdvözlettel: Cen’
Most azt mondom (nem először): élni jó. Sőt!
Mondom! És ebben a pillanatban Meszleny Úr pogácsával bocsát útra! Na azt fogom megenni a parton. Köszönet! + 1 presszó kávé. Estig megvagyok.

2016. január 12. 20:17
facebook-buttonSziasztok! Szerencsésen összejött a találkozó a meghívómmal, Zsuzsával, egy kávé után idejöttem vele a házba (ahol van egy kedves-hízelgő macska meg egy tetőn-rekedt macska is). Jó nap volt, jó helyen vagyok, de kicsit mostanra elfáradtam. Ezért ne haragudjatok, ha kicsit rövid és célratörő leszek, nem szeretnék kipurcanni mindjárt az első napokban. Szóval ami elmaradt máról, megpróbálom holnap reggelre leírni. Ma már csak egy fotót adnék az esti Esztergomról (nem épp a legjobbat) és megszavaztatnám a holnapi napot.
Az elmúlt hetekben sokat töprengtem azon, hogy szabad-e nekem befolyásolni a döntéseiteket. Arra jutottam, hogy csak indokolt esetben. Eddig azt hiszem, nem is próbálkoztam, ma mégis egy kicsit kilépnék ebből a szerepből. Három útirány lehetséges innen holnap: Nyergesújfalu, Dorog és Szentendre. Ezúttal is felteszem szavazásra mindhármat hozzászólásban, de elárulom, hogy most szeretnék Szentendre felé menni, mert ott is van egy meghívóm (ma már egyszer átmentem rajta), ráadásul olyan meghívó, amely egy videó-interjút is jelentene erről az útról, ha holnap arra járok.
Örülök, hogy sokan még mindig követitek az utat és megosztások is akadnak még. Elárulok egy apró titkot is. Holnapután, ha minden igaz, élőben is bejelentkezek az egyik rádióban.
Legyen szép estétek és drukkoljatok holnap is.
Éljen Jack London! Üdv: Cen’
utóirat: nem engedi az fb a hozzászólást!!!
újabb utóirat: mint kiderült nem csak az én oldalamon nem működnek a hozzászólások, akad más döcögős oldal is, szóval inkább hagyjuk most a szavazást. Köszönöm a lájkokat, és holnap jövök beszámolókkal, és megyek tovább Szentendre felé.

jack londontúra

 

 

One Comment:

  1. Szabó Edit

    Olvasgatok itt megint. 🙂
    Nekem nem rémlik, hogy a szerbiai borász sztoriját végül megírtad volna.
    Régen volt már egy kis “Történt egyszer”. Talán beleférne egy ilyenbe.
    Csak úgy eszembe jutott. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük