2016.01.05. Még 8 nap

2016. január 5. 10:36
facebook-buttonMÉG NYOLC NAP
Kalandosan indul az év, talán még sosem indult ennyire kalandosan, holott akadtak már extrém éveim. Nyolc napom maradt Jack London születésnapjáig (jan. 12.). Azon túl, hogy megírtam az ifjúkorán alapuló regényt, megemlékezek róla másként is – amint 2016-ban az egész világ. Vannak ötleteim. Ismeritek Jacket? Ti hogyan emlékeznétek meg róla? Addig is, míg el nem árulom, én mire gondoltam, egy idézet a feleségétől, Mrs. Jack Londontól. Igaz, a Jégvágóban kemény kritikával illettem őt, de a Jack London életéről írt könyve sok helyütt valóban szép.
“Itt írok arról a Jack Londonról, akit ismertem, az ő dolgozószobájában, az ő íróasztalán, amely darabos, erős, egyenes, szép darab, mint amilyen ember ő maga volt. “Hogy valamelyikünk hamarább haljon meg, mint a másik, az elképzelhetetlen – mondta gyakran – és igazság szerint úgy kellene lennie, hogy valami nagyszerű kalandban egyszerre múljunk el mindketten, mint a végzet orkánjának hajótöröttjei. De ha mégis én mennék el először, szívem, akkor neked kell írnod rólam. Ha ugyan van elég bátorságod becsületesen őszintének lenni. Félek, hogy nem lesz, ha erre kerül a sor. Nemigen fogsz írni a fogyatkozásaimról, amiket nagyon is jól ismersz, márpedig azok nélkül a munkád értéktelen lesz. Azonkívül egyikünk sem tud teljes leplezetlenséggel írni helyzetekről és emberekről, akik és amelyek segítettek vagy akadályoztak, csak ha már öregek leszünk, és a többiek is túl vannak már azon, hogy megsértődjenek.”
Fotó: Centauri

2016. január 5. 19:21
facebook-buttonORSZÁGÚT
“A záróvizsga utáni nyáron elhatároztam, hogy megírom – hadd tudja meg a világ –, mi folyik a Cook House-ban. Csakhogy valahányszor belefogtam, elapadtak a konkrétumok, és az írás átment vad pocskondiázásba. Joggal persze, de az éhséglázadás idején megértettem, hogy az országúton lépten-nyomon történetekbe botlom, s ha csak tárgyszerűen feljegyzek mindent, az is izgalmasabb, mint a Cook House-ról írni hosszú, dühödt oldalakat. Az országút legalább annyi témát ad, mint Oakland kocsmái, csak a Kelly-seregben nem hallgató, hanem résztvevő vagyok, én csüngök a poggyászkocsik alvázán, és több palival beszélek naponta, mint azelőtt egy hónap alatt.
A szűk látókörű, keveset tapasztalt embert a csavargók „egy műszakosnak” hívják. Hiába előkelő valaki, hiába fordul meg Párizsban, Rómában, Londonban, ha ezt a jómód biztosítja a számára, ugyanabban a létben marad végig. A kedvenceit eszi, a cipőjét inas pucolja, londiner hajbókol előtte, gondja nincs, nem ázik, nem fázik. Ezer mérföldeket tesz meg, de egy centit se mozdul ki a komfortzónából.
A „műszak” a csavargónak létformát jelent, és bizony az országúton megjársz minden létező műszakot.
(Jákob botja – Jack London alapján)
Fotó: Centauri

 

Hozzászólások lezárva.