2019.10.01. Este a könyvtárszobában

Egy kincsessziget. Művészetek és tudományok – míg az erkélyen fenyvescinege ugrál, éjjel pedig szarvas bőg bele az olvasásba.

 


2019.10.01. Feltűnt már, hogy sosem hoztam képet a dolgozószobámról? Azért nem, mert eddig az sem volt. Tudom, furcsa lehet. Hogyan lehet, hogy egy írónak nincs dolgozószobája. Ezer és egy helyen írtam eddig, az utóbbi években leginkább a konyhában. Szerettem azt is, kéznél volt minden: nem kellett egy kávéért se odébb menni. Főzés közben is írtam, figyeltem, posztoltam.

A ház rettentő öreg, az egyik fele lassan 100 éves. Van egy kis emelet, hajdanán ott volt a dolgozószobám, de aztán lassan használhatatlanná vált. Részint azért, mert rengeteget voltam távol. Az idén nyáron azonban saját kezűleg tettem rendbe. Vakoltam, gletteltem, festettem, sőt megtanultam padlót rakni. Bár a villanyszerelési munkák még rám várnak, azért az alkonyatok már igen szépek. A Nap tudja a dolgát.

Két kicsi szobáról van szó. Az egyik a tényleges dolgozószoba, a szomszédos pedig egy könyvtárszoba.

Annyi ott a könyv, hogyha beállna a nagy krach, és valaki ebben a szobában lenne kénytelen elütni az idejét, napi egy könyv elolvasásával számolva, legalább 15 évet tölthetne el benne.

Az alábbi fotó ma este készült a könyvtárszobában. Gazdag szoba, de a könyvek nagy részének sajnos nem jut még polc. De egy kincsessziget. Irodalom és tudományok – míg az erkélyen fenyvescinege ugrál, éjjel pedig szarvas bőg bele az olvasásba. Csaknem ideális. 🙂 


2019.10.01. Este a könyvtárszobában (Fotó: Centauri)

Fenyvescinege a háznál – ablaknak repült madarak

Legkedvesebb könyveim – egy bibliofil vallomása

 

2019.02.04. Ragyogás

Őszköszöntő – gyönyörű ősz képekben

Vadfigyelő vadkamera

KERT & VADON

24 Comments:

  1. Szabó Edit

    Remélem, ez az új dolgozószoba fűthető! Nem lesznek benne majd olyanok a körülmények télen, mint a Kalandos tél születése idején.

  2. Ibolya Nagy

    Meghitt, hangulatos, szeretni való, nem is lehetne más ennyi könyvvel, sok csodaszép zölddel. Ihletadó kis fészek, érezd jól magad benne, Cen’!
    Köszönjük, hogy benézhettünk. 🙂

  3. Ezermester vagy, nem csak író. Annyi dolgot renováltál ezen a házon, egy könyvespolcot elékészíteni nem lenne negy feladat. Csak idő lenne mindenre! Így lesz egy házból igazi otthon, átalakul kedvedre, és szépen gyűlnek benne, és benned az emlékek. 🙂

    • Ezermesternek nem mondanám magam, de köszönöm. Nem tagadom, erre most nagyon büszke vagyok – legalább annyira, mint egy befejezett regényre. Tényleg. Máskor is gletteltem már, de azt hiszem, az idén tanultam meg igazán tükör-glettet húzni; ez a két szoba lett olyan, mintha sok pénzért mesterek újították volna fel. Amúgy valahol talán már említettem, hogy minden évben megtanulok valami egészen újat, olyasmit, amihez addig semmi közöm nem volt, annak idején így tanultam meg videót vágni, két éve íjjal lőni, nagyon régen így tettem szert némi jártasságra a borok világában, hosszan sorolhatnám, az idén megtanultam padlót lerakni. Ettől tartottam nagyon, talán azért is, mert már kicsit kisebb a kedv a merőben új dolgokhoz, meg aztán azt láttam, hogy ilyesmihez mindig mindenki mestert hív, aki aztán fogja a lét, és jó sok pénzzel lelép, biztos rohadt nehéz ez, gondoltam, de nem, legalábbis nem kivitelezhetetlen. Meggyőződésem, hogy jót tesz a pszichének, ha időről időre belekóstol olyasmibe, amihez addig semmi köze nem volt – minden ilyen alkalommal nyitottabbá válik, és újabb esélyt kap arra is, hogy másokat jobban megértsen; pl. jobban becsülje a munkásembereket, akik glettelnek, festenek, talicskáznak, padlót raknak és így tovább. De azért lassan befejezném már ezt, és életem fennmaradó részében szeretnék koncentrálni arra, hogy befejezzem, amit elkezdtem, ne legyenek nagy hiátusok, főként ha a könyvekre gondolok. 🙂

  4. Ibolya Nagy

    Most nem felejtem el leírni: a nyitóoldal változatos, gyönyörködtető, mindig megállok és belefeledkezem. Jó látni, megint változott valami, még szebb dolgok jönnek, tudni lehet, hogy itt vagy, Cen’, és ez jó! 🙂

  5. Hiányoztak az ilyen bejegyzések. A kert, az erdő, madarak és egy dolgozószoba. 🙂
    Nekem ez a kedvenc életmód blogom 😀

  6. Zseniális!

    🙂

  7. Marsovszki Viktória

    Ja, a piros viharlámpa! ♥
    Drága, Cen’! Neked mindenből több jutott, mint amennyit egy ember elbír a vállán.
    Persze azért a vállad sem egyemeberes. A derekadra viszont ügyelj, 🙂 tudod
    szerettel: Anyád 🙂 🙂
    Jó bekukucskálni hozzád 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.