• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Az író is ember

Centauri író szerző irodalom regény irodalom Jákob botja Magvető kiadó writer

Láttam-éltem sok létmódot, ezért már sosem múlik belőlem a tudat, hogy zavarba ejtően sokfélék a sorsok, a létmódok, s eligazodni, hellyel közzel helyesen és humánusan viselkedni csak úgy lehet, ha minden egyes alkalommal az alapokhoz megyek vissza, és létmódtól, státusztól, világszemlélettől, erényektől és hibáktól is eltekintve, minden egyes esetben abból indulok ki első körben, hogy aki velem “szembe” áll, az ember.

2019.11.05. Méghozzá betegeskedő ember. Bevallom: ez a bejegyzés most egy kis pihenő is. Rengeteget írtam ezen az őszön. Említettem is már valahol, ha ebben a tempóban írnék egész évben, akkor 7 Jákob botjára elég szöveg jönne létre. Nincs is ezzel gond, csak lábalnék ki már ebből a megfázásból. Furcsa betegség ez. Egyik órában mintha kutyabajom se lenne, egy órával később viszont alig látok ki a fejemből.

Apránként javul a helyzet, úgy tűnik, tyúklépésekkel megyek ki belőle. 

Minap elgondolkodtam azon, helyesebben belém villant a felismerés, hogy ti alig észlelhettek valamit a változásokból, inkább csak híreket kaptok néha tőlem, főként tervekről, ezért röviden erről is valamit. A honlap teljes megújítása hosszabb időt vesz igénybe. Egyedül nem tudom végrehajtani, a segítő barát viszont állandó időhiánnyal küzd. De hálás vagyok neki, amiért egyáltalán foglalkozik velem és a honlappal. Előbb-utóbb révbe érünk. Legutóbbi hírlevelemben meg azt írtam, valószínűleg ez volt az utolsó „fapados” hírlevél, a következő már a megújult forma lesz. Hajszálon múlt csak, hogy két nappal később kimenjen valóban az új formátumban. Készítettünk egy tesztlevelet, amit csak nekem és a barátomnak kellett volna megkapnunk; ő megkapta, én nem. Keressük az okát. Nem megy zökkenőmentesen ez sem. Viszont láttam, milyen lesz. Égek a vágytól, hogy végre küldhessem nektek, tényleg! Ma is futok egy kört ez ügyben, ahogy számos egyéb ügyben is futom a köröket nap mint nap – csak ebből semmi sem látszik a honlapon. De higgyétek el, hamarosan látszani fog.

Az irdatlan sok írás és honlapszerkesztés mellett kevés időm jutott a vadonra.

Az udvaromról, a birtokról gyakorlatilag teljesen eltűntem. Ugyanakkor közelebb is hoztam magamhoz. Új dolgozószobát és könyvtárszobát rendeztem be a nyár végén, és a madáretetést is felhoztam a könyvtárszoba erkélyére; így munka közben is folyamatosan látom, mi történik az etetőn. Ezzel persze szintén vannak terveim. Szeretném, ha ti is a lehető legtöbbet látnátok ebből az etetőből.

Október fontos hónap volt, erős alapozás. November lehet a révbe érés ideje.

Van rá 25 napom. November végén egy egészen más helyzetben kell lennünk; nekünk és nektek; mindenkinek, akinek ehhez a honlaphoz bármi köze van. Ezen fogok dolgozni, míg az esőzéseknek hála abban is reménykedhetek, hogy végre lesz egy ősz, amikor nem marad el a gombaszezon sem.

Ösztönző volt a hétvége. Sokat beszélgettünk. Köszönet érte. Régen is előfordult, hogy egy-egy hozzászólásra külön posztban reagáltam, ez egyre gyakrabban indokolt. Folytassuk a beszélgetéseket, amondó vagyok. Két hozzászólást és választ rögtön ide is teszek.

A tegnapi poszt alatt írta Anna:

Éppen ezért nem mindegy, hogy az ember kit olvas, olyan szerzőt akinek smafu a történet és a szép szavakkal igazából nem mond semmit vagy olyan szerzőt, aki egy igazi történetmondó és még tehetsége is van az íráshoz (s nem mellesleg, gyönyörűen ír).

Nem tudom, én azzal, hogy végig pörgetem magamban, hogy milyen esetek eshetnek meg inkább csak őrületbe kergetem magam meg talán a környezetem, mert ugyan ők nem érzékelik az egész folyamatot, de ami a végére kisül belőle az inkább csak a túl parázs és aggódás. … dolgoznom kell rajta.


Kedves, Anna, eldiskurálhatnánk erről egy darabig, mert nemcsak arról van szó, hogy van ilyen és van olyan irodalom, és nyilván jelentősen más és más minőséget képviselhetnek regények és szerzők, hanem egy ponton az a kérdés is joggal merül fel, hogy mettől meddig beszélhetünk irodalomról. Ha például elfogadom, hogy az irodalom nemcsak egy műfaj, nemcsak egy művészeit ág, hanem funkcionalitás is, valami, aminek célja van, valami, amit az ember valamire használ, akkor jó pár irodalmi műnek tartott regény kieshet a definíciónkból, például azok kérdőjeleződhetnek meg, melyek szemlátomást öncélúak. Persze rögtön hozzátehetjük, hogy egy találkozás az öncélúsággal, szembesülés vele, szintén lehet funkcionális. És így tovább. Nagy útvesztő ez.

Az “őrületbe kergető pörgetéshez”. Talán nem jól értelmezem, amit írsz, talán csak a magam tapasztalatai szerint reagálok, de mintha az is gond lehetne, amikor az ember a lehetőségek olyan bőségével szembesül, mely inkább nyomasztó, semmint felszabadító; s könnyen veszhetünk el közöttük. Talán a képzelőerő önmagában – mely ezer és egy lehetőséget vetít elénk – inkább őrjítő, ha nem társul hozzá rendszerező erő. Utóbbi nélkül olyan lehet az elme, mint egy polcok nélküli lakás Megvan benne minden, gazdag a ház, csak épp bajos benne rendet rakni, mert nincs hová pakolni, nincs hol rendszerezni a tárgyakat.

Az meg alighanem mindannyiunk számára örök feladat, hogy míg legbelül, csöndben vagy viharosan, mindenesetre folyamatosan reflektálunk tényleges eseményekre épp úgy, mint lehetőségekre, addig ebből a környezetünk csak esetlegesen és időlegesen érzékel ezt-azt. Jéghegyek vagyunk, épp csak a csúcsunkkal pipálunk ki a többiek közé a lét vizéből, holott szeretnénk, ha egy az egyben látnának, legalább azok, akik fontosak a számunkra, amint azt is szeretnénk, hogy mi is annak láthassuk a másikat, aki ő valójában – jéghegy-mivoltában.

Nagy Ibolya pedig ezt írta:

Azért az mekkora ajándék, hogy egy hús -vér íróval beszélhetünk erről. Sose gondoltam volna, hogy ez velem megtörténhet, valaki, akinek rajongunk az írásaiert, a gondolataiert, az definiálja az író fogalmát.

Író (költő) nélkül nincs irodalom, ez tiszta sor. Egy jó könyvben benne van az író személyisége, addig megélt életútja, gyötrelmei, boldogsága, szereplői érzelmeit, viselkedését empátiával, képzelőerővel, saját érzelmei, vágyai kivetitesevel formálja meg.

A művészet a ” hogyan”-ban van, az a plusz, amitől Shakespeare Shakespeare, Centauri Centauri, senki mással össze nem téveszthető művészei az írásnak.

Én így látom, köszönöm, ha elolvastad.


Kedves, Ibolya, talán meglepő, de számomra is ajándék, hogy beszélhetek veletek. Nem újdonság, de megint elmondom: 25 év írás után kezdtem publikálni. Így az irodalmi élethez (az írói szerepekhez) már nemigen idomultam. 25 év alatt hozzá nő az ember az íróasztalához, hozzá nő egyfajta létmódhoz, amiből még ha akarna se tudna könnyedén kilépni. Nem alakult ki bennem az író “kontra” olvasó kép teljesen, és már nem is fog. Emberekkel beszélgetek, ahogy most veled, nem olvasókkal – ha érthető ez. Újra és újra látom, hogy sokak számára, főként az irodalmi élet résztvevői számára kevéssé érthető ez. Nemrégiben is beszélgettem olyanokkal, akik az irodalmi élet közegébe nőttek bele, s láttam, hogy nehezen tudom elmagyarázni, miért működöm így. Ugyanakkor 25 év írás után már elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer olvasóim lesznek. Az első publikáció óta elmorzsolódott már több mint egy évtized, de nem szűnik abbéli örömöm és permanens csodálkozásom, hogy vannak olvasóim. Hogy képes új értelmet nyerni az első 25 év. Ez megszokhatatlan – és megtisztelő. Ez a bizonyos első negyedszázad mást is determinál. Míg csak írtam, maradtam civil. Sokféle közegben mozogtam, tudósok és munkások között egyaránt, én magam is voltam kutató és alkalmazott, láttam-éltem sok létmódot, ezért már sosem múlik belőlem a tudat, hogy zavarba ejtően sokfélék a sorsok, a létmódok, s eligazodni, hellyel közzel helyesen és humánusan viselkedni csak úgy lehet, ha minden egyes alkalommal az alapokhoz megyek vissza, és létmódtól, státusztól, világszemlélettől, erényektől és hibáktól is eltekintve, minden egyes esetben abból indulok ki első körben, hogy aki velem “szembe” áll, az ember. Ezért kezdődik a Jégvágó azzal az egyszerű mondattal: “Ember.” Bárki legyen is, akivel a sors összehoz, bárki legyen is, akivel beszélek, első körben ezt kell megadni mindenkinek: emberként tekinteni rá – hiszen még egy író is az.

P.S.: És egy kérdés: nem először jut eszembe, vajon jó volna-e néha egyfajta “kérdezz-felelek”? Szerintetek?  

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

 

Regisztrálj, és értesülhetsz a legfontosabb újdonságokról 🙂

    Név*

    Email cím*


    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/kreativ-iras-hogyan-irjunk-regenyt/mi-az-irodalom-amin-az-eleted-mulhat/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2019/2019-oktober/2019-10-22-kiserletezesek-atalakulasok/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/fotok-centaurirol/ars-poetica-vilag-legszebb-arvahaza/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/galeria/foto-2019/2019-oktober-fotok-oktoberbol/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/sajto/az-iro-mint-termek-mandiner/

    9 Comments:

    1. Ibolya Nagy

      Igen, jó volna néha egy kérdezz-felelek, Cen’. 🙂

      • Arra gondoltam, egyszer kérdezhetnétek ti, másszor én – néha meg vagy időnként kitárgyalhatnánk együtt pár kérdést. Kíváncsi vagyok mások mit gondolnak 🙂 🙂

    2. Szabó Edit

      Egy honlap teljes megújítása nem 1-2 emberes munka, ami 1-2 hétig tart mindössze. Ez egy nagyon nagy munka, ami ráadásul tele van csapdákkal. A meglepetések pedig még azután is jöhetnek, amikor mi elkezdjük használni az új honlapot. A felhasználók csodákra képesek ám! 🙂 (Saját tapasztalat.) Egyáltalán nem biztos, hogy úgy fogják használni a honlapot – pl, olyan sorrendben és oda kattintanak -, ahogyan te elképzelted.
      Azért itt is észrevehető változás, pl. amikor egy “Close” “Bezár”-ra változik. 🙂

      Az ajánlatom pedig még mindig fennáll!

      A honlappal kapcsolatban az jutott eszembe, hogy én tennék a posztokhoz egy Like/Tetszik gombot. Lehetnek olyanok, akik esetleg hozzászólni nem akarnak, de a tetszésüket szívesen jeleznék.

      A “kérdezz-felelek”-et ki lehetne próbálni. Most csak néhányan szólunk hozzá a posztokhoz – szinte mindig ugyanazok -, hátha egy ilyen párbeszéd aktivizálna másokat is.

      • Köszönöm, Edit 🙂 A Like/Tetszik gomb jó ötlet, megnézem, hogyan lehet ilyet fabrikálni. / Igen, a hozzászólás úgy tűnik másik műfaj – amennyire látom, más oldalaknál is hasonló a helyzet / Pedig múlt héten is közel 1000 olvasó járt itt / Az utóbbi napokban különösen élénk a forgalom, de ebből a felületen-felszínen szinte semmi sem látszik 🙂

        • Szabó Edit

          Én azt várnám, hogy ilyen Tetszik gomb létezik készen – mint pl. a fb-on megosztó gomb -, csak fel kell használni. Ezt talán bátrabban nyomkodnák, és ebből látszódna egy kicsit az is, hogy sokan járnak az oldalon.

        • Marsovszki Viktória

          Imádom az online-határozottságod, Cen’! És azt még sokkal jobban, hogy ebből semmi sem látszik! Én így szeretlek, bevallom. 😀

    3. Kedves Cen, legyen bizony kérdezz-felelek! Egy másik oldalon annak idején élvezetes, szavazással kombinált játékokat indítottál, hasonlókat itt is kipróbálhatnál esetleg ☺️ A madáretetős kérdőív is izgalmas időket adott…

    4. Köszönöm a választ!

      🙂

    5. Marsovszki Viktória

      Gyógyulj, Cen’! ♥
      Minden, ami játék, jól jön a téli punnyadások enyhítésére. 🙂
      Nekem így is kurvára megfelel a honlapod, de tényleg nem volna rossz, ha kicsit láthatóvá válnának láthatatlan olvasóid, EMBEREID. 🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük