2019.01.27. Előre vagy hátra?

 

Centauri Balaton

2019.01.26. A balatoni jégmezőt fényképezem 🙂 (Fotó: Centauri és tsa.)

2019.01.27. 14:19 Kedves Mindenki! Ezt a posztot már napokkal ezelőtt közzé tettem volna, ha módomban áll. Nyilván sokan teszitek fel a kérdést, hogy mit jelent, ha a nyitóoldalon „technikai gondokra” való hivatkozás jelenik meg, aztán pedig napokig nem frissül az oldal.

Az utóbbi hónapokban, hetekben több szempontból is határvidékre értem, ahogy a honlap is. Arról beszámoltam már, hogy év végén gyors mentést kellett végrehajtani a gépemen, mert erősen betegeskedett. Ez szerencsére sikerült, és minden fotót, minden írást kimentettem.

Ám a gép ettől, és némi reparálástól sem javult jelentősen.

Ahogy azt a szilveszteri videóban mondtam: nincs olyan év, amely ne hozna kisebb-nagyobb gondokat. Nem mondtam, de nemcsak méretük, hanem váratlanságuk alapján is két csoportba sorolhatok a gondjaink. Vannak jó előre várhatók és kalibrálhatók, és vannak váratlan problémák is (derült égből villámcsapás 🙂 – ilyen volt, hogy épp a videó elkészítése előtt fújták meg a nagy baltámat, itt, ahol a „madár sem jár”.) 2019 eleje mindkettőben bővelkedik. Arra például nem számítottam, hogy épp most fog elöregedni minden technikám. Jegyzem meg, ez a laptop sok egyéb mellett végigcsinálta velem a Jack London-túrát és a Zafír-túrát is – egyébként is sok ezer kilométert stoppolt és utazott a sok év alatt, ott volt velem a közel mínusz harminc fokos fagyban is, ott volt velem a hajón a jeges Balatonon, és itt volt velem több tízezer fotó letöltése-szerkesztése és sok millió karakternyi írás során.

Szóval ez egy klassz laptop. Bírta a strapát. Szeretem. Annak ellenére is, hogy egy wincsit totálisan kinyírt már. De most már a végét járja.

Néha bekapcsolni se tudom. Aztán némi segítséggel mégis sikerül. Ilyenkor, ha tehetem, inkább ki sem kapcsolom, napokig megállás nélkül megy, csakhogy dolgozni és posztolni tudjak. Néha azonban önkényesen leáll, és kezdődik az egész hercehurca elölről, és én nem tudhatom, mikor kegyeskedik újra csatasorba állni. Ilyenkor fordul elő, hogy beharangozok valamit, aztán süket csönd. Vagy mint legutóbb, a gép ugyan működött, de két napig nem fértem hozzá a honlapomhoz – ma sem tudom, miért nem.

És itt kell kitérnem a honlapra is. A honlap 2018 végén szintén átlépett egy határt. Amikor a technika és az időm is engedte, viszonylag sok írást és képet osztottam meg veletek, az utóbbi egy év a honlap életében a legaktívabb korszak volt,

az év nagy részében szinte már „kézműves” portálként működött, ennek következtében a honlap is kinőtte magát, pontosabban azt a tárhelyet, amin eddig futott.

Szeretem és fontosnak tartom a honlapot. Egyrészt itt – néhány szünettől eltekintve – tarthatjuk a kapcsolatot, megbeszélhetünk dolgokat. Másrészt valahányszor a honlapot szerkesztem, egyfajta szabadságélményben részesülök. Ezt most nem magyaráznám, mert messzire vezetne. Ugyanakkor rengeteg munka is, főként így, ha technikailag is nehezített a pálya. Felmerült bennem a kérdés, hogy mit tegyek:

Előre vagy hátra?

Én természetesen előre szeretnék menni, még inkább, mint eddig – ahogy egész évben igyekeztem valamit újítani, formálni, faragni. De az biztos, hogy valami nagyobb újításra is szükség lesz ahhoz, hogy tovább vigyem ezt az oldalt.

Nem hiszek a stagnálásban. Vagy emelkedünk, vagy süllyedünk.

Tisztában vagyok azzal, hogy vitatható állítás ez, de az én élettapasztalatom ezt mutatja. Nem kell mindig meredeken emelkedni, ezt nem mondom – bár klassz volna az is –, szusszanókat is tarthat egy ember (és egy project), de a hosszas ücsörgés akár végzetes is lehet. Mindnyájan ismerjük a fáradtságnak azt a fajtáját, ahol épp a megállás teheti be a kaput. Amikor az ember pontosan tudja, ha most leül – épp azért mert már minden tagja, minden porcikája fáradt –, akkor nem kel fel újra, épp ezért, bármilyen nehéz is, tovább kell menni, addig-addig, míg célba nem ér, vagy addig, míg át nem esik a holtponton. Ezt sokszor átéltem ténylegesen is (mindkét túra során, és az ún. hétköznapokban is).

Einstein azt mondta a biciklizéssel (és az élettel) kapcsolatosan:

„Addig vagyunk egyensúlyban, míg tart a lendület.”

Ebben a mondatban az a zseniális, hogy kőkemény fizikai törvényről beszél, míg rámutat arra is, hogy a fizika törvényei sok esetben a lélekre is igazak, s mindezt egy olyan élethelyzetre-mozgásra vonatkoztatja, amit mindannyian jól ismerünk. Einstein állítása nem mellesleg szinkronban van azzal a tapasztalással is, hogy vagy emelkedünk, vagy süllyedünk, míg a stagnálás végzetes. Az a kerékpár, ami túlzottan lelassul, előbb-utóbb eldől velünk. Drasztikusan tehát azt mondhatjuk:

hosszas lassulás = biztos bukás

Így aztán nincs más hátra, mint átlendülni a holtponton, valóban megoldani a technikai gondokat, tekerni tovább, lehetőleg gyorsabban, mint eddig, hogy lendületet nyerjek, és a honlap is lendületet nyerjen. Annál is inkább, mert a honlap átlépett a múlt héten egy szimbolikus határt is – régóta várok erre a határátlépésre. Úgy gondolom, hogy e határ átlépése épp alkalmas arra, hogy újabb szintet próbáljak megugorni, és újabb kísérletet tegyek arra, hogy ez a honlap évek múltán is éljen, és ne ürüljön ki megint úgy, amint az utóbbi két hétben 🙁

A legjobbakat és tartós lendületet kívánva: Cen’ – Folyt. Köv. 🙂

P.S.: Fontos hét jön. Éjente dolgoznom, nappal fotóznom kell. Muszáj. Gőzöm sincs, hogyan jön össze mindez, de ehhez is kell majd egy jókora lendület – és persze itt van talonban egy rakat anyag, amit ki kellene raknom a honlapra. Drukkoljatok a laptopnak is – kegyelmezzen meg nekem, vállaljon még egy kis munkát, mielőtt végleg elreccsenne 🙂 🙂


http://centauriweb.hu/blog-4/blog-2019/2019-01-12-arany-janossal-mondom-el/

http://centauriweb.hu/barangolo/centauri-jack-london-100-tura/

2016.01.15. Gyönyörűszép életveszély (4. nap)

Amit nem várhat el egy író

http://centauriweb.hu/barangolo/balaton-legkemenyebb-drog/

Újévi beszéd 2019 – Hogyan oldjunk meg nagy problémákat?

7 Comments:

  1. Nagyon átérzem a helyzeted! Nagyon gatya ez a technika is, amin most írok. Ez is öreg, megviselt laptop, mint én. 🙂 Nekem az feltűnő mostanában, hogy a net a honlapodat “Nem biztonságos”-ként jelzi, emlékeim szerint ez régen nem így volt. Az, hogy a lendület, az apró lépések előre sokkal fontosabb, mint megtorpanni, és úgy erőt gyűjteni, szinte naponta tapasztalja az ember, számtalan példát tudnék rá. De biztos embere is válogatja, én inkább előre dolgozom sok helyzetben, sokak szerint ez a negatív, pesszimista hozzáállás a jövőhöz.

    • Köszi, hogy jelezted 🙂 Másoknak – úgy tűnik – nem küld ilyen jelzést, de azért utánanézek. Múlt héten meg én nem tudtam fellépni a saját honlapomra, ki tudja miért. Volt egy olyan időszak is, amikor sűrűn érték támadások a honlapot is, és biztonsági okokból még engem is kitiltottak róla – különös világ ez is, az internet világa.

  2. Marsovszki Viktória

    Bezzeg én mindig be tudok avászkodni! 😀
    És biztonságban érzem magam itt. 🙂
    Mit jelent az, hogy támadások érik a honlapot? Remélem nem lövik le a Látogatókat!?
    Téged meg különösen ne, Cen! 🙂 Bocs, de o,lyan jó kedvem lett, hogy újra hallani a hangod! 🙂 Drukkolok hát alaptopodnak a kitartásért, és neked is!

  3. Ibolya Nagy

    Nálam is jelzi egy ideje, hogy nem biztonságos a honlapodat látogatni. (az én laptopomnak már mindegy)
    “Addig vagyunk egyensúlyban, míg tart a lendület” – örök igazság- de fontos, hogy (ki)tartson a laptop is. A legjobbakat Cen’!

  4. Szabó Edit

    Amikor a főoldal címsorában egyszercsak szöveg helyett csupa kötőjel jelent meg, az jutott eszembe, hogy talán a géped szívmonitorának az utolsó jeleit látjuk. Amikor már leállt a szív. Reménykedtem, hogy hátha sikerül újraéleszteni. 🙂

    Én nem kapok olyan jelzést sem a telefonon, sem a laptopon, hogy a weboldalad nem biztonságos. Lehet, hogy az ellenőrző szoftverek (tűzfal, stb.) nem egyformán ellenőriznek?

  5. Nagyné Ica

    Üdv. Újra itthon Cen’! Lendületes és problémamentes hetet és jó egészséget kívánok neked és a laptopodnak is. Biztos voltam benne, hogy nem önkéntes tàvvollêtről van szó és sok a tennivalód! Néha azért pihenj is! 😊
    Én sem kaptam biztonsàgi figyelmeztetést.

  6. Marsovszki Viktória

    A válasz: hátra. Eldőlt a bicó, lendület híján. Nagy veszteség, de már kezdek hozzászokni. Ennyi volt, nem több. Nagy élmény volt, elteszem, megőrzöm, 🙂 Várom a könyvedet, Cen!
    Akkor újra találkozunk. Viszlát, a Galambok ide repítenek majd. ♥

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.