• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2019.01.12. – Arany Jánossal mondom el

Fotó: Centauri

2019.01.12. 17:31 Ezen a héten kicsit lementem a térképről – ismét. Nagyon szerettem volna jönni, jönni mindig, de az istennek sem sikerült. Hogy miért nem? Sokat mesélhetnék, de most a könnyebb utat választom. Inkább Arany Jánossal mondom el – hogy aztán minden mással jobban haladhassak.

Nagy köszönettel felétek: Cen’

Íme, barátom, itt életrajzom, elég hosszan, mégis röviden. Egyszerű élet ez, de mégsem nyugodt, csendes, mint némely gondolná: folytonos küzdés, melyben én voltam a gyengébb fél. Több eréllyel, szilárdsággal, kitartással, tán lett volna belőlem valami, de ez hiányzott mindig. Tehetségem (amit elvitázni nem lehet, különben nem volnék ott, hol most vagyok) mindig előretolt, erélyem hiánya mindig hátravetett, s így lettem, mint munkáim nagyobb része, töredék. Csinálj te belőle egészet és kérlek, ha az idő kiadja (de hiszen erre csak pár nap kell), küldd el nekem, mielőtt sajtó alá adnád, hogy lássam, nem csúszott-e be valamely hiba? Egyébiránt azt hiszem, Berecz-nek akarod írni, s engem meg akartál csalni, hamis! Nekem mindegy, akárhová teszed. Élj boldogul! (Arany János levele Gyulai Pálhoz – részlet)

 

http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2018/2018-december/2018-12-27-ezek-keziratok-mar-nincsenek-itt/

http://https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/fold-ahol-elek/ahol-madarak-usznak-halak-repulnek/

http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo/balaton-legkemenyebb-drog/

http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/jack-london-tura/2016-01-12-eddig-orult-jo/

 

51 Comments:

  1. Szabó Edit

    🙂 🙂

  2. Hiányoztál, és biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem! Na de ne legyünk telhetetlenek, önzők, az oldalon kívül is kell legyen életed. Írnod, írnod, írnod kell, és mennyi minden szabja-varrja még a napokat…… Jó lenne néha több időburok, és ugrálhatnánk egyikből a másikba párhuzamos idősíkon, sőt visszafelé is néha. 🙂 🙂

  3. Nagyné Ica

    Néha el kell mennünk, hogy visszajöhessünk. Ilyen az élet.
    Boldog születésnapot Jack! Neked pedig ahogy te mondanád: a legjobbakat! 😊

    • talán igazad van, de más, ha önszántából megy el az ember vagy kapcsol ki, vagy kényszernek enged; kényszerű szünetet kellett tartanom, és ez egyáltalán nem volt ínyemre, de sebaj, megesik 🙂

      • Nagyné Ica

        Igen, ez a rosszabb verzió. Bízom benne egyenesbe jönnek a dolgok Cen’. Szívből kívánom!

  4. Marsovszki Viktória

    No, akkor félre búskomor gondolatok, próbálom kitalálni, mit üzen nekünk Centauri? Mit mond el Arany Jánossal?
    fölteszem:
    1. Írja részletes önéletrajzát ő is, amelyet nemcsak költő, író, irodalomtörténész barátjával oszt meg, hanem velünk is. 🙂
    2. A rá nagyon is jellmező erélye elhagyta őt, és nyomába szegődött, sürgősen visszainvitálni írói portá(l)jára. 🙂
    3. Lement a térképről, itt hagyott minket – gondolkodni repülő hal-életünkről – az óceán kellős közepén. 🙂
    4. Ismét Jack London születésnapját ünnepli, de most titokban tartja, nem tárja az ország nyilvánossága elé, egyelőre nem köti az orrunkra.
    5. Csigázza, mint mindig, kiváncsiságunkat, titok, titok és titok…, ami írásai esszenciáját is adja.
    6. Egy biztos, hogy úton van! Hát jó utat, Centauri! 🙂 🙂

    • Nagyné Ica

      Nahát Viki! Ez elképesztő! 😁

    • ez nagyon kedves, s nagyjából felerészt igaz is 🙂 és amint láttam, míg nem voltam itt, barangoltál egy jó nagyot. Vagy ha a régi hasonlatnál maradok, miszerint a honlapom az otthonom is, akkor “kihasználtad”, hogy nem vagyok itthon, nem köt le újabb és újabb írás, poszt és fotó, és szépen végigjártad a csöndes házat, kihúzkodtad a fiókokat, ha újat találtál, elolvastad, megkommentelted, és ha ez valóban egy ház volna, valahol találtál volna egy jóféle bort is, amit talán meg is bontasz a magad örömére, én pedig, mint hazatérő házigazda örömmel konstatálom, hogy míg távol voltam, bor és tartalom is jól fogyott, majdnem üres a hűtő, itt az ideje ismét feltölteni a készleteket 🙂 🙂 🙂

      • Patai Mária Zsuzsanna

        Úgy érzem én is, csak felerészt igaz. Arany a boldogságért nem merte kinyújtani a kezét, és ez utólag nagyon gyötörte. De ez most mindegy. Majdnem üres a hűtő! Ez nagyon tetszik!

        • 🙂 🙂 Szegény Arany – ebben biztosan különbözünk. Amúgy épp az imént voltam bevásárolni, és vettem ezt-azt az elmúlt napokban is, leraktam a cekkert, és lassan kipakolok 🙂

          • Patai Mária Zsuzsanna

            Akkor jövünk eszegetni…

            • ez meg nekem tetszik nagyon – tényleg, a jó házigazda röstelkedik, ha csak egy szalonnavég lóg a kamrában, ha csak fél palack tavalyi bor árválkodik a pincében, ha fagyos a pad, ahol helyet kínál, sőt, olyan is ez, mint egy család, s van az, akinek kötelessége, hogy mindig tele legyen a hűtő, ez volnék én, s a kötelesség édes kötelesség, épp ezért mindenképp rosszul jön ki, ha meg kell húzni a nadrágszíjat, ha nem vagyok itt, nincs, aki új hasábot dobjon a lassan elhamvadó parázsra, ha nincs ki szellőztessen, friss levegőt engedjen be, patakcsobogást, madárdalt és illatot, nincs ki elcsevegjen vagy őszinte komolysággal eldiskuráljon a vendéggel ételről, borról és vérről, nincs ki megmutassa, merre visz az ösvény a patak felé, nincs ki ágyat vessen, tiszta törölközőt adjon, éjjelre embertársi nyughelyet, s nincs, aki útravalót csomagolna távozás előtt.

      • Marsovszki Viktória

        Igen! Igen jól éreztem magam nálad, fölfaltam mindent, amit találtam! Lehet a hűtőt újra tölteni.
        Aranyosság… 🙂 Mint ahogy a Jack London – túrán kitaláltad, hogy a fiú, aki fölvett, épp boldogan a barátnőjétől kocsikázik hazafelé, úgy ráhibáztál az én “nem metafirikus” falánkságomra is. 🙂 Dehát, író vagy, Cen! Én pedig módfelett szeretek enni-inni. 🙂 🙂 talán csak olvasni és beszélgetni szeretek annál jobban, no meg barangolni a világban. Neked most a kényszerűség diktálta utadat, de biztos hoztál erről az útról is olyan tapasztalatokat, ami segít tovább menned! 🙂 szívből kívánom 🙂

  5. Nagyné Ica

    Úgy vélem nem vagyunk képesek mindig egyformán, ugyanazon a szinten teljesíteni. Ilyenkor aztán kényszert érzünk a magyaràzkodásra. Pedig nem kellene. Csak hát lelkiismereti kérdést csinálunk a dolgokból.

  6. Szabó Edit

    Tudod Cen’, ennek a helynek a címe fel van írva egy szerkocsi feltöltésére szolgáló víztartály oldalára. 🙂 S mellé még ez is: “Minden ajtó nyitva”.

    Mi pedig jövünk és bejárjuk a házat a pincétől a padlásig. Benézünk a konyhába, a kamrába, belesünk minden rejtett zugba: “Hát itt meg mi lehet?”.
    A rendre azért vigyázunk, és sokszor még nyomokat sem hagyunk. Észre sem veszed, hogy ott jártunk. 🙂

    • Hát ez nagyon jó – akkor, ahogy a Jákobban, ahogy Jack London Amerikájában a vándoroknak, én is rakok össze “pakkot” 🙂 🙂 🙂

      • Szabó Edit

        🙂 🙂 🙂
        Az remek lesz! ❤ Köszi!
        Pakkot kapni nagyon jó, már Nyilas Misi is tudta. 🙂

    • Nagyné Ica

      Felmerült bennem a kérdés Edit, Cen’ vajon látja e mikor, ki és hol barangol az ő házában? Azt hiszem minden zugot felszerelt kamerával, így ki tudja szűrni az illetéktelen behatolókat és a rendszeresen “hazajárókat” is. 😊

      • Nagyjából látok mindent az analitikában, de ha sok a hozzászólás és a mozgás, akkor azért ez nehezen követhető – ezért van az, hogy nem mindig válaszolok mindenre időben. Előfordul, hogy csak hónapokkal később jutok el egy-egy kommentig. A hozzászólásokat nézve kicsit csalóka kép alakul ki bennünk, a dolog valójában – ahogy az interneten általában – nem oly családias, mint amilyennek tűnik. Az év első napjaiban például megugrott az olvasók száma, több ezer ember olvasta az oldalt, én az analitikából azt is tudom, hogy mit olvastak a leginkább (a verebes írás volt a legnépszerűbb 🙂 ), meg is jelent néhány új kommentelő, talán ti is láttátok, de a túlnyomó többség csak olvas, mások pedig inkább rám írnak privátban. De ez természetes egy nyitott házban, ahol nincs zár egy ajtón se. Más kérdés, hogy ez már egy kicsit labirintus is, és az a mélység, amennyire egy-egy látogató-olvasó bejárja, nagyon különböző. Leginkább azok számára családias, akik azt is tudják már, mi van a pincében, mi van a padláson. Végül, de nem utolsó sorban, nem egészen egyedül alakítom ezt a teret, tevékenyen alakítjátok ti is – és ez így van rendjén. Hogy egy példát hozzak. Ott van például Szabó Edit, aki időről időre voltaképp olyan javaslatokkal áll elő, hogy pl. jó volna oda, abba sarokba még egy fotel, vagy szóvá teszi, hogy bár ígértem, csak nem fő le az a teavíz 🙂 🙂 s lássunk csodát, előbb-utóbb abba a sarokba is kerül egy fotel, és újra meg újra lefő az új tea, az új kávé 🙂 Az is megesett, hogy – bár itt nehézkesebb beszélgetés, mint a közösségi oldalakon – épp egy beszélgetés során bukkantak fel olyan kérdések, amire aztán külön posztot szántam… és így tovább. 🙂 🙂

        • Szabó Edit

          🙂 🙂
          Igen, ha a hozzászólásokra nem is reagálsz mindig, később feltűnik, hogy mégis odakerült az a fotel. 🙂

        • Nagyné Ica

          Köszönöm! Valahogy sejtettem, hogy így van. 😊 Jó, hogy vannak olyan ötletelő emberek mint az Editek 😉 – egyik is, másik – akik egy-egy témàt feldobva hozzàjárulnak bizonyos posztok megíràsàhoz, vagy éppen előrehozzák azokat.
          Én inkább csak olvasok.
          Számos teendőid mellett azért egyáltalàn nem lehet egyszerű mailekre és az itteni kommentekre vàlaszolni. Mindenképpen dicséretes, hogy megteszed.

        • Marsovszki Viktória

          🙂 🙂 🙂
          Ez a labirintus-érzés nálam is megvan, néha szentségelek is emiatt, mikor úgy érzem, teljesen elvesztettem a fonalat. de aztán belenyugszom ebbe a működési formába. Azért össze is találkozunk egyszer-egyszer. És a lényeg, hogy rengeteg jó olvasni- és gondolkodni valót találok itt mindig nálad, Cen! És erről zömmel beszélni is tudunk! 🙂
          Nagyon szeretem azt is, mikor ebben a labirintusban véletlenül összetalálkoznak írások és zenék, amiket nem is egymás mellé szántál! Véletlenül! Ez nagyszerű érzés! A napokban két ilyen élményem is volt! 🙂

  7. Nagyné Ica

    Találtam valamit ami felkeltette az érdeklődésemet. Ez csak az én életemből maradt ki eddig, vagy másoknak is új? Mintha eddig erről nem esett volna szó. 😱

    Ki a Centauri?

    Abban a korban, amikor az irodalomért járó honoráriumok mélyrepülést végeznek, amikor a lapok elsősorban neveket kívánnak közölni, amikor az egoizmus a legelismertebb irányzat, íme egy ismeretlen, aki álnév mögött valódi tehetség. Akinek novelláját most fogták, megrázták, átírták, szétszedték, és egy fiatal stáb kisfilmet készített belőle Kút a Nap alatt címmel.

    ttps://www.google.com/url?sa=t&source=web&rct=j&url=https://www.irodalmijelen.hu/05242013-1347/ki-centauri-kut-nap-alatt-cimu-film-uraniaban-megrendezett-premierjerol%3Fqt-kaleidoszk_p%3D1&ved=2ahUKEwjoy7C-9-rfAhXEJFAKHcomCRwQFjASegQIBBAB&usg=AOvVaw28H0SDH9sr__3XxNW2zH4I

    • Nagyné Ica

      Most, hogy tovább böngésztem a honlapot, rájöttem, hogy a fentiek csak az én hiányosságomat mutatják. Sajnálom. 🙁 🙁 🙁

  8. Nagyné Ica

    Mindenesetre óriási gratulàció Cen’! Meg kell nézni ( nem csak olvasni ) és az IMDB- je 7,7. 😊

  9. Marsovszki Viktória

    Ma már némi szorongással léptem be ebbe az égig érő CSÖNDBE, Cen! ♥ 🙁

  10. Ibolya Nagy

    Én már napok óta szorongok, de remélem a legjobbakat!🐦🐧🕊️🐥🦅😊

  11. Ibolya Nagy

    És egy 2013. júniusi Bartuc – interju : https://www.veol.hu/hetvege/egy-titokzatos-iro-1546847/

    • Marsovszki Viktória

      Napok óta úgy érzem, most mégis a városba kényszerül időzni Cen…
      És most pedig úgy, mintha mi itt a feje fölött beszélgetnénk, ezért hát sürgősen lelépek.

  12. Ibolya Nagy

    Kedves Cen, te nem lehetsz töredék! 🦅🐦🐧🕊️🍾🕊️🐦

  13. Marsovszki Viktória

    Így ment ez… . 🙂 olvasom 3 év múlva
    https://www.facebook.com/centauriweb/posts/1069523346411748

  14. Marsovszki Viktória

    ha nem vagy itt, Cen” 🙁
    “ha nem vagyok itt, nincs, aki új hasábot dobjon a lassan elhamvadó parázsra, ha nincs ki szellőztessen, friss levegőt engedjen be, patakcsobogást, madárdalt és illatot, nincs ki elcsevegjen vagy őszinte komolysággal eldiskuráljon a vendéggel ételről, borról és vérről, nincs ki megmutassa, merre visz az ösvény a patak felé, nincs ki ágyat vessen, tiszta törölközőt adjon, éjjelre embertársi nyughelyet, s nincs, aki útravalót csomagolna távozás előtt.”
    Gyere vissza, Cen”! Várunk… ♥
    Már nem esik jól leülni a fekete díványra, már félve jövök… ” hiányod átjár, mint huzat a házon”, gyere vissza, Cen’

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük