2018.09.15. Minden van, csak idő nincs semmire

Kézdivásárhely főtér

Kézdivásárhely főtér (Fotó: Centauri)

cen_logo_circleMinden van, csak idő nincs semmire 🙂 Itt pörögnek a dolgok, s jól pörögnek. Ez az egyik felismerés. Persze, az ember kényszeresen igyekszik kerülni az általánosságokat, igyekszik észbe vésni, hogy pár nap – pláne pár óra – nem ugyanaz, mint itt élni, mégis: nem hiszem, hogy nagyot tévedek. Bárhová megyek is, irodába, rendezvényszervezőkhöz, ebédelni, koncertre, lehetetlen nem látni, hogy itt sokkal jobban pörögnek az események, mint otthon. A pörgés önmagában persze semmi, sőt lehet kimerítő s rossz is, de ami itt van, nem az. Ez jó pörgés. Tegnap este, miután a kézdivásárhelyi találkozó után megnéztem egy koncertet is, majd a szállás felé bandukoltam holt fáradtan, azon töprengtem, miért tűnik ez a székelyföldi pörgés jónak, s ha otthon van pörgés, az miért nem ugyanez. S azt hiszem, rájöttem. Villámgyorsan és vérporfin intéznek itt mindent, már majdnem a számon van: ez itt Európa, de nem, ez itt Sepsiszentgyörgy, Európa fele ennyire és megkockáztatom, ennyire jól sem pörög. De hogy otthon maradjak:

ha nálunk pörgés van, akkor feszültség is van, rögtön, mindig, s nem is akármekkora; súrlódás és mogorvaság;

el nem mulasztjuk éreztetni mindenkivel, hogy épp pörgünk, holott fekhetnénk egy ágyon is; muszáj éreztetni, hogy mi itt épp majd megszakadunk, ráadásul pont érted, pont miattad, szóval húzd meg magad, ne problémázz, ha egy mód van rá, ne legyen több kérésed, ha rosszul töltöttünk ki valamit, nézd el, legjobb lenne, ha észre sem vennéd, kérdésed meg ne legyen, tudj mindent, de ha olyan hülye vagy, hogy kérdéseid lennének, tartsd meg őket magadnak, húzz el innen minél gyorsabban, hogy nekem végre ne kelljen miattad halálra pörögnöm magam – de ami, a legjobb, ha mi pörgünk, elvárjuk, hogy mindenki más is megszakadjon, és feltétlenül muszáj valaki mást meghajtani, valakire rálőcsölni a nehezét. „Fogjuk meg és vigyétek!” És ez itt a lényeg.

Itt – bár úgy pörögnek, hogy ilyet nem láttam még – mégsem éreztetik veled, hogy ők most épp miattad kényszerülnek erre a turbó üzemmódra.

Továbbá: ha itt pörögnek, az csak annyit jelent, teszi mindenki a maga dolgát. Ha nálunk pörögnek, akkor egymást hajtják-űzik az emberek. Tudom: utálatos ilyenekkel előrukkolni, hogy olyan, mint német humor, nincs, s legalább ennyire nincs, mondjuk angol konyha, vagy görög precizitás, s végképp visszataszító, ha valaki hazafelé „köpköd”, beáll az ócsárlás kórusába, de részemről ez nem ez szeretne lenni. Én alapvetően elégedett vagyok otthon, legalábbis azon a környéken, ahol élek, gyorsan, flottul mennek a dolgok, kedvesek az emberek, segítőkészek (bár a nagyobb városokban azért nem egészen van így), de mégis: a középmezőnyből azért van hová mozdulni, például abba az irányban, amit, Sepsiszentgyörgyön itt tapasztalok.
Dióhéjban tegnap a következő történt – el sem hiszem, hogy tegnap volt, legalább két-három napnak tűnik, talán épp a pörgés miatt. Miután megérkeztem, felvittek a szállásra, azt még el sem foglaltam, máris érkezett a meghívó-szervező, minden szükséges irattal, ebédjegyekkel, javaslatokkal, miután papírokat cseréltünk és mindent megbeszéltünk, épp csak annyi időm maradt, hogy egy gyors zuhany után lemenjek az újabb találkozóra, ahol azzal a kérdéssel fogadtak, vevő vagyok-e egy élő rádióinterjúra? Persze, hogyne, mondtam, jó, akkor irány a stúdió, és körülbelül 5 perc múlva (!) már egy stúdióban voltam, jött egy életmentő kávé és víz, aztán pár perc múlva adás, onnan át a városimázs irodába (ilyen is van 🙂 ), további papírügyek, de gyorsan, profin, aztán rábíztak a PulzArt egyik önkéntesére (ilyen is van 🙂 ), hogy vigyen el az ebéd helyszínére, 3 perc múlva megérkeztünk, rá két percre (!) érkezett az ebéd is, rá pár percre ismét a szervező, ebéd végén átjött valaki az imázsirodából, átadni a még hiányzó anyagokat, holott mondtam, hogy ebéd után majd átmegyek érte, de mint mondták, jobban szeretik, ha a dolgoknak hamar a végére járnak – lefordítom:

jobb valamit elintézni 5 perccel hamarabb, mint 5 perccel később, akkor is, ha ezért járni kell egy kicsit. Erről van szó, ezt nevezem én pörgésnek.

Mindezek után, s mindezek ellenére, alig maradt időm délután egy kis pihenésre – arról nem is szólva, hogy közben, pár perces „lopott időkben” döntik rám az infókat, a helyi női kosárlabdacsapatról, a nevezetességekről, az új főtérről, s minden egyébről. Mindeközben, ahogy jövök-megyek, mindenütt pezsgés, sok a fiatal, zajlik az élet, a kávézók tele, a nap süt, a város gyönyörű, délután pontosan érkezik az autó, útközben ismét temérdek dolgot tudok meg, többek között arról, miért nincs még mindig Brassóban reptér, Kézdivásárhelyen tele a terem, azt hiszem nagyon jót beszélgetünk László Noémival, bár talán lehetnék összeszedettebb, de azért itt ez nem is olyan könnyű, sok hatás, nagy pörgés, aztán vacsora, szilvapálinka 🙂 , vissza Szentgyörgyre, ahol javában tart a fesztivál, teszek egy kört, épp egy budapesti formáció, a Nunki Bay Starship játszik, rohadt jól, pazar nagyszínpadon, leszakad az eső, de én azért fényképezek (a fotókat másik posztban mutatom), a városcentrum eső után kiváltképp ragyog, végül elfáradok, feljövök a szállásra, és már semmihez sincs erőm. Így valahogy.
Ma délelőtt van egy kis időm, hogy írjak, rendezzem a dolgaimat, letöltsem-szerkesszem a képeket, ám délben már találkozó van, együtt ebédelek a meghívómmal, aztán elmegyünk egy TRAKTOR TALÁLKOZÓRA!, onnan vissza, lesz majd talán fél óra szusszanás, aztán pedig a szentgyörgyi találkozó. Az idő továbbra is gyönyörű, s remélem, hogy így is marad. Kijutni az erdőkhöz-vizekhez talán majd vasárnap lesz időm – de nem sok, mert este már száguldok haza. Ám addig pörgök én is, legalábbis próbálom 🙂 Jó itt nagyon 🙂
Fogadjátok szeretettel Kézdivásárhely főteréről készült képeket – 5 perc alatt lőttem párat. Gyönyörű!

 
kézdi 2

Kézdivásárhely főtér (Fotó: Centauri)

kézdi

Kézdivásárhely főtér (Fotó: Centauri)

Kézdivásárhely főtér (Fotó: Centauri)

Kézdivásárhely főtér (Fotó: Centauri)

2018.09.14. Kereken 24 óra utazás után megérkeztem Erdélybe

7 Comments:

  1. Szabó Edit

    Hohó! Kezd Erdély beszippantani Téged is, úgy látom! 🙂 (Pedig a természet csodáit most nem is láttad még közelről.) Teljesen megértem: ezen én már túl vagyok. Sokan csodálkoztak – Te talán már megérted -, hogy miért megyek oda három éve minden nyáron. 🙂

    Ha a vendéglátóid olyan figyelmesek, hogy elvisznek Téged egy TRAKTOR TALÁLKOZÓRA (így, csupa nagybetűvel! 🙂 ), akkor talán holnap mutatnak Neked hegyeket-erdőket-vizeket is. Nagyon jó lenne!! Örülnék. 🙂

    • Teljesen megértem, s igen, van benne egy olyasfajta vonzerő, ami messze túlmutat azon, hogy ott is magyarul beszélnek… Sor került egy kis “vadonkodásra” is, írok majd róla – de még épp csak kicsomagoltam, útközben meg nem volt lehetőség semmire, pl. a vonaton még világítás sem volt, nemhogy áram meg wifi, így aztán minden itthonra maradt.

  2. Szabó Edit

    Ja! Ha szereted a sört, kóstolj meg egy jéghideg barna Silva-t! Ez ott nekem a kedvencem lett. 🙂
    (Hogy én mennyire irigyellek!… 🙂 )

    • Hazaértem már, de be kell vallanom, gőzöm sincs arról, milyen söröket ittam. Mivel nem tudtam, melyek a legjobbak, mindig azt ittam, amit mások – bízva mások “helyismeretében”. Csakhogy mindig erős beszélgetésekben voltunk, így azután egyáltalán nem figyeltem arra, hogy mit iszok. Azt tudom csak, hogy minden ízlett 🙂 De azért legjobban a szilvapálinka (amelyből csak módjával ittam, az egész úton összesen 3 pohárkával 🙁 ), kiváltképp Sepsiszentgyörgyön a Szimplában kapható szilva volt jó anyag.

      • Szabó Edit

        Sebaj, majd legközelebb! Fognak még Téged Erdélybe hívni, biztos vagyok benne! 🙂

        Házi szilvapálinkát mi is kóstoltunk mindenfelé – szívesen kínálják. Ha ízlik, abból hozni is érdemes! 🙂

  3. marsovszki viktória

    Ó, ó, köszönöm, Cen! 🙂 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.