2018.09.07. Mi a fontos utazásnál? Amit viszek vagy amit magam mögött hagyok?

Szeptemberi alkony

Egy kis virág ma este – de már őszi falevél is akad a gyepben 🙂 (Fotó: Centauri)

cen_logo_circleHa utazik az ember, akkor a bőrönd bepakolása a legfontosabb, a legtöbb időt igénylő mozzanat – gondolom. Általában. Nálam biztos nem. Azt is mondhatnám: általában az a legfontosabb utazás előtt, hogy az ember mit visz magával.

Nálam meg az, amit ilyenkor magam mögött hagyok.

Ha egy panelben élnék, egyszerűbb lenne, voltaképp elég volna az indulás előtti napon összekapni magamat és a holmikat, így viszont, hogy bizonyos szempontból a hatalmas kert, a hatalmas tér és szabadság luxusában élek – mely luxus nem a kényelemtől vagy a jóléttől, hanem a kilátástól, a friss levegőtől és a szarvasbőgés közelségétől mondható luxusnak -, már egy héttel az indulás előtt gondoskodnom kell mindenről. Úgy kell itt hagyni házat, kisházat, kertet, füvet, kaszálót, mindent, hogy az rendben legyen. Úgy legyen rendben, hogy mikor visszaérek, akkor se kelljen kapkodni – a füvet például az egész területen úgy kell vágni, hogy a lehető legrövidebb legyen, mindenütt, minden centiméteren, ehhez pedig 6 nap alatt kétszer kell végigmenni rajta, mivel a hűs és párás, harmatos őszben, a nagy eső után bolondul sarjad mindenütt. A Kis Mú kifutóban van, őt is be kell költöztetnem egy zárt helyre, míg nem leszek. A hétvégén le kell bonyolítani még egy szénaszállítást (jön a téli takarmány), a házban egy nagytakarítást, be kell fejezni egy bevezető földút kitéglázását, kb. 70 méter hosszban, végig kell szaladnom a rézsűn is, ez utóbbi 800 méter hosszú, „elpepecsel” vele az ember, mind e közben könyvet kell írnom, novellát, posztokat és cikkeket, és kitalálnom, egyáltalán hogyan jutok a célterületre, Erdélybe. Ja és jut ezembe, most már jó volna aludni is, mivel az utóbbi két napban gyakorlatilag nem sikerült – próbáltam, próbáltam, éjjel is, nappal is, de csak hánykolódtam. Gőzöm sincs, miért. Pedig most annyira szép az ősz!

Indián nyár ez – az igazi.

Amikor letöltöm a ma esti fotókat, el sem hiszem, hogy az udvar s minden ennyire zöld. Kinézek a nyitott ajtón: de igen! Ennyire. A Levegő a szó legszorosabb értelmében balzsamos – ismét kisgatyában sétálhatok a fák között, s közben érzem, hogy a levegőtől a bőröm szinte olajos, mintha valami egészen bársonyos testápolóval kentem volna be magam, de nem. Ez a levegő. A szeptemberi fény és zöld és nyugalom és remény elsimító elegye. Kívánom nektek a legjobbakat erre a hétvégére is! Hörögve bömbölő szarvasbikák társaságából küldöm koraőszi üdvöm! 🙂 Cen’

 
este 1

Nagyon bizarr a liliomfa termése 🙂 (Fotó: Centauri)

este 2

Van, ahol már végeztem – egyszer 🙂 (Fotó: Centauri)

este 4

Gőzöm sincs, mi ez a kerítésen, de szép (Fotó: Centauri)

este 6

Héjakútmácsonyák (Fotó: Centauri)

este 7

Terjeszkedem – egyre nagyobb területet teszek a kert részévé, de csak úgy, hogy madár is több legyen (Fotó: Centauri)

2018.09.06. Ma reggel, itthon, szeptember – képekben

Amikor még elértem mindent az életben

10 Comments:

  1. Írtam egy képhez, ami szerintem réti iszalag termése. 🙂 Visszafelé erre kanyarodhatnál! 🙂

  2. Ibolya Nagy

    Nem lehet egyszerű útnak indulnod. gondoltam ezt már régebben is, de köszi, hogy most le is írtad Cen’. Ez akkor jutott eszembe először, amikor a Zafír-túrára mentél. Próbáld meg kipihenni magad, kívánom, hogy emlékezetes, szép legyen az utad! A legjobbakat, Cen! 🙂

  3. Szabó Edit

    Van úgy, hogy az ember azért nem tud elaludni, mert már túlságosan fáradt. No, ilyenkor kell nagyon vigyázni!

    Ugye a galagonyát is a madarak miatt ültetted? 🙂

    • Juhéj! Rohadt nagyot és jót aludtam 🙂 🙂 Igen, a galagonyát a madarak miatt ültettem. Van szépen a területen, akad közöttük 3-4 igen öreg, hatalmas is, de a csemetékre nagyon vigyázok – kaszáláskor kerülgetem őket, ha traktor jön, karókkal jelölöm őket, hogy kikerüljék. Egyet pedig pár éve beültettem az udvarba is, hogy ott is legyen, ott is hozza a vöröst meg a madarakat 🙂

  4. Nagyné Ica

    Mindenek mellett gondolj és vigyázz magadra is! Hosszú az út Sepsiszentgyörgyig és vissza. De nem kell téged félteni, tudjuk a jég hátán is megélsz.😉 Jó utat, szép élményeket! 🍀 🚉 😊

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.