2018.10.09. Őszi alkony otthon

cropped-SZÍNEK.jpgcen_logo_circleKedves mindenki! A nagy írás és vadkamerázás közben azért arról sem feledkezem meg, hogy itt van az ősz legszebb időszaka, amikor már színesednek a lombok. Bár napközben nem jutott idő fotózásra, de naplamentekor azért elkaptam valamennyit az utolsó fénysugarakból. Fogadjátok szeretettel – ezt is 🙂 A legjobbakat! Üdv: Cen’

 
őszieste

A liliomfa is sárgul 🙂 Fotó: Centauri

őszieste 2

Fotó: Centauri

őszieste 3

Fotó: Centauri

őszieste 4

Fotó: Centauri

FRISSÍTÉS – RÁADÁS 21:26 /Hosszú nap után kicsit késve készül a vacsora, paprikáskrumpli – egyszerű, gyors, és klassz. Hozzá kandalló, jazz, és illatok – utóbbiak sajnos nem oszthatók 🙂

őszieste 5 őszieste 6 őszieste 7

Hegyek

2018 szeptember – fotók szeptemberből

Levélben az ér, érben a szín, színben az érzés

 

12 Comments:

  1. Nagyon szépek, jók a fények, gyönyörűek a színek! 🙂

  2. Ibolya Nagy

    Mindent sikerült visszaadnod a mai alkonyatból, Cen’, csodás!

  3. Szabó Edit

    Ez már az ősz, valóban. Nagyon szépek a képek! 🙂

    Ám nekem van egy hiányérzetem. 🙁
    Még keveset láttunk azokból a fotókból, amiket Erdélyben csináltál. Van még rá esély, hogy láthatjuk őket?

    • igen – pótlom, de szerencsére annyi minden van az erdélyi képek nélkül is, hogy nem győzöm, s nem győzöm utolérni magam 🙂 Kicsit elkaszált a több mint egyhetes technikai szünet, de szépen jövök felfelé 🙂

  4. Küldenék a vacsorához egy kis birsalma kompótot. 🙂 Édes és mégis fanyar, mint az ősz. 🙂

  5. Kedves Centauri, (Bocs, ezt az őszi videódhoz akartam mellékelni, de behülyült a rendszer.)

    Gondolom, ismered, de ha netán nem, akkor:
    https://www.youtube.com/watch?v=JnmZdTiyE-Q

    többször megnéztem már ezt a gyönyörű őszköszöntőt. Mi a zene? Sajnos nem tudom.
    Jó, hogy így látni, élvezni tudod az életet. Azt hittem, én is így leszek végig. De sajnos nem. Én sem unatkoztam soha. Most igen. Nem is unalom ez … inkább apátia, vagy magam sem tudom, mi. Elég. Azt hiszem, csak ennyi. Mindegy is. Örülök, hogy látom,, Te talán mintha boldog lennél, mert belefeledkeztél a világba…. úgymint a természeti világba, hogy átéled, megérted, amennyire lehet.
    Azt hittem, én is így leszek mindvégig. Persze a világ…. az élet… csoda… van egy fiatal cigány barátom, aki egyik éjjel a kocsmában azt mondta, az a baj, hogy az emberek mindig valami másra vágynak, mint amik, holott, az élet … a boldogság nem más,,, semmi más, mint EZ AZ ÉLET , amit itt élünk. Nem más.
    Igen.
    Örülök, hogy vagy. Hogy van ilyen ember is.
    Jó lenne veled lenni. Barangolni. Hegyet mászni. Erdőt járni. Bort inni.
    Már késő. Mindig kishitű voltam még abban is, amit elérhettem volna. Ilyen is van. Nem nagy ügy, csak a gyereknek kicsit ciki néha elviselni magát. Mégis szép volt. Szép volt csak akár körülnézni. Csak? Hisz ez a legtöbb!
    Körülnézni ebben az életben. Ez a boldogság. Megvolt. Ennyi volt. Elég volt. Ugye érted?
    Kitartottam, amíg bírtam, míg el nem kapott a szenvedés…. aztán már röhejesnek tűnik minden … az életerő másra nem jut, mint elviselni a fájdalmat. Sajnos. Nem hittem, hogy egyszer így lesz. … mégis így van…. Végül ketten maradtak … és a bor….

    Elolvastam a könyveidet. (Itt pár felkiáltójel állna, hogy egyáltalán valakiét sikerült.) Jók voltak, de nem olyanok, hogy egyből Rád kattanjak. nem a művészi oldalról van a baj, hanem a témák megközelítésével. Vagyis – hogy például én bár írtam néhány könyvet, nem vagyok író … -nem érdekelnek a kitalált történetek, sajnos. Épp ezért volt nagy öröm, hogy el tudtam olvasni a regényeidet. Igaz, az első igazi könyvem épp a Vadon szava volt, épp akkor, amikor meghalt az egyik nagyapám úgy 1969 tájban. Épp jött a Mikulás. .Abba kapaszkodtam a fájdalom elől. A vadon szavába.
    Lehet, ha magadról írnál álca nélkül, még jobb lenne. Persze van ez a blog, vagy mi… de mégis… A MŰ is lehetnél te. Mint Márai a naplóival. Mindig a Garrenekre hivatkozott, holott a közönséges naplója volt a MŰ. Az igazi. A legnagyobb
    Na mindegy, már késő van. jó éjszakát. Minden jót neked, Centauri.
    Üdv.
    Lodovico
    (Őrület ez a primitív zene… még mindig ezt hallgatom kb. a 3. perctől kezdődő tételt.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.