• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2018.05.29. Anya az istencsászárnő, anya a minden!

csipetcsapat 2

Az első állomás, ahol fényképezhettem őket, a gyep. Gerda persze itt is épp a kicsikhez hajol, Anser pedig zord tekintettel sasolja a környéket (Fotó: Centauri)

cen_logo_circleMa csak késő délután engedtem ki a kis családot a lúdlakból. Biztos akartam lenni abban, hogy eleget esznek-isznak. És ez így is volt. Jól fogyott az indítótáp és a víz is, amit persze fogyaszthattak a szülők is, de a libucokon is meglátszott a „kényszerpihenő”. Mindnyájan nagyon elevenek és talpraesettek lettek, és most már nincs közöttük gyengécske. Maradtak öten + a fészekben pedig két kihűlt tojás.
Gerdáék első sétája olyan volt, mintha megbeszélték volna előre, hogy milyen hosszú lesz, merre halad, mit érint, meddig tart. Miután kinyitottam az ajtót valamiféle tanakodás kezdődött, mely eltartott úgy 10-15 percig. Aztán nagy határozottsággal kivezették a kicsiket a törzshelyükre, az udvar legnagyobb tujája alá. Korábban itt töltötték a legtöbb időt. Ez egy nagyon biztonságos zug. A végcél – mint utóbb kiderült – nem is ez volt. Én speciel bármiben lefogadtam volna, hogy majd a pocsétához mennek inni és pancsolni. Utóbb azonban belátom: logikus döntés volt a tuja.

Először is az volt a legközelebb, másrészt az egy bejáratott, turbó-biztos, jól védhető hely.

Ezt hamar el is érték, és ott letáboroztak. Mindkét szülő, az egész túra során, olyan volt, mint kéz biztonságiőr. Nem győzték a fejüket forgatni, megállás nélkül hesszelték a környéket, figyeltek a legkisebb moccanásra is, épp csak az hiányzott, hogy időnként valamit a fülükre mondjanak. Jogos. Végtére is ők most testőrök is.

 
csipetcsapat 7

Mint egy sorakozó – kicsik és nagyok. Múlt, jelen és jövő. Tökéletes pár (Fotó: Centauri)

 

Míg a tujánál, a biztonsági zónában várakoztak, kihasználtam az alkalmat, hogy most végre megnézhetem a másik két tojást. Mindkettő jéghideg volt, vagyis ezeken már egyáltalán nem ült ma Gerda. Be sem fedte őket, ahogyan korábban – valahányszor, mikor magára hagyta őket. Hallgatóztam, de hang sem jött belőlük, ezért megtörtem mindkettőt, hogy azt legalább megtudjam, termékenyek voltak-e. Az egyikben félig fejlett embrió volt (talán ez volt a hetedik tojás, aminek nem volt ideje kifejlődni?), a másikban teljesen kifejlett kisliba, aki azonban már nem élt. Neki talán nem sikerült kitörni a tojásból, de az is lehet, hogy ő is csak megkésett a keléssel. Ez persze szomorú,

de a kelési arány még így is jó, a termékenységi ráta pedig 100%-os.


 

csipetcsapat 3

Gerda újra és újra egészen közel hajol a kicsikhez, hogy azok érezhessék a figyelmet, a biztonságot. (Fotó: Centauri)

Később Gerda és Anser a biztonsági övezetből kivitték a csipetcsapatot a gyepre. Ott végre sikerült őket egy kicsit jobban fotózni. Nem lehetett nem látni, hogy milyen intenzív a kapcsolat a szülők, főként Gerda és a kicsik között. Gyakran hajolt hozzájuk, csipegetett az orruk előtt, amit a kicsik utánoztak is (ahogyan minden mozdulatot-lépést). Ha nem történt semmi, gyakran bámultak fel Gerdára, várva, hogy mi lesz a következő lépés, mutat-e még valamit. Csüngtek rajta, minden rezzenését követték. A libusokhoz képest a két szülő valóságos óriás. Hatalmasok. Gigászok. Ez persze, lehet emberközpontú szemszög, de gyakran úgy tűnt, hogy a kicsik úgy tekintenek rájuk, mint az istenekre.

Ha megijednek, ha bizonytalanok, elég feltekinteni az istencsászárnőre, az anyaistenre, és kész, máris megszáll a nyugalom, a biztonság, és a béke.

A gyepen tartottak egy kis pihenőt, de nem sokat vártak. Egy pillanatban, mintha lejárt volna a megbeszélt idő, Gerda minden szemmel látható ok nélkül felpattant, gágogott egyet, kiadta a parancsot, és az egész kompánia határozottan elindult a pocséta felé, hogy megtartsák az első igazán lúdhoz méltó programot, egy kis tapicskolást. A kicsik itt is a szülőket figyelték, és hamarosan ugyanúgy tapicskoltak-turkáltak, mint az ősök. Ám mielőtt átvizesedtek volna, Gerda megint kiadta a parancsot, és bevezette az egész családot a lúdlakba. Ennyi volt. Biztos vagyok abban, hogy erről Gerdáék döntöttek, és a túra megtervezése előtt valóban volt mérlegelés. És egy kérdésemre is választ kaptam. Anser most már újra együtt tölti az éjjeleket Gerdával és a családdal. Az éjszakai őrködés és „cölibátus” csak a költési időre vonatkozott.
Talán már túl vagyunk a nehezén. Két naposak a libusok, s mindegyik erős. A szülők, mint eddig is, abszolút a helyzet magaslatán állnak, joggal remélhető, hogy nem lesz a kicsikkel gond. Továbbra is azt mondom: ez a két lúd fantasztikus. Gyönyörű duett.

 
csipetcsapat 4

Úristen, ott van az én szeretett óriásom, az istenanya 🙂 (Fotó: Centauri)

csipetcsapat 9

S vajon most mit mutat? (Fotó: Centauri)

csipetcsapat 11

Ó, de magas! Ott van, fent az egekben! Anya! (Fotó: Centauri)

csipetcsapat 13

Én is téged 🙂 🙂 (Fotó: Centauri)

csipetcsapat 15

Apa védelme és diadalíve alatt (Fotó: Centauri)

csipetcsapat 17

A kicsinyeink, nézd, Édes! (Fotó: Centauri)

csipetcsapat 19

Itt is ketten csüngenek Gerda magasságos látványán (Fotó: Centauri)

http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2018/2018-majus/2018-05-28-gerda-anyuka-anser-apuka-en-pedig-nagypapa-lettem/

9 Comments:

  1. Úgy látom sokat hasaltál ma a fűben, de megérte! Szenzációs fotók, mehetnek könyvbe a történettel együtt, mert olyan szeretettel írsz róluk, hogy nincs ember, embergyerek a Földön, aki ha ezt elolvassa, ne szeretné meg maga is a ludakat (is). 🙂

    • Köszi – bevallom nem mindig kell hasalni, mert a kihajtható kijelzőn akkor is látom a képet, ha csak guggolok. Nekem is eszembe jutott már – nem először – hogy egy ilyen pár története akár egy könyvet is megérdemelne. 🙂

  2. Szabó Edit

    😮 Ezer éve nem hallottam, láttam leírva ezt a szót, hogy “pocséta”! A szülőfalumban mondtuk így. Ezek szerint másfelé is ismert? ( Mert földik nem vagyunk, az biztos. 🙂 )

    Nem gondoltál még arra, Cen’, hogy egy új rovatot indíts pl. Ludinapló címmel? Itt könnyen nyomon követhetnénk a kislibák fejlődését. Esetleg beterelhetnéd ide a többi történetet is, amit megosztottál velünk a szülők érkezésétől kezdve. Csak úgy eszembe jutott. 🙂

  3. Ibolya Nagy

    Hála ezért a sok szépségért és, hogy bevezettél minket a lúd-etológiába, Cen’! Nagy élmény minden megnyilatkozásod😊

  4. marsovszki viktória

    Ez nagyon-nagyon jól esett, köszi, Cen, osztom is. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük