2018.05.28. Gerda anyuka, Anser apuka, én pedig nagypapa lettem!

LUDAK madarak madárfgotók természet madárvédelem madárfotók

Selma és Gerda 1 évvel ezelőtt! (Fotó: Centauri)

cen_logo_circleÉpp gyereknapon 🙂 Pár nappal Gerdáék első születésnapja (06.02.) előtt 🙂 
Miután szombaton részletesen írtam Gerdáékról (ITT), a jól látható izgatottságról és készülődésről, nem sokkal a poszt után elcsitultak a dolgok. Gerda visszavonult a lúdlakba, a tojásokra, Anser pedig felvette az őrpoziciót, s aztán nem mozdult semmi. Utólag átgondolva Gerdáék metódusát, van benne logika, és rendkívül szép. Kelés előtt izgalom, futkosás, készülődés, evés-ivás, fürdés. Aztán mély csönd. Misztérium. Születés. Éjjel párszor jártam Gerdánál, és már hallani véltem valami sipogást.

Vasárnap Gerda egy pillanatra sem jött ki – ebből arra következtettem, hogy kelnek alatta a tojások.

Addig nyilván nem hagyhatja el a lúdlakot, míg az összes ki nem kelt. Anser a korábbi napokkal ellentétben egészen lehiggadt, csöndes volt, csak őrködött. Ma hajnalban, úgy 5 óra körül ismét meglátogattam Gerdát. Ez csak annyit tesz, hogy óvatosan bekukkantottam az ajtón. Ekkor már egyértelműen hallottam a kislibák sípolását, sőt az egyik egy pillanatra kidugta a fejét Gerda tollai közül. Reggel hét felé, óvatosan ismét a lúdlakhoz mentem, és sikerült elkapni azt a pillanatot, amikor Gerda feláll. Jól láttam, hogy alatta több kisliba is sárgállik, izeg-mozog, de voltak még tojások is.

1 lúdtojás

Ez volt az első tojás 29 nappal ezelőtt (Fotó: Centauri)

Dél körül Anser – szokásával ellentétben – bevonult Gerdához a lúdlakba.

Ez pedig mintha azt jelezte volna, hogy a kelés befejeződött. Délután 15.00 óra körül pedig végre megjelentek az udvaron együtt. Anser, Gerda és öt kicsi csetlő-botló libus. Nem vitték őket messze, épp csak kihozták az ajtón, ahol a kislibák csipegni majd napozni kezdtek. Gerda és Anser a kis csapat két oldalára álltak, és minden mozdulatukat szemmel tartották. Ekkor kapták meg az ajtó közelében a kislibának való itatót és inditótápot, de nem ettek belőle, se a szülők, se a kicsik. Az öt libus közül az egyik gyengébbnek tűnt, talán azért, mert ő kelt ki utolsónak. Később megjelent a színen a kíváncsiskodó Emma, ezért a szülők visszavitték a kicsiket a lúdlakba. Kihasználva ezt, beraktam az itatót és a tápot is, majd – biztos ami biztos – rájuk zártam az ajtót. Nem vették zokon, most is nagy a csönd, már pedig, ha a ludaknak nem tetszik valami, nagy zajt csapnak. Azt remélem ettől, hogy a kicsik így, a kis helyen, hamarabb botlanak bele az itatóba és az ételbe. Nagyon remélem, hogy hamar rájönnek, mi a tennivaló ilyenkor, és pár napon belül megerősödnek. Arra még nem volt mód, hogy megnézzem, mi a helyzet a másik két tojással.

 
kislibák 2

Az első fotó – két kicsi és Anser (Fotó: Centauri)

 

Fényképezni csak nagyon messziről lehet a csipetcsapatot, mert Anser nem enged a közelükbe,

bár amikor az ételt-italt odavittem, jól látszott rajta, hogy dilemmázik. Értette, hogy vizet és élelmet kapnak, ugyanakkor azért védeni is akart. Így – köztes megoldásként – inkább csak ijesztgetett s ide-oda kapott, ahelyett, hogy a korábbiakhoz hűen keményen betámadt volna. Továbbra is nagyszerű látni Gerda és Anser párosát, a libusok rém aranyosak, nagy biztonságban és boldogságban sütkéreznek hatalmas szüleik lábainál, örülök is nagyon, de egyelőre még nagyobb bennem az aggodalom. Feszült vagyok piszkosul. Tapasztalatból tudom, hogy az ilyen frissen kelt apróságoknál az első napok nagyon kritikusak. Ragadozóktól most nem kell tartani, a lúdlak biztonságos, csak egyenek és igyanak mihamarabb! Nagypapa lettem – de ez egyelőre inkább nehéz. Azt hiszem, túl nagy bennem a drukk.

 
kislibák 1

Napozó csipetcsapat 🙂 (Fotó: Centauri)

Drukk ide vagy oda, azt meg kell ismételnem: lenyűgöző testközelből látni egy lúdpár tökéletes, harmonikus működését.

Kitör belőlem a panteizmus, és hozzájuk mérten tökéletlennek érzem magam.

Az is eszembe jut, hogy lúdpárok és egyéb állatok kellenének minden iskolába – többet érne, mint száz bemagolt lecke. Illetve azt is gondolom, hogy ha a gyerekek ilyesmit látnának, örömmel foglalkoznának aztán már a leckével is. Mert volna tétje. Mert tapasztalatokhoz, történetekhez, személyekhez (Gerda és Anser személy!) kötődne. Mert látnák, hogy ami első közelítésben száraz tananyag, az valójában az életről szól; ami egyfelől etológia vagy biológiai ismeret, az másfelől misztérium. Titok, amibe bepillanthatunk. Hisz itt a szemem láttára két lúd, tökéletes összecsiszoltságban, percről percre, kidolgozott forgatókönyv szerint mindent megtesz – egy széthulló kor kellős közepén – tökéletes együttműködésben azért, hogy életek szülessenek – hogy fennmaradjon mindaz, ami évmilliárdok alatt jött LÉTre.

 
kislibák

Ez eddig a legjobb kép róluk – balról Anser (Fotó: Centauri)

2018.05.28. Hétvége képekben

 

25 Comments:

  1. Edeskék 😍😍

  2. Szabó Edit

    De jó! Mekkora öröm ez! 🙂 🙂 🙂 Gratulálok, “nagypapa”! 🙂
    Libás keltetést még sosem láttam – a nagymamám kotló alá rakta a vásárolt libatojásokat -, apásat meg pláne nem.

    Szerintem túlizgulod a dolgot kicsit, Cen’! Tapasztalhattad már, hogy kezdő létükre eddig is ösztönösen tudták, hogy mit kell tenniük, ezután is így lesz. A kicsik enni fognak, a szülők majd megmutatják nekik, hogyan kell.
    Azt hiszem, Anser sem bántani akart téged, csak jelezni, hogy ő a családfő. 🙂

    Minden rendben lesz!!

  3. Nagyné Ica

    Gratulálok Cen’! Úgy vélem akkor sem lehetnél izgatottabb, ha embergyerek unokád született volna. 🙂 Szinte látom az izgatottságodat, és hogy gyerekként Te hogyan élted volna meg ezt az élményt. Ugyanígy … azt hiszem. És bizony igazad van, hogy szükség lenne a mai gyerekeknek az ilyesfajta megtapasztalásra és abban is, hogy sokkal könnyebben válna érthetővé és elsajátíthatóvá számukra egy-egy tananyag. Egy probléma van a mai gyerekekkel – nyilván ez is nézőpont kérdése – hogy őket a számítógép, az internet és a virtuális világ sokkal jobban érdekli és vonzza, mint a valós élet. ( …mert az uncsi… ) Másrészt pedig, talán épp a most felnövekvő generáció hivatott megmenteni a világot a pusztulástól. ( …vagy nem…) Nincs pesszimizmus a hangomban, csak egyelőre nem tudom elképzelni hogyan is lesz majd….Mert igen! Én egy teljesen más korban, más világban nőttem fel és szocializálódtam. Az általad leírtakat nem csak elképzelni, hanem tapasztalatból tudom milyen. Szép! Nagyon szép! 🙂

    • A gyerekek érdeklődését azért is erősen befolyásolja, hogy mivel találkoznak. Ha már óvodásként kézhez kapják az első okostelefont, míg ugyanakkor nincs kapcsolat az élővilággal, természetesen a telefon lesz a minden. Most ebbe az irányba mennek a dolgok, kétségtelen, de ez elsősorban a szülőkön és a pedagógusokon múlik. Nem eleve elrendelt. Azt kétségesnek tartom, hogy vesz-e egy jó fordulatot időben az “emberiségnek” mondott színtársulat, valószínűleg nem, de azért a lehetőséget ne zárjuk ki teljesen. Ebben a kérdésben jogos lehet a pesszimizmus épp úgy, mint az optimizmus. Most olyan kort élünk, amikor tulajdonképp halvány gőzünk sem lehet arról, hogy mi következik. 🙂

  4. marsovszki viktória

    Kedves “Nagyapó”! 🙂
    Isten hozta hozzád a Csipetcsapatot, a legjobb helyre! 🙂

  5. Kedves Cen, Isten éltesse a szuperaranyos kislibákat, a kellő erőt kívánom Mindnyájatoknak a kezdeti izgalmakhoz szeretettel 😍😊🍼❤

  6. Ó, végre, végre! Gratulálok! 🙂 Szokták mondani, hogy “jó egészséget a kicsiknek, a nagyoknak és az öregnek! ” 😀 A vadludaknak senki sem ad tápot, ( tudom hogy ők nem azok) hamar megtanulnak legelni, igaz lassabban cseperednek, de szívósabbak lesznek. Van ott fű bőven, és a szülők megmutatják, hogy melyiket szabad csipegetni. Elkezdtél krimit írni, de szerintem jó lenne egy mesekönyv is, illetve meseszerű ismeretterjesztő történeteket tartalmazó könyvecske gyerekeknek. Írtál már többet is, igaz nem jelent meg, mint könyv. Itt az ideje! 🙂

    • Köszi, meglátjuk, mi minden sül ki ezekből a történetekből – amúgy igazad van, a kicsik máris nagyon bátran szedegetnek az udvarban. És amikor odakinn sétálgatnak, nem érdekli őket a táp 🙂

  7. Szabó Edit

    Tudom, véletlenek márpedig nincsenek, de ezt éppen ma olvastam a fb-on. Igaz, itt Kata kiscsibéket költ, de azért nagyon passzol ide, azt hiszem. 🙂 Ugye, nem nagy vétek, ha ideteszem?
    Részlet Fekete István Huszonegy nap c. kisregényéből:

    https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=10156311709534192&id=38060074191

  8. Hrabecz Ildikó
  9. Johann-Bajzát Orsolya

    💞

  10. Ibolya Nagy

    Annyira vártam! Csupa lúdbőr vagyok, ahogy olvasom ezt a pazar beszámolót, köszönet érte, drága Nagypapi! Legyetek boldogok és egészségesek, a legeslegjobbakat nektek!😍💕

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.