2018.05.24. 2:29 Kinézek az ablakomon – Philemon és Baucis

tumblr_mxh8me8jdm1r24ng9o1_500Kinézek az ablakomon. Az éj sosem volt sötétebb és tágasabb, mint amikor kinézek és a sötét rám visszanéz, s mi – sötétek – egymáson tükröződünk: babérerdők, füvek, fák, felhők, ötletek sötétje. Váratlanul megértem, amit nem értettem még; tisztán érzem – tudom –, hogy a dombok közül, ködből, térből és az időből mi hiányzik. Valami, ami sosem volt még. Valami, amit elhittünk mindannyian. Az illúzió, hogy megteremtették már a világot.

 

Philemon Baucisnak

2 Comments:

  1. Lélegzetelállítóan szép írás, könnyekig ér igazán! Mennyire illik hozzá Van Gogh világa 🙂 Hálás vagyok a jódolgomért, de inkább neked a fantasztikus élményért, hogy hallhattam egészen élőben 🙂 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.