• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2018.06.02. Sűrű hét, nagy viharok

viharkár

A tegnapi vihar lefejezte a legszebb, legnagyobb nyírfámat 🙁 (Fotó: Centauri)

cen_logo_circleSűrű volt a hét második fele 🙂 Utaztam – talán sorsfordító utazás volt ez (íme a hérakleitoszi homály) – töprengtem egy nagyot (azt is kell néha), pihentem is egyet (az is elkél néha), és persze dolgoztam is. A nyár nagy viharral köszöntött rám tegnap. Az eső – helyesebben özönvíz – kapóra jött, kellett már a földnek, csak ne társult volna hozzá szélvihar és jég. A ludik a frászt hozták rám, mivel egyszerűen nem voltak hajlandók bevonulni a lúdlakba. Próbáltam terelni őket, de meg sem mozdultak, csak sziszegtek rám. A kicsiket bevitték egy fa szélárnyékos oldalára, Gerda leült, a kicsik hozzábújtak, Anser pedig kinyújtott nyakkal állt mellettük, a szélviharban és jégben. Rémisztő volt figyelni őket az ablakból. Csattogtak a villámok, újabb és újabb szélrohamok jöttek, de szerencsére az egész nem tartott sokáig. A ludik ép bőrrel megúszták az egész földindulást, viszont az a nyírfa, amit elsőként ültettem el az udvarban, és amely a legnagyobb, legszebb és legszabályosabb, legerősebb volt, nem bírta az erős szelet, és kétharmad magasságnál eltörött. Erről a fáról álmodtam is – életem egyik legszebb álma volt, meg is írtam egyszer (a poszt alatt megtaláljátok). Az udvart övező fűtenger a vihar előtt mellmagasságig ért, most jó, ha térdig. Szóval nagy vihar volt, s jönnek az újabbak. Régen kedveltem a viharokat, pár éve már nem. Újabban túl erősek, túl hisztérikusak, sok kárt tesznek. Ezzel együtt is a legjobbakat kívánom a hétvégére! – s jövök majd hírekkel 🙂

 
viharután 3

Anser és Gerda pár napja már az egész udvart járja, “faltól falig” vezetgetik a kicsiket, akik szemlátomást nagyot nőttek. (Fotó: Centauri)

http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/halalos-alom/

 

6 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Jajistenem! …és hozzá még az a herakleitoszi homály🤔

  2. Sajnálom! Egyszer a nyírfa majd új életre kel, ha máshogy nem, akkor lesz benne madárodú. Az egyetlen nyíremnek pont így kezdődött a végzete, kettétört, mint oly sok élet körülöttem, de azóta sok fajnak adott életteret, még laskagombának is, na meg fontos bázist a madaraknak, lakhelyet a fakopáncsnak. Ezzel az odúval a maradék nedvkeringésnek is lőttek, fonnyadnak, száradnak az élő ág levelei is, ez fa haldoklása, de aranyos kis fakopik életének kezdete. A ludakat sose féltsd a vihartól, okosak, vagy megérzik, hogy mit kell tenniük. Ez a “sorsfordító utazás” nagyon kíváncsivá tett, remélem egyszer beavatsz! 🙂

  3. Szabó Edit

    🌳😢
    A libák szeretik az esőt, a vizet. A szülők most éppen ezzel ismertették meg a kicsiket. “Vízórát” tartottak nekik. 🙂

  4. marsovszki viktória

    Az Aprónép szerencsés, hogy egyhetes korában
    átélhette ezt a természetes állapotot: a tomboló vihart. 🙂 A szüleik pedig ezt mindennél jobban tudják. Nagyappa aggodalma pedig emberi. Így kerek a világ, úgy gondolom, Cen. 🙂 Hű, hogy bekuporodtam volna a libuk mellé! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük