• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2018.02.25. Lessátor

2018.02.25. 18:20
Ma sajnos nem jöttek a madarak, gőzöm sincs, hogy miért nem. 🙁 Akik jöttek, azok is óvatosak voltak. A sármányetetőn épp csak mutatóban akadt pár cinege, zöldike és veréb, így aztán fel sem avattam az új etetőhöz épített új lest. Talán majd holnap. Holnap képeket hozok arról is, hogyan lehet kényelmes, kétszemélyes lessátrat építeni “hozott anyagból” otthon. Addig is íme egy széncinege ma délután (háttérben száguldó hópelyhek) – ez ma az egyetlen értékelhető kép, amit a régi lesből, egy ponyvával leborított szobalétra menedékéből lőttem 🙂

széncinege parus maior madáretetés madárvédelem madarak madárfotók

Fotó: Centauri

2018.02.25. 18:20
Búcsú képekben
Így ért véget ez a vasárnap 🙂

Fotó: Centauri 2018.02.25.

Fotó: Centauri

Fotó: Centauri 2018.02.25.

Fotó: Centauri 2018.02.25.

Fotó: Centauri 2018.02.25.

Fotó: Centauri 2018.02.25.

Fotó: Centauri 2018.02.25.

Fotó: Centauri 2018.02.25.

Fotó: Centauri 2018.02.25.


2018.02.25. 18:55
LESSÁTOR INGYEN, HÁZILAG
Az utóbbi napok fotóit (a tarka pintyseregről) az első lessátramból lőttem, ami nem volna más, mint egy ponyvával letakart szobalétra. Az etető egy leszuperált parabolaantenna, körülbelül derékmagasságban. Ehhez illeszkedik szorosan a szobalétra. Igaz, nálam akár csak egy kicsivel is nagyobb ember nem férne el benne. Én is, akár a rossz gyerek, térdelek, ezért hamar elzsibbadok és átfagyok, viszont körülbelül 7 perc alatt volt kész, és olyan érzés onnan fotózni, mintha én is az etetőn csipegő madarak közül volnék egy.
Ahogy írtam, a nagy hidegtől és a magas hótól azt remélem, hogy az udvarba csalogathatom a sármányokat (imádom őket, de sajnos ritkán lepik el az etetőket). E célból készítettem sármányetetőt (erről írtam korábban), ahhoz pedig egy új, s végre kényelmes lessátrat, amelyben akár összkomfortosan is berendezkedhetek. Nem kellett hozzá más, csak 4 kisszék, egy ágykeret, és a nyári pavilon ponyvája. A négy széket beleállítottam a hóba, a székekre ráállítottam a keretet, az egészet lefedtem, a ponyva széleit pedig körbetapasztottam hóval. Az egész nem volt fél óra sem. Odabent laticel van a földön, kényelmesen, fekve fotózhatok. Ma már – ahogy a madarak rátaláltak az új helyre – inni- és ennivalót is vittem magammal, de ha szükség volna, akár egy hősugárzót is beállíthatok. Ma ez a les többek között egy énekes rigót adott, és bár sármányok nincsenek még, én tovább remélek. Sokat várok ettől a lestől. Holnap délelőtt újra befekszem, s meglátjuk majd, mit lövök az ágy alól 🙂

les 1

Ehhez hasonló tartozékok szinte minden családiházban vannak 🙂 (Fotó: Centauri)

les 2

A kisszékek a sátor belsejében polcul szolgálnak. Utóbb rájöttem, hogy a vászon félig áttetsző, vagyis kintről nem látni be, belülről viszont olyan jól kilátok, hogy nemcsak a mozgást érzékelem, hanem az esetek többségében az érkező madár faját is látom, így nem kell folyton mindent a fényképezőgépen át figyelnem. Ez azért is praktikus, mert a csöndes időszakokban kikapcsolhatom és így kímélhetem az aksit. (Fotó: Centauri)

les 3

Végül – kivéve a bejáratot – körbetapasztom hóval. (Fotó: Centauri)

les 4

Azt sem mondanám, hogy elcsúfította az udvart (Fotó: Centauri)

les 5

Kilátás a sátorból 🙂 (Fotó: Centauri)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük