2015. szeptember 29. 20:04
MÉG VAN ÉLET
nemcsak a levelekben, hanem a leveleken is. A mellékelt, ellenfényben fotózott képen azt láthatjátok, amint a fő ereknél levéltetvek gyülekeznek, akikre pedig egy hangya vadászik. De már nem sokáig. A napokban megérkeznek az első fagyok. Visszahúzódik majd a rovarvilág és visszahúzódik az élet. Színkavalkád jön és beáll a csönd. Az a csönd, amelyben megérti a táj, hogy már közelít a tél.
2015. szeptember 28. 7:24
MEGINT EGY KLASSZIKUST FORDÍTOTTAK ÚJRA
A Kis Herceg és a Zabhegyező után ismét egy klasszikus jelenik meg új fordításban. A Zabhegyezőt Barna Imre frissítette az élénk vitát generáló Rozsban a fogó címen, A kis herceget pedig Dunajcsik Mátyás. Gy. Horváth László pedig Goldingot gombolta újra, ám ezúttal – szemben a Zabhegyezővel – a cím marad. Az újrafordított Legyek ura az Európa Kiadónál jelenik meg. Utóbbi is a nagy kedvencek közé tartozik. Jó szórakozás lesz egyszer – mikor az idő engedi – mindhárom újrafordítást elolvasni egy hétvégén. Az új Legyek ura fordításba a Könyves Blog oldalán olvashattok bele.
http://konyves.blog.hu/…/_old_meg_a_szornyet_ontsd_ki_a_ver…
2015. szeptember 27. 19:52
SZUPERHOLD-FOGYATKOZÁS MA ÉJJEL!
Ma éjjel jár a Hold hozzánk legközelebb, 14 százalékkal lesz nagyobb a megszokottnál, ráadásul teljes holdfogyatkozás lesz hajnali négy körül. Utoljára 1982-ben fordult ez elő – állítólag jó vörös lesz mielőtt eltűnne a Föld árnyékában. Az idén már volt egy részleges napfogyatkozás, akkor kaszáltam, hogy elmondhassam: kaszáltam már napfogyatkozás idején. Nagy élmény volt: éreztem a tarkómon a Hold árnyékát! Ma éjjel írok, hogy elmondhassam: írtam regényt már szuperhold-fogyatkozásban is. A hajnali időpont nem igazán kedvező, de talán érdemes felkelni hozzá! Én – mint szinte mindig – le sem fekszem.
Ha nem lesz felhős az ég, egy rumos teával búcsúztatom-ünneplem az árnyékunkban eltűnő nagy és vörös Holdat, a zene pedig természetesen Pink Floyd lesz, Dark Side Of The Moon.
https://www.youtube.com/watch?v=DLOth-BuCNY
A szuperhold-fogyatkozásról bővebben itt: http://index.hu/…/…/27/szuperhold-fogyatkozas_lesz_vasarnap/
2015. szeptember 27. 10:30
AZ ŐSZ KÖZELRŐL
Néhány igazán hűvös hajnal és beindult a lombok színeződése. Pár napja csak az aranyesőn találtam tarka leveleket, ezen a hétvégén viszont beindult a mezei juhar és a dió színesedése is. Mindkét faj kénsárga színt ölt magára napokon belül. Az erdők messziről még nem nyújtanak festői látványt, ám ha közelről vesszük szemügyre az első őszi faleveleket, lenyűgöző mikrokozmoszt látunk. A mellékelt fotót szupermakróval készítettem – mikroszkopikus léptéknél csodaszépen bontakozik ki a sárga falevél erezete, az edénynyalábok mérnöki hálózata, és a véletlenszerűen szétszóródó levélhibák.
2015. szeptember 25. 19:07
ÉSZAKNYUGATI-ÁTJÁRÓ (JÁKOB BOTJA)
Tegnap osztottam meg azt a hírt, hogy egy magyarországi család áthajózott az Északnyugati-átjárón. Most hadd csapjak hozzá egy rövid részletet a Jákob botjából és egy régi fotómat. Fogadjátok szeretettel: Centauri
“Néha oly szeszélyesen terjednek a hírek, mint a cunami hullámai. Ahol azt várnád, hogy pusztító tarajt vet majd, nem érezni semmit, ahol meg biztonságos távolságban tudod magad, felborítja a csónakot. Előfordul, hogy egy friszkói esetről a tizenöt mérföldre eső Vallejoban senki sem tud, Los Angelesben vagy Jacksonville-ben azonban erről beszél mindenki. Sőt annak is fültanúja voltam nemegyszer, hogy ugyanaz a hír több hullámban érte el az East Side-ot.
Két éve például a Marina-jachtkikötőnél népes fókavadász flotta pihent. Hat gyönyörű hajó horgonyzott ott bő két hétig. A legénység azzal hencegett, hogy átkeltek az Északnyugati-átjárón. Állítólag a Hudson-öbölből indultak és másfél éves bolyongás után a Bering szorosnál jutottak ki a Csendes-óceánra. A vége felé már azt sem tudták, hol járnak. Azt is rebesgették, hogy rábukkantak Franklin maradványaira . Mindez persze igencsak kétséges, de nem csak ezzel keltettek feltűnést. A dán berzerkerekből verbuvált társulat csónakokkal járt a part mentén kocsmáról kocsmára, de csak ott ittak, ahol jószerivel kiszállniuk sem kellett. Egy nap féltucatnyi helyen is megfordultak. Többször láttam, amint az ablakunk alatt danolva, kurjongatva felfelé eveznek, majd órákkal később még részegebben megint lefelé. Jártukban-keltükben úgy terjesztették a legkülönfélébb híreket, mint a ragályokat. Tőlük tudtuk meg azt is, hogy egy hajó, bő két éve behatolt az átjáróba, s azóta is fogságban tartja a jég. Fél évvel később hasonló beszámolót hallottunk egy indiántól, még később matanuskai vidraprém-kereskedők beszéltek egy, a Mackenzie torkolatában veszteglő laposfenekűről. Mondani se kell, ez volt a téma az Első és Utolsóban azon a héten.
– Három hajó az átjáróban? Mi a frászt keresnek ott? – kérdezte Heinold, holott csak fiatalkorában hajózott és akkor is csak a kaliforniai partok mentén, Tijuanánál messzebb egyszer sem jutott, azt azonban ő is tudta, hogy az Északnyugati-átjáró voltaképp nem létezik. Aki azt állítja, hogy ott járt, mondhatná azt is: lakatlan szigetre lelt a Holdon.”
(Jákob botja)
Ennek a fotónak az “In memoriam Amundsen” címet adtam.
2015. szeptember 25. 9:58
Hosszú húzós éjszaka – dögös kezdés Pink Floyddal reggel.
https://www.youtube.com/watch?v=LBfHpIRm5Qk
2015. szeptember 24. 19:50
NAGY A PÖRGÉS JACK LONDON KÖRÜL