• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2015 március

2015.03.18. (5:11)

Centauri Blog Jákob botja

Sosem jutok el a múlt heti eszem-iszom tárgyalásáig. Talán nem is baj, mert nem sikerült jól. Rosszul sem. Egyrészt-másrészt lett. Mondta is valaki, hogy a holdtölte lehet az oka.
Eleve: Repülő Ember úgy lépett be, mint akiről alig egy órája feszítették le a koporsót. Amiben bő évtizedet feküdt. Talán napok óta nem aludt. Nem tudom, nem faggattam, de mióta kiugrott a harmadikról, gyakran aludni sem tud a fájdalomtól. Járt már nálam úgy is, hogy egy hete nem aludt.
Szakadt Lélek feszült volt és kötekedő. Van ilyen. Szoktam volt mondani neki, hogy belőle minimum két verzió van, egy A és egy B (talán C és D is). A B-variáns nehéz ügy. Gátlástalan, megállíthatatlan, sokszor kötekedő, brutálisan provokatív, ami a „mi köreinkben” nem nagy ügy, mégis, néha kicsit sok. Bár hozzá kell tenni rögtön, hogy

amilyen radikálisan hülye néha, épp oly radikálisan segítőkész és önzetlen.


Centauri - Szakadt Lélek egy balatoni mojito-partin

Centauri – Szakadt Lélek

Apropó: önzetlenség. Tegnap este felhívott Sárga Haj, akivel másfél órás vitába keveredtünk arról, hogy létezik-e önzetlenség (szerinte nem) és szabadság (szerinte az sem). Ezt a vitát nyilván folytatjuk még. De vissza Szakadt Lélekhez! – aki úton útfélen „panknak” mondja magát. Ez rendben is van, bár azért, ha valakinek nyilvános helyen is kilóg a szakadt gatyából a bránere – szó szerint –, az nem oly nagy királyság. Nem is tudom, mi ez voltaképp, időnként tudatosan felépített igénytelenségnek hat. Szakadt Lélek egy időben bejárt a Mekibe és bár volt pénze (legalább tíz éve egészen jól fizető állásban van), azért csak leszedte a tárcákról a maradékot. Nagyon büszke volt rá, és olyasmit is szokott mondani, hogy ez már milyen pazarlás, ott a félbehagyott burger, a krumpli, meg minden, igen, ebben igaza van, tökéletesen, de azért én nem enném fel mások maradékát a Föld megmentése érdekében, ha rászorulnék, talán, és egyébként is, ez a legfinomabb megoldásai közé tartozik, van-volt olyan is, amit leírni is kellemetlen. Legyen is elég hozzá annyi:

többször is fényesen bizonyította, nincs a világon olyan anyag, ami a torkán le ne menne.

Ugyanakkor időnként a tájékozottságával (jaj, majdnem műveltséget írtam) meglep. A hétvégi buliban is volt egy ilyen alkalom. Főzés közben még azt kellett elmagyaráznom, mi a különbség a próza és a líra között (vagy csak szívattak?), aztán meg, másnap délelőtt valahogyan szóba került Arthur Rimbaud, mire Szakadt Lélek felkiáltott:

– Na, ő aztán egy büdös nagy pank volt, és ezzel ne is vitázz, ebből nem engedek!

Egy: pontosan tudta, kiről beszélek. Kettő: ha valaki tudja, mi a „pankság”, Szakadt Lélek biztosan.
Este közölte, ő az udvaron, a dombon alszik, ahogy nyáron szokott. Csakhogy mínusz hat fokot ígért hajnalra a meteorológia. Erről a hülyeségről nagy nehezen lebeszéltük Lassú Vízzel, aztán kiosztottam a fekhelyeket. Szakadt Lélek szinte megsértődött, amikor neki ágy jutott. Volt velünk egy idegen ember is, akit korábban sosem láttunk, Démonszem hozta magával, igaz, én mondtam, hogy hozza. Merthogy Démonszem nem akart jönni, a barátja „bajban van”, mondta, mire én:
– Hát akkor hozd őt is magaddal.
Így került a szép szál srác közénk, nevezzük őt Szibériának, mivel kétszer is járt Manysiföldön, amúgy pedig igen szótlan fickó, csak akkor élénkült meg, amikor kiderült, hogy majd az egész társulat bakancslistáján ott a transz-szibériai vasút (az enyémen és a Lassú Vízén az Antarktisz is). Szóval, hajnali négy tájban Szibéria a kandalló elé kapott egy kókuszrostmatracot, a teljesen szétzuhant Repülő Embert már éjfél körül aludni küldtem, amúgy az elsők között feküdtem le. Szakadt Lélek épp akkor kezdett felpörögni, amikor már mindenki csendesült. Lassú Víz megjegyezte:
– Ezzel a kajával teljesen tönkre vágtad az estét.
Igaz. A laktató vacsorától kijózanodtunk. Hajnali ötre mindenki aludt. Én is próbáltam, de más ritmusban voltam, nekem dolgoznom kellett volna, ráadásul a földszintről kegyetlen hortyogás hallatszott. Szakadt Lélek horkolása felejthetetlen. És megszokhatatlan, bármennyit hallottuk is már. Mint aki egész éjjel az életéért küzd. Bizonyos idő után nem próbálkoztam tovább alvással, lementem a földszintre, és mit látok? Szakadt Lélek is az előszobában alszik, a puszta padlón. Nem szokatlan tőle.
Sárga Haj hiányzott, gondoltam is, felhívjuk majd, de megelőzött minket. Megígértük, hogy tartunk egy olyan estét is, amikor ő is velünk lehet. Jó lesz. Akkor talán Repülő Ember sem totál szétesve érkezik, Szakadt Lélek is hozza majd az A-verziót, és én sem rontom el az ivászatot azzal, hogy hajnali kettőkor még a palacsintát is kisütöm, így aztán senki sem tud annyit inni, hogy az alkohol felülírja a jóllakottságunkat.
P.S.: Ma hajnalban végre elindult a facebook-oldal is, és ezzel összeállt egyfajta portfolio: honlap + blog + fb-oldal. Nagy megkönnyebbülés, hogy eljutottam idáig. Az fb-oldal beélesítése után aludnom kellett volna, de olyan szépen, dinamikusan jöttek az érdeklődők, követők, akár egy igazán jó hétvégi partira a vendégek. Innen is köszönöm mindenkinek. Külön köszönet azoknak, akik üzenetet is írtak. Nem gondoltam volna, hogy egyszer én is az fb-n leszek, ám most úgy látom, talán van (lesz) értelme. Jóval közlékenyebbek, közvetlenebbek az emberek ott, mint a honlap esetében, és ez jó, mert ebben van élet. A pezsgéshez hozzájárult, hogy a könyvesblog az oldal élesítését követő két órán belül közzé tette a hírt, a végső lökést pedig a Magvető Kiadó adta meg, amikor kiposztolt. Köszönet érte Árvai Juditnak.

FACEBOOK/CENTAURIWEB – Klikkelj az izgőmozgóra!

2 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Olyan jó volt újraolvasni, visszarepített az időben. A társaságból csak Tafy hiányzott. 🙂

  2. Ibolya Nagy

    2015.03.04-i bejegyzéshez: csodaszép ez a kézirat, vajon kié lett? Ha én akkor tudtam volna erről….

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük