2015 június

2015.06.14.
HA NEM LENNE ELÉG,
Centauri SZIRÉNTOJÁSOK interjú Centaurival Jégvágó regény Magvető Kiadó

Fotó: Centauri

hogy hőségriasztás van, a dolgozószobában nyitott ablaknál is 32 fok, fűnyírásnál már az első percben merő csatak vagyok, a ház előtti aszfalton pedig már nem lehet mezítláb álldogálni, ha még ezek után is kétkednék abban, hogy most már tényleg totális nyár van, számos további jelből tudhatom. 1. Munka közben megjelennek körülöttem a böglyök. 2. Az udvart ellepi a virágzó lándzsás útifű. 3. Virágzik a lóhere is (ki ne járt már volna úgy, hogy egy strand lóherésén átvágva, útban a lángossütő felé méhbe lépett). 4. Vadul kívánom a savanyút és fél liter limonádét egy szusszal leküldök. 5. Megritkult a bodza lombja. 6. Az ég inkább fehér, mint kék 7. Hullik a germersrdorfi cseresznye.
Ám a legbiztosabb jel az, ha a szomszédom kiáll az udvarból a lakóautóval. Nyugat-európai nyugdíjasok (“bevándorlók”?), s nagyon tudnak élni. Ha már elviselhetetlen a hőség, egyszerűen bepakolnak a napfénytetős lakóautójukba és irány az Adria! Ha meg azt látják a neten, hogy a hőség enyhült, szépen hazagurulnak. Nos, egészen biztos, hogy nyár van és kánikula, mert perceken belül indulnak. Kényelmes tempóban 5-6 óra alatt a tengernél vannak, vagyis legkésőbb napnyugtára. Tényleg tudnak élni, kicsit irigylem őket. Mennék én is, ám csak egy korábbi kiruccanás fotóját mellékelhetem. Nekem marad most annyi, hogy bő hideg vízzel lemosom a teraszt.

2015.06.12.
HŰSÍTŐ HÉTVÉGÉRE
Mi is úgy vágyunk majd a hétvégén egy kis hűsre, vízre, ahogy ezek a gyerekek a békésen úszkáló fóka barátságára. Irigylésre méltó a gyerekek nyitottsága, vágyuk a világ és a többi élőlény gátlástalan megismerésére, és persze irigylésre méltó a sztoikus fóka is.
(A fotót nemrégiben készítettem a budapesti állatkertben.)
centauri gyermeklélek 1

Fotó: Centauri


2015.06.11.
centauri horgászat dévérekEz pedig a ma éjjeli teríték: 1 méretes ponty, alatta egy ritka szép sügér, és termetes dévérek, vörösszárnyú keszegek, bodorka. Egy kiadós halászléhez ennyi épp elég (bár még nem sikerült megszeretnem a halászlét). Mindent – a horgászok kedvéért írom – feltolós finomszerelékkel varázsoltam ki a tóból, amint a tegnapi zsákmányt is. Ma nem akasztottam brutális pontyokat, mégis kétszer kellett begázolnom a nádasba, hogy megkeressem és kiszabadítsam az elakadt horgot, szóval ezúttal is megdolgoztam a fogásért, arról nem is szólva, hogy 12 órán át a szemem se vettem le a világító úszókról, úgyhogy most nincs más vágyam, csak csukva tartani a szemem.

2015.06.09.
centauri horgászzsákmányTegnap éjjel a vízen voltam. 4 év kihagyás után ismét vízbe vetettem a horgot. Több mint 10 kiló halat zsákmányoltam, a képen is látható legnagyobb ponty meghaladta a 6 kilót, emlékezetesen nagy küzdelem volt a kifogása, mivel nekem nincs százezreket érő profi felszerelésem, még egy tízezreket érő sincs. Bármilyen hihetetlen, a képen látható terítéket – köztük a nagy hallal – egy egészen rövid, hátizsákba is elrakható gyerekbottal hoztam ki a vízből, igaz a nagy ponty esetében ez csak úgy volt lehetséges, hogy be kellett mennem az éjszakai Balatonba, s úgy kellett őt fárasztani, és háromszori próbálkozás után megszákolni a mellig érő, egyébként nagyon kellemes vízben. Nem mellesleg akasztottam egy 10 kiló fölöttit is, ám az, hosszas és vad védekezés után damilt szakított. Életem egyik legemlékezetesebb, legszebb, legmozgalmasabb éjjelén vagyok túl. Hajnalban, az egész éjjel tartó koncentrálás, szakadatlan figyelem, taktikázás, fárasztás, szerelés után sírni tudtam volna örömömben. Órákon át mesélhetnék erről az éjszakáról, de most csak annyi még, hogy külön öröm volt a fotó bal oldalán, középen látható, hosszúkás, ezüstfehér hal, egy igen termetes garda kifogása. A talpamat beirdalta a kagylós aljzat, olyan izomlázam van, mintha cementet pakoltam volna egész héten, de szép nap, szép éjszaka volt, és ha az időjárás engedi, ma éjjel is kimegyek, Üdv mindenkinek: C.

2015.06.07.
PUSZTÍTÓ HŐSÉG, VISSZA A VÍZBE!
Centauri gyerünk a vízbe!

Fotó: Centauri

A hőség és a magas páratartalom próbára tesz, ennyi erővel lehetnék Kambodzsában is. A dolgozószobában nyitott ablaknál sem jobb, mint a Saigon környéki bambuszmocsaraknál. Most aztán érdemes éjjel olvasni, írni, dolgozni, mert a nappal csak fürdőzésre jó. Megyek is, csobbanok egyet a Balatonban, úszni amúgy is a legjobb, a víz erősít és nyugtat, belátóvá és könnyűvé tesz, fiatalít és boldogít, visszarepít abba a történelem előtti időbe, amikor még nem voltak városok és sztrádák, repterek és pénznemek, amikor a vízi férfi, átúszva tucatnyi tavat és folyót hónapokig vándorolt, hogy párt találjon valahol. Még virágoztak a madaraktól zajos mocsarak, a parton nem volt nyugágy és büfé, holott akkortájt még a nagy vizeknél éltünk mindannyian, patakból ittunk csap helyett, záporfelhő volt a zuhanyunk, mosnunk nem kellett, hisz a ruhát nem ismertük, sem a terv fogalmát, sem a gondot, sem a szégyenérzetet.
Jó hűsölést mindenkinek! Cen’
(A fotót pár éve készítettem egy közeli tónál.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.