2015 július

2015.07.29.
IMG_1600

Utazni jó és én mostanában Montanában jártam. A Musselshell River mellett egy farmon, közelebbről a Deadman Lake partján. Imádtam. Ott töltöttem egy egész nyarat. A levegő mindig friss, a hegyek közötti préri oly tágas, akár az ég, és mint a Jákob botjának szerkesztése folyamán ellenőriznem kellett, valóban hemzseg a vizeiben a hal. Láttam bölényt, igaz, nem csordát, csak három borjút, viszont megismertem az igazán szép és veszettül magas, jankton sziú lányt, Dowanhowee-t, aki oly ügyesen emelgette a Musselshellből a pisztrángot, mint senki más, és láttam az ő derekas, kemény szavú „Asszonyát” is. S történt mindez körülbelül két euróból (ez a montanai nyár teljes áramfogyasztása), és ráadásul úgy, hogy a lábam se húztam ki a szobából. Az írás (és olvasás?) a legolcsóbb és leghatékonyabb utazás. Ha valakiben felhorgadna a jómód, és azt mondaná erre: Álmodik a nyomor, s mégiscsak egy konkrétan öt csillagosban az igazi Dubaiban! Azt felelem: talán a büdös életben nem járok Dubaiban, konkrétan ötcsillagosban, ha futná rá, akkor sem, de mondjuk Periklész vagy Jack London gyermekkorába kizárólag a Literatúra Tourral utazhatok. Ott pedig más a valuta. Nem euró, dollár, dinár vagy font. Oda psziché (vagy olyasmi) kell. Ilyen utakra befizet sok olvasó is. Sokan forintban, euróban, frankban, dollárban veszettül szegények, viszont pszichében gazdagok. Olvasott könyvek után járó jutalékuk az élet. Persze sok olyan pontot találni a téridőben, ahová még senki sem szervezett utat. Ez néha fejfájást okozhat még a gyakorlott olvasónak is – hol a bánatban találok egy igazi, hét felvonásos horrorba oltott inka love storyt? –, ám ha az író kívánkozik ilyen járatlan, néha egyenesen agyament téridőpontba, ha tetszik fehér foltba, fekete lukba, semmi gond, megoldja. Leül az asztalhoz és kiállít a saját nevére egy ingyenjegyet. Bármikor és bárhova. Utazok is tovább, hisz épp csak megálltam, most érkeztem a 19. századi Montanából, de már türelmetlenül integet Jack (London), hogy csekkoljak a 19.40-es, ókori Rómába induló – nem fapados! – járatra, mert a végén még lekéssük az ő páratlanul mozgalmas gyermekkorának újabb epizódját.

cropped-FallSpey musselshell river

2015.07.25.
Centauri írás Jákob botjaÍrni tényleg majdnem a legjobb, de vannak nehézségei. Legsúlyosabb nehézségünk a nehézségek elkerülése. Ez nem sikerülhet mindig. A világ nem vesz tudomást róla, hogy mi épp a negyvenharmadik fejezet ötödik bekezdésében vagyunk, s teszi ezt joggal, mi viszont nem ugrálhatunk úgy, ahogy a körülmények fütyülnek, kivéve, ha ezek a körülmények a regény körülményei. Van olyan, hogy a valóság mindenfölötti prioritása a regényben van, s a fikció másodlagossága a valóságban. Ilyenkor, ha kedvezőtlenül alakulnának a körülmények, hidegvérrel kell meggátolni, hogy a regényírás idejére abnormisan, ám joggal kifordult világ visszaálljon eredeti s jogos állapotába. A munka végén persze körbenézhetünk, s látjuk majd, mit szült a regény a valóságnak, s látjuk azt is, hogy ez idő alatt a valóság mit vett el tőlünk végleg.

 2015.07.18.
Hűsítő kép a forró hétvégére. A fotót pár hete készítettem, néhány ismerősöm már látta, s azt kérdezték: mi ez? Látja-e valaki, mi van a fotón? Szép hétvégét, árnyékot, vizet, hideg fröccsöt, sört, behűtött dinnyét mindenkinek, én maradok a dolgozószobában a kézirat előtt.

centauri pelikánok 2 ab

Fotó: Centauri


2015.07.10.
Erősen remélem, hogy sokaknak valami ilyesmi a nyár. Forró homok, dübörgő tenger, napfény, gyékény, nyugalom és temérdek jobbnál jobb könyv. Üdvözlettel: Cen’

Centauri könyvek nyaralás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.