• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2015 december

2015. december 31. 17:54
facebook-buttonLENCSE BOGRÁCSBAN
Van, aki vállalkozókedvűbb nálam. Nem sokára hozzálátunk a szilveszteri lencse elkészítéséhez szabadtűzön bográcsban. Bár hidegebb az este, mint a napokban, de a tűz majd melegít. Az én tisztem most csak a tűzrakás. Főzzetek ti is, iszogassatok, zenélgessetek, andalogjatok, tegyetek bármit, ami azt sugallja, jövőre jó (jobb) lesz. Köszönet mindenkinek, aki 2015 néha őrült nehéz évében kitartott, különös tekintettel a mindig segítőkész barátokra. Boldog új évet még mindig! Centauri
Fotó: Centauri

2015. december 31. 7:50
facebook-buttonA Jégvágó története épp szilveszter éjjelén ér véget, mikor Dan és Téa a Flathead-tó jegére menekülnek. Az utolsó fejezet egy rövid részletével kívánok boldog új évet.
“Tudod mit? Lássuk! Bármit tesz, máshogy teszi, mint bárki, a szemem se veszem le róla, rajta vagyok, pont olyan fékezhetetlen és öntudatlan tapadással, mint az első napon, amikor a nevét a lapra írta, és lásd csak, ki gondolná, hogy a jégvágóval is képes szépen bánni, nem döf vele, akár a tőrrel, ki nem néztem volna belőle, holott tudhatnám már, Téa bármire képes, felgyorsítja és lelassítja az időt, grizzlyket tart távol, akkor miért épp a jégvágóval bánna pont úgy, mint mások; majd megveszek tőle, olyan édes, ahogy mint a madár kopácsol a muzsikáló jégen, finoman, ám elszántan, persze csak miután gondos kört karcol rá, erre pattan a jég, aztán meg arra, egy szilánk a poharamba, egy a galléromba, minden apró ütés tovaterjed a jég testében, cseng és bong alattunk, keresztül-kasul üveghang száll a vízben, pont olyan ez, mintha őt hallanám, ó basszus, mit nem adnék érte, de ha nem, hát azt sem bánom, inkább töltök, húzós a fagy, érzem, mégis úgy ülök itt, mint a szaunában, nincs most olyan dózis, ami árthat, nézd csak, milyen gyorsan halad, vagy netán az idő nyúlik megint, bárhogy van is, víz bugyog a rovátkából, szép korongot metsz ki a jégből, és kész is a jókora lék, túl a fatelepen petárda pukkan, vad vonyít a parton, nem tudni, miért, a durranás miatt vagy mert nőtt egyet a holdfény, aztán nagy csönd támad, Téa sem kopácsol, a petárdák is hallgatnak, alighanem pont most, ebben az iszony hosszú pillanatban van éjfél és most kiáltják millióan:
– Boldog új évet!
Most ordítja Starbuck:
– Mindenki a ház vendége!
Most gondol Roger és Dick a nagyira; most gondol Barrymore néni Jeffre; most ébreszti a részeg Kazimírt Janette; most bolydul fel a Destination, konfetti száll, akárcsak a Red Dragonban; most emeli poharát Rose, és eszébe jutok egy futó pillanatra; most ad csókot Chieka egy fekete srácnak; Angelica lakásán ebben a pillanatban akaszt be Unának egy dúsgazdag pali; ebben a pillanatban ír SMS-t Guzmán apám utódjának; pont most koccint a Tahoe-tónál tizenkét ügynök; most áll meg a 66-os út felénél egy piros Musztáng, és a műszerfal fényénél egy számomra ismeretlen taggal most koccint Zana; most lép ki, pontban éjfélkor a ház ajtaján Mr. Garlick, és elindul északra; most nyom csókot Stirling egy kislány arcára; most öleli át az asszonyt Thomas Bonow; és most bújik ágyba Debra Warren; most ölel, örül, kiált, csókol, kortyol mindenki, akikről még nem beszéltem; és talán épp most megy át valaki a Golden Gate-en; talán épp most ugrik le; talán most ülnek egy asztalhoz Jack London, apám és Orson Welles.
Most durran ezer pezsgő, köztük a miénk is, fellő a hab és a jégre fröccsen, épp rajtam koppan a dugó, akarva se tudnám fellőni így, Téa iszik, mint a hattyú, szédülök, te meg azt kérdezed: miért ez a csönd most? Mert, testvér, csak a csókváltás után lövik fel a rakétákat, koccintunk mi is, Téa meg én, ezen a fenséges helyen, feljön az első rakéta, dörög az ég, a Hold és minden csillag, Polson rakétái; totál odavagyok, merő parázs az ég alja, de Téa felől száz üstökös is zuhanhatna, igazad van, meg kell veszni tőled, édes, hozzád dőlök, a szemem majd leragad, bár zeng még az ég, és persze a jég is, te meg fölém hajolsz, mint annyiszor az elmúlt ezer évben.
Fotó: Centauri

 2015. december 30. 12:03
facebook-button“A levegő nemcsak friss volt, hanem enyhén sós is, és valamiféle ősidőkből visszatérő kollektív vágy tartotta folytonos hullámzásban. A part pedig azt mutatta, hogy a Hold ereje, az árapály, a Szél ereje, a hullámverés mindig mindent elrendez. Abban a parti sávban, ahová a hullám elér, legyen ott bármennyi szemét, mindig rend van. Elúszik, aminek úsznia kell; elkopik, legömbölyödik, eltörik minden, aminek kopni, gömbölyödni vagy törni kell. Könyörtelen és örök rend honol a parton, rend trónol a mélyben is, s a káosz csak ott kezdődik, ahová a tenger nem ér fel vihar idején sem – ott, ahol az ember él.”
(Jákob botja)
Fotó: 2015 december 23-án az Adriánál, Zadarban a tengeri orgonánál.

Centauri író adria szerző


 2015. december 27. 18:48
facebook-buttonIlyet sem csináltam még: palacsinta tönkölylisztből. Meglátjuk, finom-e.

2015. december 26. 19:32
facebook-buttonTipikus karácsonyi menetfelszerelés, atipikus környezetben, december 26-án virágzó és magvadzó pitypangok társaságában + egy jellegzetes karácsonyi árnykép, amin vagy én vagyok vagy egy tipikus Mikulás atipikus kalapban.

2015. december 26. 12:47
facebook-buttonKARÁCSONYI AJÁNDÉK A FACEBOOKTÓL
“Ha valaki jelent egy profilt hamis név használata miatt, akkor az ezzel foglalkozó csoport felveszi a kapcsolatot az érintett felhasználóval, hogy további információkat kérjenek tőle. Ha valóban elfogadható magyarázatot ad az illető a helyzetre, akkor továbbra is használhatja a közösségi oldalt. Ilyen magyarázat lehet például egy művésznevet használó művész esete…”
Köszönöm. Van benne logika.

http://hvg.hu/tudomany/20151224_facebook_valodi_nev_alnev…


2015. december 25. 21:13
facebook-buttonAz este meg olyan, mint Nils. Amit a londoni koncerten művelt, nem más, mint az önhipnózis minősített esete.

https://www.youtube.com/watch?v=Aln6DztAsMQ


2015. december 25. 16:45
facebook-buttonA mai nap tökéletesen ilyen.

https://www.youtube.com/watch?v=atyvdC15HFA


2015. december 24. 18:54
facebook-buttonEz a fotó egy karácsony éjszakán készült az udvart határoló patakon. Szép téli éjszaka volt. Szerettem.

2015. december 24. 17:04
facebook-buttonTegnap a Hold az Adria partján. Szeretettel: Cen’

2015. december 24. 12:57
facebook-buttonVIA ADRIA
“Az Úr útjai kifürkészhetetlenek” (de a barátoké nem)
Tegnap délelőtt például az Adriánál kötöttem ki. A holdvilágos éjszaka viszont már itthon, az országúton talált. Aztán jött egy hívás: “Miért akarsz te az erdőben éjszakázni?” “Nem akarok, de ezt dobta a gép – mondtam. – Elment az utolsó busz, óriási a forgalom az úton, még így késő este is, de sötét van, hideg, nem áll meg senki.” Jó, egy óra és ott vagyunk.” S úgy is lett. Tudod, mi a legszebb? Ketten jönnek, az egyiket sosem láttam, mégis úgy segít bepakolni a csomagtartóba, mintha ezer éve ismerne. Éjfél elmúlt. Sehol egy lámpa. Nyílt az ég és fagyos, olvasni lehet a holdvilágban, mielőtt beszállnánk, elroppantunk egy cigit is, kérdezik honnan jövök, mi a helyzet, mesélek, aztán megyünk. Hazáig. Vissza a városba, “ahol meleg van és fény”. Ki érti, miért nem fogadnak el benzinpénzt sem? Hiába erősködöm. Mondták: régen szerették a karácsonyt. Én ma is.
Fotó: tegnap alkonykor az Adriánál

2015. december 20. 13:45
facebook-buttonBoldog ünnepeket! Fotó: Centauri

 

2015. december 20. 13:30
facebook-buttonÍgy kíván boldog ünnepeket a Magvető Kiadó.

2015. december 19. 19:19
facebook-buttonSZENTFEJSZE
Lassan téliesítem a honlapomat. Talán ez az utolsó olyan nap, amikor még sokan vannak “vonalban”, ezért most raktam fel egy rövid karácsonyi elbeszélést, egy igaz történetet (Szentfejsze). Fogadjátok szeretettel: Cen’
“…szenteste úgy havazott, akár az üveggömbben, éjfélkor felhúztam a redőnyt, kinyitottam az ablakot, és kezemben a borospohárral kinéztem. A gyümölcsfák között elláttam Feith bácsi fészeréig. A sötét, tollas, téli éj közepén, a kert alsó harmadánál fénycsík világított a fészer ajtaja alatt, és pufogás hallatszott a havazáson át. Kiballagtam a kertkapuhoz és megbizonyosodtam róla, hogy Feith bácsi szenteste fát hasogat.”
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/villamnovellak/szentfejsze/

2015. december 19. 16:57
facebook-buttonEgy jégpálya, karácsonyi kivilágítás, neoprimitív mobiltelefon és némi effekt = impresszió szombat esti korcsolyázókról. Szép hétvégét!
Kép: Centauri

2015. december 18. 12:29
facebook-buttonIdén az első karácsonyi ajándékom a Faust új fordítása (Márton László). Szép kiállítású könyv, izgalmas vállalkozás, a Faust pedig az egyik legnagyobb élményem. Szinte gyerekfejjel olvastam, idegesített is rendesen, első olvasásra zagyvaságnak tűnt, de megmakacsoltam magam, és elolvastam újra. Másodjára bő egy hétre transzba estem… És örülök minden újrafordításnak. Annak kevésbé, hogy a neten egyetlen értékelhető borítóképet sem találtam.

2015. december 17. 21:17
facebook-buttonJÁKOB BOTJA A LÁTÓBAN
“Láttam már születést és halált, de ha ez egyszerre történik valakiben, az nem ember, hanem szörnyeteg. Ha ezt most Chieka hallaná… Ölbe venné a fejem: „Nyugodj meg, Jack. Nem vagy szörnyeteg.” Aztán mesélne megint. De látod, valójában senkim sincs. Pedig elkelne némi biztatás, hisz meg kell ölnöm azt, aki régen voltam. Csütörtökön úgy döntöttem, hogy felkeresem Pottit, a legjobb cimborámat, mert ha tőle búcsút veszek, elbúcsúzom a hajósélettől is.”
A fenti idézet a marosvásárhelyi Látó decemberi számából való, ahol tisztes részlet jelent meg a Jákob botjából. Keressétek a Látót, s ha valaki tudja, hol lehet kapni itthon, legyen oly kedves, írja meg kommentben!

2015. december 17. 16:45
facebook-buttonJÉGVÁGÓ/JÁKOB ARÁNY
Az ünnepi vásárlás hevében többen is kérdeztétek, hogy kapható lesz-e a Jákob botja karácsonyra. Karácsonyra nem, a tél végén jön ki, de sokat tudunk már a könyvről. Például az első betördelésnél 754 oldalas lett, vagyis csaknem kétszerese a Jégvágónak. A két regény formátuma valószínűleg azonos lesz. Az alábbi fotón láthatjátok, hogyan aránylik majd a Jégvágó és a Jákob botja egymáshoz (alul egy Jákob-méretű Umberto Eco kötet van). Addig is, ha nem olvastátok még vagy van olyan, akinek szívesen adnátok, hadd ajánljam figyelmetekbe a Jégvágót továbbra is. Úgy tűnik, a regény megjelenéséig életem legmozgalmasabb időszaka következik. Igyekszem időnként hírrel lenni, és számos meglepetésötleten töröm a fejem. Köszönöm a figyelmeteket s a legjobbakat kívánom nektek: Centauri

2015. december 15. 16:42
facebook-buttonÚton vannak már a kéziratajándékok! (A legaktívabb látogatóimnak.) Nagykarácsonyon keresztül érkeznek. Bízzunk a postában meg az ünnepekben! Karácsony előtti jókívánság: a vásárlás, sorbanállás, takarítás, készülődés során őrizzük meg hidegvérünket, lehetőleg úgy, hogy ugyanakkor ne hűljön ki bennünk az ünnep. A legjobbakat kívánva: Centauri

2015. december 9. 17:29
facebook-buttonFotó: Centauri

2015. december 8. 16:01
facebook-buttonSzombat délután a Kossuth tér alatt, a rakparton fotózgattam, többek között egy dolmányos varjút. Leguggoltam hozzá, mire ő felszökkent a kalapomra, s rajtam maradt akkor is, mikor felálltam. Erről sajnos nem tudtam fotót készíteni, de a japán turisták nem győztek ujjongani és kattogtatni. Íme, ő az a varjú. Igazán elegáns.

2015. december 3. 16:52
facebook-buttonORGONIKA
“Adalbert néhány perc múlva valóban hallani vélte a bazaltorgonák hangját, és úgy érezte, hogy a Silbermann lány lelkébe is belát; úgy, ahogy addig senki. Megnyílik előtte, épp olyan erővel, amint annak idején a Szt. János-hegy fekete bazaltrózsáját nyitotta meg a magma. Adalbert egyszerre hallotta a hajdani kitörés, a hegy, a bazaltorgonák fortissimóját és a Stella Silbermann lelkéből felszálló hatalmas és nyugodt, édes és végzetes pianót. A két szólam összhangja tébolyközeli állapotba juttatta, Stella mélyén pedig olyasmit látott, mintha az Istent látná színről színre. A négykezes után Adalbert és Stella újra a városban, egész pontosan a templomkertben találták magukat, de egyikőjük sem emlékezett arra, miként kerültek oda. Mintha csak lerepültek volna a Szt. János-hegy kúpjáról.”
Egy régi elbeszélést végre feltöltöttem a honlapra. Jó olvasást!
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/orgonika/

2015. december 2. 2:36
facebook-buttonEz a rövid felvétel évekkel ezelőtt egy nyári stoppolásomon készült – ma kicsit vastagabban öltözöm és lábbeli is lesz rajtam.

2015. december 1. 22:03
facebook-buttonJó éjszakát! Jó utat az álmodóknak! Minden jót az útonlévőknek. Azoknak, akik holnap úton lesznek, és azoknak is, akik nem tesznek holnap egy lépést sem.
https://www.youtube.com/watch?v=jvdCeKCNxfs

2015. december 1. 19:04
facebook-buttonMa otthon ért az alkony, lenyűgöző volt a késő őszi völgy, az erdő, a lila felhők, a rét, a legelő, a fővárosihoz képest mentás levegő. Mivel a fotómasinám még mindig beteg, ezúttal telefonnal készítettem egy képet, de nekem Totalbuta S46-osom van, s mindössze 2 megapixeles képet tud. Talán épp hozzám illő mobil, mivel úgy tűnik én sem vagyok nála okosabb; két éve használom, és csak pár napja tűnt fel, hogy a hátulján van egy kis lencse. Vajh mi lehet az? Akkor jöttem rá, hogy fényképezni is tud. Megnyitottam a menüt, és megdöbbenve láttam, hogy középütt, ordítóan feltűnő helyen ott virít a “kamera” menüpont. Suta tanulság: ha valamit kizártnak tartunk, akkor sem vesszük észre, ha az orrunkat veri. Mindegy. Íme a kép, amely legalább a színekből visszaad valamit. Holnap hajnalban pedig megint az út szélén talál a felkelő Nap, stoppolok ismét, végig az M7 mentén, s megint csak azt kérem, ha arra jár valaki, és lát egy műwestern kalapban lengető hátizsákos vándort, legyen oly kegyes, és vegye fel. Szép estét, szép holnapot mindenkinek! Centauri

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük