2016.02.03. Tervek, tettek, kételyek

Aikonz út előtt bennem is volt kétely. Az első meglepetés akkor ért, amikor a barátaim, ismerőseim támogattak. Nem mintha korábban ne támogattak volna, de azért ez a Jack London-túra a legmeredekebb ötleteim közül való. A második meglepetés az volt, hogy az út a lehetséges “forgatókönyvek” közül a jobbik verziót hozta. Nem bolyongtam éhesen, nem dekkoltam fagyott erdőben napokig. Sőt! Új emberek, olvasók, követők bukkantak fel és támogattak. Az motozott ma bennem, mennyivel rosszabb helyzetből startolt az ifjú Jack, elhatározva, hogy szakít a tengeri élettel. Engem sok ismerős és ismeretlen emelt. Őt első körben minden és mindenki lehúzta. Fogadjátok szeretettel ezt a rövid részletet a Jákobból, egy kis meglepetéssel, az egyik borítóterv részletével együtt (míg lassan készül a túra-leltár).
“Érezted már ezt? Hónapokig tépelődsz, és mikor végső döntésre jutsz, s magabiztosságod sem lehet teljesebb, váratlanul ellened érvel a világ. Hiába gondolod, hogy volt már ilyen, s az idő téged igazolt, ez most nem számít. Ki tudja, így lesz-e most is? Gyötrelem. Hidd el, nekem is az.
Tudod, mi a legpocsékabb? Amikor végül azt kell mondanod:
– A maguk módján igazuk van.
Még egy ilyen rohadt mondatot! És itt már nem csak a barátokról van szó. Ott a család – az élen Flora Wellman –, és ott van ebben az egészben Ina Coolbirth is. Talán nem magamtól szakadtam ketté, hanem tőlük! Nem azért, hogy mentegetőzzek, de ebben van logika. Nem is kevés.
Flora Wellman szerint minden hajós – legyen jachtkapitány vagy orrcsónak-evezős – egytől egyig őrült, pláne, ha olasz. A barátaim szemében az anyám az. Potti apámat is idiótának tartja, még a nyomorult Invalid is úgy érzi, hogy a Fishing Community hálóit pár centért reparálni is tisztesebb, ráadásul anyám és apám is őrültnek gondolják egymást, s egy kicsit én is őket. Főként Flora Wellmant.
Azt mondják mind:
– Jack, ne tedd!
Meg kell veszni! Ezért ne tedd, azért ne tedd…
Heinoldék szerint balek, aki a parton próbálkozik.
– Hol a bánatban szakítasz napi ötvenet, ha nem a tengeren? – kérdezik a barátaim.
De mi a helyzet akkor, ha az a napi ötven sem tesz boldoggá, amit már aznap az utolsó centig elverek? Ismerős? Amikor magadra maradsz a terveiddel, és csak arra tudsz gondolni: „Hétszentség, hogy meghibbantam, azért nem támogat senki!”
Még ha pénzt kérnék, s egy centet sem adnának! De csak egy jó szót várok, s még az sincs? Ekkora csórók ezek? Nem kérem, hogy álljon fel az asztaltól bárki. Nem! Maradjon csak mindenki abban a foghíjas jóban vagy gyalázatban, amiben most van. Felőlem! De hogy velem lélekben sem tesz senki fél lépést sem? Ez botrány. És tudod, rájövök, hogy tök hülye voltam. Akkor is fizettem, ha épp adósságokat nyögtem, csak hogy tiszteljenek, s azért is, hogy szeressenek, igen, és mire mentem vele? Most, amikor igazán fontos lenne, már egy láda Jack Daniel’s sem segít. Be kell látni: pont annyira vagyok fontos a haveroknak, mint a nőknek. Ideig-óráig. Whisky nélkül meg talán egy percig sem.
Nem fájdalom ez, hanem düh. Sértettség. Sértő, hogy egyedül vagyok. Ez a sötét, vad és mégis édes düh visz egészen a Golden Gate-ig. Messze mindazoktól, akik egy ötlet erejéig sem tartanak velem. Pár órára le kell lépni, hogy tisztán lássak. De hová menjek, ahol nem kísért meg a gondolat, hogy véget vessek az életnek is? Pedig az lenne a vagány! Csakhogy onnan nincs visszaút. Bármit ismernék fel a halál pillanatában, az már nem kamatozna sehol.
A földfoglalás korában azt tanácsolták minden szépreményű, keleten élő ifjúnak: „Menj nyugatra, fiatalember!” Sokakat mindmáig ezzel indítanak útnak Pennsylvaniából, de nekem mit tanácsolnának? Hisz nálam nyugatabbra nem lehet senki! A Moby Dick szerzője, az öreg Melville pedig azt javasolja: „Szállj tengerre, mint Ishmael!” Talán neked ez valóban megoldás, mivel a parton élsz. Lesétálsz a mólóra, és ahogy Melville mondja, a víz máris tükröt tart. Ám hová menjen az, akit a part szült, s ugyanakkor az óceán az otthona? Mihez kezdjen az, aki része a tükörnek? Igaz-e, hogy annak nincs más útja, csakis az Ég?”
Forrás

jákob botja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.