• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2016.02.01. Puha kalap

Jikonó reggelt. Mélyen aludtam. Ha nincs a benzinkúton műszakváltás, aludtam volna tízig. De könnyen és jól ébredtem. Egy jóember hajolt fölém. „Jól aludtál?” És kezet fogtunk. Ő állt, én még a földön feküdtem. Így sem ébredtem még. Komótosan összecsomagoltam, feltekertem a laticelt, a hálózsákot, szépen mindent a helyére, aztán az aprómból kávét vettem. 20 napja nem vettem kávét, italt, élelmiszert.
Nem érzem, hogy befejeztem. Talán csak annyi: szúrós eső az úton, köd és csípős szél, s ez ma már nem nyom annyit a latba. Nem leszek kinn egész nap. Hangulatosnak találom. Mert nem fog átjárni.
Öltözésnél láttam, hogy megpuhult a kalapom mára. Nem lett olyan, mint a szarvasbőrből metszett finom western-kalap, de nem is olyan kemény, kopogós, mint az út elején. Már nem vagyok keménykalapos. Az út tette ezt velem. A hátam akár a deszka, de a pszichém jóval engedékenyebb.
Legyen szép hetetek! Nem tűnök el, jövök, írok, posztolok a jövőben is. Elmondom, megírom mindazt, ami út közben elmaradt. Elmaradt mert mentem. Elmaradt, mert nem volt wifi. Elmaradt, mert nem lehetett mindent mondani egyszerre.
Hamarosan elindulok innen, megyek a rádióba, kíváncsi vagyok rá, mit kérdeznek, s magam se tudom, mit mondjak majd erről az útról, van-e olyan benne, ami a legfontosabb. Talán úgy lesz, mint eddig: ha egy kereszteződésbe vagy egy meghívóra érek, ott, abban a pillanatban mindig tudom, mit tegyek, akkor is, ha gőzöm sincs a másnapról.
FORRÁS

 

PUHAKALAP

Fotó: Centauri

 

One Comment:

  1. Szabó Edit

    Nálam a Jack London túra ezzel a poszttal ér véget.

    Végigjártam veled megint így három év után. Mindig átmentem a blogbejegyzésről a megfelelő Facebook poszthoz. Elolvastam a hozzászólásokat is. Közben magamat is figyeltem. Mikor kezdtem el követni a túrát? Mikor kezdtem lájkolni a posztokat? Mikor kezdtem el szavazni az irányokra? Mikor szóltam hozzá először?
    Most vettem észre, hogy voltak posztok, amik akkor kimaradtak. Így aztán most láttam csak, hogy Nagyné Ica mekkora energiával egyengette az utadat. 🙂

    Jó volt felidézni, átélni újra az egészet. 🙂 🙂 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük