2016 április

ÁPRILIS

2016. április 30. 14:28
A JÁKOB BOTJÁRÓL
“A Jákob botja alapvetően arra keresi a választ: mi a titka a zsenialitásnak? Mennyi elszántság kell a mindenféle körökön kívüli tehetségnek ahhoz, hogy felszínen maradjon? A Jákob botja olykor mágikus élményekkel fűszerezett utazással segíti az olvasót, hogy maga is próbáljon választ találni.”
http://faktor.hu/faktor-megjelent-centauri-masodik-regenye

2016. április 30. 8:29
GRÁNÁTOS KŐ ÉS A GRÓF A MAI NÉPSZABADSÁGBAN
Gránátköveket keresni, aranyat mosni nem oly nehéz, de azért az állandó mérlegelés, a folytonos figyelem időnként elfárasztott. Egy ilyen alkalommal leültem a partra és rágyújtottam. Nem járt a környéken senki, sütött a nap. A közeli gyertyánon egy erdei pinty énekelt, majd leszállt és ivott. Jutott akkor eszembe, erre az új regényben azt mondanák:
– Gróf úr! Nem tudom, minek magának gránátos kő, de ha azt akar mindenképp, akkor a pintyőkét figyelje.
– Miféle pintyőkét? – kérdezi Rudolf Portestein gyanakodva, mert tudja már: a hegyvidéken semmi sem az, aminek látszik.
Épp így kezdődik a mai Népszabadságban a “Rudolf és a néphit” című írásom. Vegyetek Népszabit és legyen remek hétvégétek!
Fotó: hím erdei pinyt arról a napról, amikor halat fogtam – ha emlékszik még valaki.

2016. április 29. 10:39
AMERIKAI LOBOGÓ A BALATONI VIHARBAN
Szép napot!
Ma reggelre sikerült minden eddigi zafíros-videót feltölteni a Youtube-ra, és készült egy új, balatoni is. Minap nagyon szép, viharos alkonyt láttam a déli parton, és telefonnal készítettem felvételeket széllovasokról, szélről, hullámokról. Fogadjátok szeretettel, és az egyre aktívabb videócsatornát osszátok meg másokkal is. Részint ezzel összefüggésben: a viharos alkony előtti napon kisebb ötletrohamom volt, több mint száz tételt véstem fel magamnak a vonaton, így aztán szinte garantált, hogy mozgalmas időszak következik. Ha csak a legvonzóbb terveket veszem sorra, azok sem férnek bele egyetlen évbe.
S még a Balatonról és a helyről, ahol élünk annyit: Közép-Európában élni jó, mert itt metszi egymást észak és dél, kelet és nyugat. Nemcsak arról van szó, hogy az itt élők napozhatnak nyáron és ródlizhatnak télen, sétálhatnak üde lomberdőben, de száraz sztyeppén is, hanem jobban érthetik mind a négy égtáj sajátosságait. Elvileg. Ezért a közép-európai ember e metszéspontban könnyebben hozhatna létre újat, progresszívet, univerzálist, és turbókreatívnak kellene lennie, de hogy miért nincs így mégsem, nem tudom. Talán tényleg jobban ért sok mindent, mint az északiak vagy déliek, és emiatt azt hiszi, hogy a világ középpontjában áll. Inkább sértetten szemléli a világot, semmint reménnyel vagy ambícióval. Talán csak egyetlen dolgot lát rosszul: égtájak metszéspontja nem jelöli ki egyúttal a világ közepét is. Bárhogy van is, én mindig luxusnak gondolom, hogy nem kell ezer mérföldet utaznom azért, hogy belekóstoljak északba vagy délbe. Leginkább a Balatonnál érzem, hogy egészen szűk körön belül mindent megkaphatok. A téli Balaton nem egyszerűen északot, hanem a sarkvidéket idézi. Tihanyban pedig júniustól olyan kabócazengés fogad, ami a dalmát tengerparton is ritka. Ahogy a tó a színét váltja akár percenként is, úgy egyik pillanatról a másikra távoli tájak hangulatát hozza testközelbe, kedden például, alkonyatkor, erős szélviharban Észak-Amerikát. Nemcsak a fagyos szél, a hullámokat hasító széllovasok, az elgémberedő ujjak, a túlsó part tanúhegyei adtak olyan összhatást, mintha a montanai Flathead-tónál állnék, hanem a parton lobogó amerikai zászló is. Nem tudom, mi végett került oda, mindenesetre arra gondoltam: vajon mennyi az esélye annak, hogy a Balatonnál amerikai lobogóba botoljak? Ajándék ez, jó jel, elvégre „amerikai” regényt írtam nemrégiben.
https://www.youtube.com/watch?v=AGSQMulz4co

2016. április 28. 21:57
INTRO – Dolgozunk, ötletelünk, szervezkedünk. Nem mintha űberelni akarnék bármit is, de könnyen lehet, hogy a következő hónapok több meglepetést tartogatnak, mint amennyit az év első négy hónapja. És ez így van rendjén. Alig esett le az adrenalinszintem a zafír megtalálása óta, máris szép lassan emelkedik.
https://www.youtube.com/watch?v=5k61XaZTZTw

2016. április 24. 18:50
JÁKOB A KALANDREGÉNYEK TOPLISTÁJÁN
Nem követem nyomon a toplistákat, mivel azok szépirodalom esetén ritkán relevánsak, most azonban kaptam egy linket, ami elgondolkodtatott. Pár napja felkerült a Jákob botja a Bookline 100-as kalandregény-toplistájára. Ha jól számolom, a 31. helyre, és ez akkor is öröm, ha én nem csak kalandregénynek tartom. A könyvterjesztők kénytelenek kategorizálni, és ez néha nem könnyű feladat. Gondoljuk csak át, hány ezer könyvet kell így vagy úgy valamely kategóriába besuvasztani. Másfelől a Jákob fülszövege is a kalandregény irányába mutat, csakúgy, mint az a tény, hogy a kalandos életű és kalandregényeket író Jack London ifjúkora a gyutacs. Halkan jegyzem meg: Jack Londont sem tartom kalandregény-szerzőnek, ő maga realistaként definiálta magát. Bárhogy van is, jó hogy a Jákobnak vannak olvasói a kalandregények erős mezőnyében, és szép, hogy Jack Londonnal egy listán szerepel. És ha a kategorizálással kapcsolatosan megint „megkapom”, hogy túl engedékeny vagyok, vállalom. Jött olyan levél is az Élet és irodalomban megjelenő, egyébként nagyon szép kritika után, miszerint az olvasó nem pikareszkregényként olvasta a Jákobot (ellentétben a kritikai besorolással). Rendben, de ott is az a helyzet, hogy lehet olvasni annak is, és egy hetilapban megjelenő kritika nem képes ecsetelni minden árnyalatot, még ha az Élet és irodalomban jelenik meg, akkor sem. Igyekszik megragadni a lényeget vagy felmutatni a számára leginkább releváns nézőpontot, és ezzel – részemről – nincs gond. Általában a hideg ráz mindenkit az egyszerűsítésektől, de a valóság az, hogy ha eltekintenénk minden egyszerűsítéstől, ellehetetlenülne a párbeszéd, és egy közönséges hétfői reggelit is több hetes kerekasztal-tárgyalások előznének meg. Szóval vannak esetek, amikor ez megengedett. Egy rövid hír, egy korlátos terjedelmű kritika, egy könyvterjesztői kategorizálás valamelyest megengedheti magának ezt, más kérdés, hogy a szerző sosem. És úgy tűnik, hogy az olvasók egy része sem. Joggal. A szépirodalom nem lehet annyira egyszerű, mint egy százas szög vagy egy raklap, ezért bármiféle besorolása eleve problémás. Mindezeken túl örülök, hogy az olvasók szemlátomást épp azt a sokféle olvasatot keresik, ami a szépirodalom sajátja, és amit ez esetben javarészt Jack szédítően gazdag életútja alapoz meg.
Érdekességként még annyit, hogy a Jákob előtt a 29. helyen Ken Follett: A katedrális szerepel, Dan Brow-tól A Da Vinci-kód a 89. helyen. Jack-től az Aranyásók Alaszkában a 63., Az éneklő kutya a 71.
Bár vasárnapra elkomorult az ég, legyen szép estétek! Üdv: Centauri
http://bookline.hu/category/categoryProducts.action…

 2016. április 23. 21:08
ÜZLETELŐ HEGYEK
Nem mondanám, hogy a túra óta unatkozom, így aztán a fotók, videók feldolgozásával is csigalassan haladok, csak kisebb rendszerezésekre és etűdökre futja. Mint erre itt. Félálomban azóta is gyakran hallom halkan a patakot. Ahogy ezt a csörgedező etűdöt összeraktam, úgy éreztem, valami ott maradt a hegyek között. Nem állítom, hogy a zafír-túra elvett belőlem bármit is, mindössze arról van szó, hogy a hegy nem kegyes, ha ad is valamit, teszem azt zafírt, behajtja az árát. Nem adományoz. A hegy inkább a kiegyensúlyozott bartell-ügyleteket kedveli. Szóval, megkaptam mindent, amit kerestem és kértem, cserébe ott maradt nála valami belőlem. Kicsit nyugtalanító, de alapvetően mégis jó ez. Mert mostantól közünk van egymáshoz. Eszembe jut egy kedves filmem, Herzogtól a Kegyetlen hegycsúcs. Van egy jelenet, ahol a főszereplő hegymászó (Roccia) egy másik, lököttnek tűnő hegymászóra bukkan. Ott ül egy sziklapárkány alatt és azt állítja, ő már feljutott a Cerro Torre tetejére. Azt is állítja, hogy diadalát egy nőnek, Mae Westnek ajánlotta, aki egyszer válaszolt is neki, és azt írta levélben: „Hé, hegymászó, gyere le a hegyedről!” Roccia persze faggatja, de voltaképp csak annyit tud meg, hogy a mászás során a félnótás otthagyta néhány ujját a hegyen. Ebben a párbeszédben hangzik el a film legszebb mondata. Roccia megkérdezi: „És mi a neved?” A rongyos alpinista vizenyős szemekkel Rocciára mered, és pillanatnyi szünet után ugyan, de egyfajta büszkeséggel azt válaszolja: „Azt is fennhagytam.”
Ezért a pár sorért mindig is rajongtam, de csak most értem meg igazán, hogy ez valóban lehetséges. Elvett, elkért belőlem valamit a hegy, s ha nagyobb lett volna a tét, a feladat, és hosszabb az idő, talán ismét új név után kellett volna néznem.

2016. április 22. 16:45
LONDON-BONTOM
Csuhai István a Jákob botjáról a mai Élet és irodalomban.
(…) Tökéletesen érvényes rá, amit Tábor Ádám Centauri első regényével kapcsolatban másfél évvel ezelőtt ezeken a hasábokon megjegyzett: „Ha angol név állna szerzőként a címlapon, simán elhinném, hogy egy ragyogó amerikai regény briliáns fordítását olvasom”. (…) A Jákob botja széles epizódokból álló, nagyszabású, sűrű anyagú pikareszk, amely egyszerre állít emléket az amerikai XIX. század utolsó évtizedének, és egyszerre hozza játékba mindazt a tudást, ami Herman Melville felfedezésétől Salinger főművéig az amerikai irodalomban egy évszázad alatt leforgott. (…) A Jákob botja a kortárs magyar prózának (…) hasonlíthatatlan darabja, mely egyetlen regény erejéig képes visszahozni ifjúkori olvasmányélményeink, úgy hihettük, talán már örökre hátrahagyott izgalmát.

2016. április 18. 7:11
ZAFÍR-TÚRA ÖSSZEGZÉS – FOTÓK ÉS ADATOK
A legérdekesebb eredmény – a zafír megtalálása után – természetesen a fogyás mértéke, amely engem is meglepett, és amit az adatsor végére hagyok.
Elindultam: 2016.03.31. A zafírt megtaláltam: 2016.04.11. Hazamentem: 2016.04.12.
Eredeti málha: 34,6 kg + fotós holmi (5 kg)
Csökkentett málha: 28,4 kg.
Testsúly: 68,2 kg. (a málha a testsúly 42%-a.)
MOSTAM/KUTATTAM 12 nap alatt 6 patak 9 különböző szakaszán + kutattam 3 bányában.
EREDMÉNY: 5 kg opál, 200-250 gránátkő (ezek közül igazán szép és ép 30-35), 7-8 szem arany (összsúly 1 g alatt), és 1 db 0,5-0,8 mm közötti, ép zafír.
TOVÁBBÁ: magnetit gumók, rózsakvarc, füstkvarc, kalcit, cirkonit, muszkovit, geothit, ametiszt, és sok egyelőre azonosítatlan egyéb.
ÁTKUTATOTT TERÜLET: kb. 25 négyzetkilométer
MEGTETT TÁV: kb. 110-120 km
SZABADBAN TÖLTÖTT ÉJSZAKA: 4
FŰTETLEN HELYEN: 6
FŰTÖTT HELYEN: 2
ETTEM-ITTAM: 4 kávé, 180 g szőlőcukor, 20 deka kristálycukor, 6 db leveskocka, 3 tábla csokoládé, 1 vörösszárnyú keszeg, 1 bodorka, 1 dévérkeszeg (összesen talán 15-20 deka hús), 1 tányér zöldségleves-lé, 2 deci pálinka, 4,5 l gyümölcslé, 1 marék salátaboglárka, 25-30 ibolya, 2 szem csipkebogyó.
„TÜNETEK”: Az első három napban gyakori szédülés, kifulladás, igen erős légszomj, pihenőknél lábremegés, vállban és hátban sajgás, bal vállban nyilallás, a 9. napon a jobb csípőben éles szúrás, alvás közben hideglelés. Viszont egyszer sem volt fejfájás, nem törte fel a lábam a csizma, a leginkább igénybe vett kéz ép maradt. Határozott éhségérzet mindössze három esetben volt. Még inkább meglepő, hogy bár többször is ittam szennyezett patakvizet, az emésztésemmel a legcsekélyebb gond sem volt, és a koplalást sem sínylette meg, még az erősen csersavas tea vagy a kávé sem ártott neki.
SÚLYCSÖKKENÉS: Az út előtt megtippelhettétek. Magamban én is kalkuláltam, és biztos voltam abban, hogy 3 kilót sem vesztek (a másik két opció a 3-5 kiló, illetve az 5-10 kiló közötti súlyvesztés volt). Többségetek az 5-10 kilót valószínűsítette. Én azt erős túlzásnak gondoltam. Tisztes ételt először a 12. napon ettem – erről beszámoltam (egész grillcsirke Verőcén). A 13. napon késő délután mérlegeltem, és akkor 6,1 kilóval voltam kevesebb, mint induláskor. Bár az utolsó napokban már érzékeltem, hogy vékonyodom, főként a jobb láb és általában az izomzat soványodott, nem hittem volna, hogy 3 kilónál több mehet le. Ha arra gondolok, hogy ebben a tempóban egy hónap alatt kb. 15 kilót hagytam volna ott a patakparton, és 68-ról 53-ra fogytam volna, drasztikusnak tűnik. Azért is meglep, mert a 7-8. naptól nem gyöngülést éreztem, épp ellenkezőleg: egyre inkább belejöttem a gyaloglásba, keresésbe. És még ha sovány kosztom voltam is, mégis csak ettem. Menet közben hivatkoztam a böjtre (pl. léböjt), de az is igaz, hogy a böjtölők ritkán cipekednek álló nap hegyeken és köves medreken át, ritkán mosnak mázsaszám hordalékot a hideg patakvízben, és így tovább, szóval itt a koplalás és az extra fizikai megterhelés együtt, egyazon időben jelentkezett, ez eredményezhette, hogy végül 6 kiló intett búcsút nekem. Igyekszem mihamarabb visszaszedni.
A kitűzött célok közül mindegyiket teljesítettem, opál, gránát, arany, zafír megvolt. Opálból sokat akartam – sok lett. Gránátból szépeket, nagyokat és sokat. Pipa. Aranyból legalább mutatóba. Az is rendben. Zafírból bármekkorát, bármilyet, legalább egyet. Nehezen, az utolsó pillanatban, de meglett az is, és ezzel őrült nagy örömöt szerzett. A köveken túl: visszatalálni az új regény éterébe sokkal hamarabb és jobban sikerült, mint gondoltam. Már a túra ideje alatt új fejezeteket írtam. Amivel elégedetlen vagyok: relatíve kevés jó fotót és a tervezettnél soványabb video-anyagot készítettem. Összességében örülök, hogy elmentem erre az útra. Utólag látom, hogy hiba volt elindulni fáradtan, stresszesen, kialvatlanul, ráadásul eleve éhesen, mégis: talán épp ettől és így lett olyan az út, amit vénségemre is emlegetek. És a végén ott várt a zafír.
Szerettem volna a túra posztjait egy helyen, a weboldalamon összefoglalni, de már megint nem tudok bejutni rá, ezért inkább készítettem egy rövid zenés összefoglalót a fotókból. Fogadjátok szeretettel és legyetek oly kedvesek, osszátok meg másokkal is! A legjobbakat mindenkinek és szép hetet! Centauri

2016. április 17. 15:38
AMI KÉSIK….
NYEREMÉNYJÁTÉK – EREDMÉNY
Csodálom a türelmeteket! Talán még emlékeztek – akik küldtek megfejtést, biztosan –, hogy március 18-án feladtam egy a szokottnál kicsit nehezebb feladványt, és szavazhattatok a nyereményről is. A beküldés határideje április 1 volt. Nos, a Zafír-túra csúnyán rácsúszott a játék végére, és bár a túra idején is eszemben volt, nem találtam megfelelő időpontot a sorsolásra. A kérdés az volt, hogy a videó-gegben látható számkombinációnak mi köze a Jákob botjához? Azt is köszönöm, hogy senki sem írta ki a megfejtést hozzászólásban, így a játék mindvégig érvényben maradhatott.
A MEGFEJTÉS: a diplomatatáska kódjának utolsó két számjegye 66, a Jákob botja pedig 66 számozott fejezetből áll.
Köszönöm a megfejtéseket! A nyereményt illetően arra szavaztatok, hogy a nyertessel menjek egy rövid kirándulásra, még hozzá oda, ahol a profilképem készült. A nyertes: Cserkúti Ágnes. Mivel mailben küldtétek a megfejtéseket, őt mailben értesítem. Köszönöm a részvételt, amint azt is, hogy követtétek a Zafír-túrát is.
Zárójelben: Egy korábbi játék egyik nyertese, Grozdits Hahó is jelentkezett. Lógok az úrnak egy palack borral és egy nagy adag palacsintával. Igyekszem mindkét felajánlásnak mihamarabb eleget tenni.
Üdv: Cen’
A játék kiírása itt:
https://www.facebook.com/centauriweb/videos/vb.913824748648276/1100238140006935/?type=2&theater
https://www.youtube.com/watch?v=zccO4qwsazY

2016. április 17. 13:07
MINDEKÖZBEN A JÁKOBRÓL
„Annyi mindent tudnék még írni erről a regényről, de már nem akarok. Szenzációs, letehetetlen, magával ragadó. Nem is lehet visszaadni egy ilyen ismertetőben. Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, megéri!”
http://martiolvas.blogspot.hu/…/Centauri%3A%20J%C3%A1kob%20…
Köszönöm!

2016. április 16. 20:07
Nem egyszer, nem kétszer tépelődtem azon éjjel, miként lehetséges, hogy az egyik hegy barátságos, s jó a kedvem, ha járom, míg a másik nyomasztó a legszebb formájában is. Nem arról van szó, hogy az egyik négyezer magas és meredélyes, míg a másik csak ezer és lankás, nem. Hasonszőrű hegyekről beszélek, akik oly egyformák, hogy ha ejtőernyővel dobnának ki repülőből, a földet érés után jó darabig bolyonganál, míg megtudnád: ez most a Bükk vagy a Börzsöny. Hasonló patakok, hasonló erdők. Csak akkor van könnyebb dolgod, ha ismered a kőzeteket. Mert az egyik inkább mészkő, a másik inkább andezit. Végtére is kő az egyik, kő a másik. Akkor honnan a különbség? Mint az embernél. Hús és csont az egyik, hús és csont a másik. Az egyiknek – ha nem muszáj – a közelébe se megyek, a másik érintésére meg a nap huszonnégy órájában vágyom. Látok is kocsmába betérni három hegyet. A Mátra este nyolctól hajnali hatig masszívan iszik, nem szól, nem viccelődik, épp olyan a végén, mint az elején volt. A Börzsöny félmosollyal ül a társaságban, ám minden kortynál komorodik, majd végül, reggel fél kilenc tájban összever valakit. A Bükk bölcselkedve kezdi, éjféltájban már táncol, hajnali négykor mondd még egy utolsó tósztot, bocsánatot kér, és átsétál reggelire a Zemplénhez.

Korábbi tavaszi bejegyzéseket lásd a Zafír-túra menüben ITT

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.