Medve után Tusnádon – Tusnádfürdő

 

tusnádfürdő 36

Tusnádfürdőn 🙂 (Fotó: Centauri)

cen_logo_circle2018.10.13. Erdélyi látogatásom utolsó napját a medvéknek szenteltem. Korábban is sóhajtoztam medvék után, de most már úgy éreztem, én vagyok az utolsó ember a Földön, aki még nem látott. Nyilván emlékeztek, mennyi hír szólt medvékről idén nyáron. Nevetséges talán, de már odafelé is sokat bámészkodtam az ablakból, azt remélve, hogy mellém szegődik a szerencse, s csak úgy, a vonatablakból, hopp, meglátok egy tisztes medvét egy regényes nagy erdőszélben vagy egy rohanó patak meredélyén. Gyermeteg elképzelés, tudom, de mentségemre mondom: láttam én már mindenfélét a legváratlanabb helyeken és időkben, vadmacskát itthon a napokban 🙂 vagy például füles vöcsköt egy kamionban. Nem is sasoltam egészen hiába, mert habár medve nem álldogált a sínek mentén – holott utóbb kiderült, akár ácsoroghatott is volna –, de Csíkszereda határában, a sínektől alig tíz méternyire hatalmas szirti sas vadászott. Láttam már szirti sast, még röptettem is egyszer, de azért megdobogtatta a szívemet, s jó előjelnek vettem.
Szintén odafelé csodálkoztam rá Tusnádfürdőre, amit most láttam életemben először, s most is csak kutyafuttában, ám abban a pár percben is, míg átrobogtunk rajta, lenyűgözött a szépsége – és persze eszembe ötlöttek a tusnádfürdői medvékről szóló nyári hírek is.

Hamar eldöntöttem, hogyha lehet, visszafelé megállok ott egy medvelesre.

Az utolsó nap kissé kacifántosra sikerült, egyrészt előző éjjel hajnalig beszélgettünk sepsiszentgyörgyi és kolozsvári fiatal írókkal, másrészt csepergő esőre ébredtem. Az eredeti terv az volt, hogy Szonda Szabolcs jóvoltából kimegyünk egy közeli természetvédelmi területre, hadd lássak végre egy kis vadont, ám végül meggondoltam magam, s úgy döntöttem, inkább nagyobb tétekkel játszom, s kimegyek Tusnádfürdőre. Rámozdulok egy nagyobb lélegzetű túrára és a medvére. Legrosszabb esetben csatangolok kicsit az Olt partján, ami talán még szakadó esőben is perspektivikus lehet.

 
tusnádfürdő

Ennyire összefirkált vonatot se láttam még 🙂 Tusnádfürdő (Fotó: Centauri)

A vonatjegyem megvolt már este nyolcra, a Sepsiszentgyörgy-Budapest vonalra, ám úgy gondoltam, hogy majd Tusnádon felszállok. Csakhogy az állomás pénztárosa váltig állította, hogy ez nem fog menni, mivel a jegyem hálókocsiba szól, a kusettes meg csak akkor nyitja ki a vagonajtót, ha ott szállok fel, ahonnan a jegyem szól. Gondoltuk, ez nem létezik. Mindenesetre nyugtalanító volt úgy felszállni a tusnádfürdői személyre, hogy nem lehettem egészen biztos a dolgomban. Végül azzal nyugtattam magamat, hogy legrosszabb esetben felharcolom magam egy másik vagonba, útközben meg csak sikerül valamikor átvergődni a helyemre.

A fáradtság, az improvizálás bizonytalansága, az eső, az idegen hely együttesen igen feszültté tettek. Szabályszerűen koncentrálnom kellett, hogy ne úgy üljek a vonatban, mint aki karót nyelt, ne markoljam az ülést, ne igazgassam folyton a cuccaimat;

és ne engedjem elhatalmasodni az új paranoiát, miszerint véletlenül túlmegyek az állomáson, s akkor aztán valóban siralmas óráknak nézek elébe. Mert akkor már ettől is tartottam, holott pontosan emlékeztem az állomásra, az Olt völgyére, és az állomás nagy lépcsőjére és épületére is. Tudtam, hogy csak akkor kell figyelnem, ha már a hegyek közé értünk. Ugyanakkor számoltam is a megállókat, mert tudtam, hogy Tusnád a hetedik lesz – ha jól emlékszem. Lejjebb csúsztam az ülésben, próbáltam fesztelenül nézelődni, de mivel a többi utas valami okból engem vizslatott, ez nem sikerült egészen. Végül óriási megkönnyebbülés volt meglátni és felismerni Tusnádot, és végre leszállni. Magamra maradni az üres állomáson. Lepakolni és felnézni az égre, ahol – szemben az előrejelzésekkel – ritkultak a felhők. Néhol már hosszú fénynyalábok pásztázták a hegyláncot. Hallottam a folyót, az Olt hangját, ahogy a sínek túloldalán zúg, éreztem a friss levegőt, és egy kicsit megnyugodtam. Megaztán odajutni végül is félsiker volt már.

„Itt vagyok, ahol a medvék is vannak – legalábbis voltak még a nyáron” – gondoltam, nem is sejtve, hogy mennyire súlyos a medvehelyzet.

tusnádfürdő medve

Fotó: Centauri

Mielőtt a medvék keresésébe fogtam volna, három dolgot kellett megoldanom. Először is egyeztetni akartam az állomásfőnökkel, hogy amikor beérkezik a Hargita-expressz, szóljon a kusettesnek: sepsiszentgyörgyi jeggyel lesz itt egy felszálló. Másodszor találnom kellett egy helyet, ahol lerakhatom a csomagokat. Harmadszor előbb-utóbb aksit kellett töltenem. Megszólítottam hát az állomásfőnököt, félig angolul, félig magyarul, nem tudván, román-e, székely-e. Nem kis boldogságomra magyarul válaszolt, kicsit tartózkodóan, ám segítőkészen. Az expressz nem probléma, mondta, majd felajánlotta, hogy a csomagjaimat is nála hagyhatom.

Ez óriási könnyebbség volt. Így hátizsák nélkül, szabadon eredhettem a medvék nyomába.

Arra se jutott időm, hogy legalább a neten keresgéljek, egyébként is azt gondoltam, a helyben szerzett friss infó a legmegbízhatóbb, hát megkérdeztem az állomásfőnököt, hogy medve, az van-e még? „Persze, hogyne volna” – válaszolta. „És merre járnak a leginkább? Ha medvét akarok látni, merre induljak?” „Mehetsz mindjárt ide, az állomás mögé is. A kukákhoz. Itt guberálnak minden nap.” „De gondolom, leginkább éjjel.” „Igen, leginkább este, de jönnek-mennek ezek éjjel-nappal.” Képzelhetitek mennyire megörültem!

Épp csak lecihelődtem, s máris a medvejárás kellő-közepében vagyok. Pár lépés csak, s valóban látom a nagy tárolókat, és nem kell hozzá tíz másodperc se, hogy felfedezzem a medvék egyértelmű nyomait.

tusnádfürdő 1

A műanyag konténer száján jól kivehetők a harapásnyomok, ahogy a medve igyekezett kitágítani 🙂 (Fotó: Centauri)

Elsőnek az szúr szemet, hogy a kukák száját megrágták, megkacimbálták, a tárolók oldala meg csupa maszat. Nézem, nézem a maszatolást, míg rá nem jövök, hogy ez a medvék maszatolása, és akkor több helyen is tisztán kivehető medvetappancs lenyomatait látom. Később megtudom, hogy ez a sok maszatolás és nyom, nem egy rutinszerű guberálás során került a tárolókra, de erről kicsit később. Kapom elő a fényképezőgépet

– s én még hulladéktárolót ilyen nagy lelkesedéssel soha a büdös életben nem fotografáltam,

miközben úgy jár a szemem erre-arra, mintha minden fa mögött egy medve állna. Félelem nem volt bennem egy csepp sem, hisz a támadás lehetőségével nemigen számoltam, ahogy arra se készültem fel, ha medvére találok mégis (vagy medve találna rám esetleg), akkor mégis mi a bánatot kell tennem – azon túl persze, hogy legalább a gépet legalább egyszer elkattintsam.

tusnádfürdő 2

Később kiderül, hogy ez a sok maszat és nyom a konténerek oldalán egy tragikus éjjelen keletkezett, mindössze két nappal az érkezésem előtt (Fotó: Centauri)

Arról, hogy mit kell tenni medvetámadás esetén, voltaképp csak tegnap alkottam tiszta képet, amikor is az erre vonatkozó tanácsadást (amit Tusnádon fotóztam) legépeltem (ITT). Utólag is azt mondom: azok a tanácsok akkor igazán hasznosak, ha az ember egyáltalán nem akar medvét látni, fényképezni meg pláne nem. De ha az ember épp medvét keres, akkor kevésbé hasznosak. Mindegy is. Nem győztem fotózni a konténereket, a környékét pedig olyan alapossággal jártam be, mintha helyszínelnék. Titokban azt reméltem, hogy hamar találok egy jókora nyomot – nyom helyett azonban csak ürülékre bukkantam. Mégis, egészen boldog és izgatott lettem, hisz pár perce vettem fel a fonalat, és medvetappancs maszatolását, medvefogak kártételét, s már medveürüléket is fotóztam. Azért ez már valami! Arra a kérdésre, hogy „aztán medvét láttál-e?”, nem kell azt felelni: „nem”.

Máris azt mondhatom: „A nyomát láttam, a rágását láttam, mi több az ürülékét is! Mindez együtt már majdnem medve! Nem?” Erős kezdés – mindenesetre.

Alig aludtam, húzós napok mögöttem, amit aludtam az is volt inkább rossz és sötét kóma, semmint pihentető álom, de mit számít ez? Nem kell ide kávé, nem kell semmi – ha valami mégis, akkor az, hogy a majdnem-medvéből totálmedve legyen. Itt lehetek vagy tíz perce? Talán annyi sincs. Talán csak öt, és máris nyomon vagyok, és még van csaknem hat óra. Az elég kell legyen! Mindegy milyen, lehet távoli, kicsi, sovány, kövér, sőt homályos is, csak medve legyen.
Miután befejezem a tárolók és a környék vizsgálatát, visszatérek az eredeti, még a vonaton megszült tervhez: körbejárok, és mindenkit, aki él és mozog, kikérdezek a medvékről. Hátha valaki olyasmit mond, hogy minden nap délután 16.40-kor kijön egy itt és itt. Vagy ilyesmit. Egyébként pedig, mivel máris ilyen jól állok, az Olthoz is mihamarabb le kell jutnom, hogy vadont, vizet, követ, fákat fényképezzek, esetleg hegyvidéki, patakmenti madarakat, hegyi billegetőt vagy vízirigót.

 
tusnádfürdő 5

Különös hangulat egy tusnádfürdői ház előtt (Fotó: Centauri)

Az Olt hídjához érve elsőként egy öreg horgászt látok. Ismét felszökik az adrenalinszintem. Őt is megszólítom, kérdezgetem a medvékről, ő meg szívélyesen válaszolgat. Mondja, hogy

pillanatnyilag 36 medve van Tusnádon, nemrég kettőt kilőttek, előző nap meg egy bocsot ütött el a vonat.

Na ugye! Ha a vonat bocsokat üthet el, akkor akár az ablakból is látni medvét némi szerencsével. Kérdezem, merre? Mondja, Tusnádtól délre. Kérdezgetem a halakról is, míg ő szépen, komotósan az Olton úsztat.” „Van paduc, márna, keszeg, egyesek szerint még csuka is” – s időnként fog is egy-egy halat, s én mindegyiket jól megbámulom. Aztán fog egy halat, kicsi, de már első pillantásra is márnának tűnik, mégsem az. A bácsi nagyon örül, bár a hal kicsi, s megengedi, hogy lefényképezzem. Erősen gondolkodom, mi lehet ez, mert én ilyen halat nem láttam még. Csak hetekkel később támad egy ötletem: nem a nálunk oly ritka és fokozottan védett petényi márna ez? Ma sem vagyok biztos benne egészen, de valószínűleg az lesz.

Szóval, ha minden igaz, láttam petényi márnát, igazán, élőben – s fotóm is van róla.

tusnádfürdő 18

Petényi márna (Fotó: Centauri)

Ezt ott, a tusnádi bácsika megeszi, pedig a wiki szerint ez a hal a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján is szerepel, mint rendkívül ritka és veszélyeztett halfaj. Az öreg szerint viszont gyakori, s vannak sokkal szebb példányok is. Miután figyelem még egy darabig, és beszélgetünk kicsit egyebekről is,

a medvékről meg azt mondja, hogy mennek azok mindenfelé, akár fényes nappal is, itt a hídon is találkozott velük nemegyszer, de a legbiztosabban az állomás mögötti kukáknál látni őket,

szóval úgy döntök, hogy kipréselem a kevéske időből a lehető legtöbbet, és lemegyek az Olt partjára fotózni. Medvével ott is összefuthatok, és madarakkal, és szép részletekkel is. Megyek is észak felé egy ideig, lövök is pár képet, többek között hamar beleakadok egy másik jelöltembe, egy hegyi billegetőbe, de viszonylag rövid az a szakasz, ami száraz lábbak bejárható. Ezért visszaindulok a hídhoz, amikor egy másik bácsika jön velem szemben, vállán horgászbot, kezében vödör. Megszólítom, mit fogott, s lám, valóban van az Oltban csuka!

Ő is megenged egy fényképet, még oda is illeszti a csizmáját a csuka mellé, hogy lássék mekkora.

tusnádfürdő 28

Csuka az Olt vizéből (Fotó: Centauri)

Ezután északnak tartok, abba az irányba, ahol előző nap elcsapta azt a bocsot a vonat. Abban is reménykedem, hogy ott az Olt talán még vadregényesebb vagy jobban megközelíthető, de csalódnom kell: Az Olt lusta és zavaros folyócskának tűnik azon a szakaszon, a balesetnek meg semmi nyoma. Időközben megszomjazok és a fényképező aksija is lemerül, vissza kell hát mennem a községbe inni és tölteni. Egyébként is, már két ember is azt mondta: az állomás mögötti konténerek a legesélyesebbek. Ráadásul az első szemrevételezésnél úgy láttam, hogy fentről, a hegy és az erdő felől két ösvény is vezet a konténerekhez, vagyis a medvék feltehetően nem az Olt völgyéből mennek fel a kukákhoz, hanem a hegyről jönnek le. Ezért úgy döntök, hogy mielőtt aksit töltenék, még egyszer körbenézek a konténereknél,

és követve az ösvényeket, elvileg épp szemben haladva a várva várt medvékkel, megnézem, honnan is jönnek pontosan. Uzsgyi, be az erdőbe!

FOLYTATÁS:
Délután négy körül jár az idő, vagyis még a rendelkezésre álló idő felét sem használtam fel. Ismét a hulladéktárolóknál járok. Persze, abban a reményben érek vissza, hogy egy medve majd épp könyékig turkál a hulladékban. De nem. Semmi. Az időjárás ragyogó. Követem az ösvényt a tárolóktól, s pár lépés után máris a forgalmas műútnál állok. Kicsit nehéz elképzelni, rendszeresen ott kelnek át a medvék, de átkelek én is. A túloldalon meredek hegyoldal, s az ösvény ott is folytatódik. Ezt már nyilvánvalóan a medvék taposták ki. Osztok, szorzok, és mivel az este közeledtével egyre nagyobb eséllyel jöhetnek a medvék, ezért úgy döntök, előbb eszek-iszok valamit és feltöltöm az akksit, nehogy épp a legrosszabbkor menjen pirosba.

 
tusnádfürdő medveNem részletezem azt a kóborlást, amit aztán a főút mentén végbevittem. Röviden csak annyit, szemlátomást rendesen rámozdult Tusnádfürdő a túrizmusra, van a dolognak egy kis bazár jellege is, ám ha harapni akarok valamit gyorsan, nem is olyan könnyű feladat. Van egy étterem, de ahogy nézem, az árai nem igazán kedvezőek, de mindegy is, mert ennek ellenére nincsen szabad asztal. Kicsit csalódott vagyok, mert elhatároztam: kerül amibe kerül, legalább egyszer eszek valami finomat és meleget.

A másik, ami két lépés után szembeötlő, hogy a hely totálisan „elmedvésedett”. Először is, épp aznap fesztivál van, na és milyen fesztivál? Naná, hogy medvefesztivál!

Tusnádfürdő medvefesztivál

Ezt a plakátot a vasútállomáson fényképeztem (Fotó: Centauri)

A lelkiszemeim előtt rögtön megjelenik két tucat zoológus s megannyi medve, kisbuszok, melyek a magamfajtát a medvékhez viszik – amikor a medvék épp nincsenek a fesztiválon –, de ilyesmiről szó sincs. Amint a helyiektől megtudom, a medvefesztivál evésből és ivásból áll, s azon túl, hogy a közelben kétség kívül van valahol medve, ha minden igaz 36, a fesztiválnak az elnevezésén kívül semmi köze se medvéhez, se természethez. Másrészt úton-útfélen tájékoztató táblákat látni: ne etessük a medvét, kerüljük a medvét, így tegyünk, úgy tegyünk. Az egyik ilyen tájékoztató szövegét posztoltam tegnapelőtt – mint a legautentikusabb forrást abban a kérdésben, mit kell tenni medvetámadás esetén (ITT).

Végül természetesen a bazárok mindegyike nyomja a medvetémát: kitűzők, porcelánok, képeslapok, párnák, plüsspapucsok.

z medve2

Hűtőmágnesek – de én nem ezért álltam meg ott (Fotó: Centauri)

Voltaképp nincs ezzel semmi gond, éljenek meg sokan – ahogy tudnak – abból, ha valahol vadon van, ahogy írtam szintén a napokban, Alaszkában a Kodiak-medve szerencséje is ez (ITT), csak lenne azért valami hasznavehető is, egy szép album, egy klassz plakát, ami nem csak szuvenír és nem giccs. De nincs. Az egyetlen értékelhető medvés-cucc egy medveles-hirdetés. Ez lenne a nekem való, ha volna itt egy-két napom. De az sincs.
Szóval, harapni kell valamit és akksit tölteni. Végül úgy 200 méterre egy kis boltra bukkanok a benzinkút árnyékában. „Olcsó kisbolt.” Ez kell nekem. Bemegyek, öreg nénike ül a pénztárban. Szokványos kisbolt, túl sok választásom nincs. Ebből gagyikaja lesz. Veszek egy szendvicset, egy üdítőt meg egy hosszúkávét, és persze a néninél is rákérdezek a medvékre. Ő is az állomás mögötti tárolókat mondja, de elmeséli azt is, hogy

előző nap éjjel fél Tusnádfürdőt felverték a medvék, mivel a konténer billenőajtaját a medvebocsok kinyitották felülről, az egyik be is mászott, csak épp már nem tudott kijönni. Az anyamedve akkora őrjöngést csapott a tárolónál, hogy attól visszhangzott a völgy egész éjjel.

P1350965

A képen látható tárolók egyikébe mászott be a bocs (Fotó: Centauri)

Már tudom, miért van tetőtől talpig összemaszatolva a tároló. Az anyamedve próbálta meg kiszabadítani a tárolóban rekedt bocsot. Kérem a nénit, hogy hadd tölthessem kicsit az akksimat, kifizetem. Nem kell fizetni, mondja, és míg felcuppanok a konnektorra, megkérdezi, voltam-e a kempingnél. Még nem, válaszolom, mire a néni – amennyire a kora engedi, lehet vagy 80 éves –, kihúzza magát, és büszkén mondja: „Csodaszép ám, ne hagyja ki.” Én persze rögtön azt kérdezem: „Arra is jár medve?” „Az mindenhol jár.” „És az Olt partját is elérem ott?” „Én is ott lakom, az Olt partján – feleli a néni, és még hozzáteszi: – Ide jön el minden évben a miniszterelnök úr is. Minden éven eljön hozzánk, már nagyon régóta.” Kihagynám ezt az epizódot, de nem lehet. Mert nagyon büszke erre – ahogy ott nagyon sokan. Nem a néni hozta ezt szóba egyedül. Maradjunk annyiban: még ha valaki úgy gondolná is, hogy nincs ez rendben (lehet az olvasók között olyan),

akkor se vitassuk el senkitől, hogy joga van így érezni, amint másoknak joga van másként.

Jó, gondolom, legalább én is látom a híres Tusványosi helyszínt – de a lényeg azért az Olt, a fotózás, a medve. Megeszem a szendvicset, elhörpölöm a kávét, szép lassan, hadd töltődjön az akksi, míg a kanyart bámulom, hátha épp most fog ott átkelni a várva várt vad. Mindig, mindenütt medvére számítok, lassan már egy klotyóban is, de arra nem, hogy hamarosan én leszek az egyik – mármint medve.

 
z1 medve 2

Ez az a kanyar, ahol a medvék a tárolók felé átkelnek (Fotó: Centauri)

Feltűnik, hogy sokan épp ott mennek át az úton, ahol az ösvény a tárolók felé vezet. A lehető legnagyobb nyugalommal baktatnak aztán lefelé, épp ahogy a medvék szoktak.

Nem igazán látni jelét annak, hogy itt bárki is tartana tőlük.

Újabb óra ment el medve nélkül. Arra gondolok a szendvicset majszolva, hogy bár nem igazán vagyok oda a hamburgerezésért, de az ilyen helyen jól jönne egy büféféle, ahol a magamfajta, aki az időt is sajnálja egy étteremre, hamar benyomhat egy hotdogot vagy valamit, s rohanhat tovább, vissza az erdőbe vagy vissza a kukákhoz. Mindegy, ha nincs, akkor beérjük ezzel – sőt odáig fajulnak a dolgok, hogy még csipszet is veszek. Azt ropogtatva baktatok lefelé, a völgybe, az Olthoz, és ezzel máris megszegtem egy fontos szabályt. „Ne hordjunk magunkkal ételt!” Ám ez akkor eszembe se jut.

 
tusnádfürdő 22

Tusványos (Fotó: Centauri)

A völgyben kicsit keresgélnem kell, hogy merre menjek, ám végül rátalálok a híres tusványosi helyszínre. A híradásokból már ismert bejárat és a tábor csöndes. Bemenni nem merek, így viszont a tábor elállja előttem az utat. Nem tudok lejutni a folyóhoz. Ezért elsőként a tábortól a hegynek vezető utat választom, s be az erdőbe.

Voltaképp jó választás, így legalább látok egyet a híres borvizekből.

Egy helyen szabadon csordogál az erősen vastartalmú, sok forrás szerint gyógyhatású víz. Iszok is belőle, szokatlan, de ízletes.

 
tusnádfürdő 23

Borvíz (Fotó: Centauri)

Végül felérek egy mofettához. Ez a környék is nevezetes arról, hogy sok helyen gázok törnek fel a kőzetek közül. Ezeket a gázkitöréseket-szivárgásokat szintén gyógyászati célra használják, ennél a mofettánál egy egész házat építettek rá, de sajnos zárva. Ekkor már nemcsak a medvét keresem, hanem fejben írok is, ahogy annak idején a zafír-túrán; ezek a források és mofetták – de a hely egész légköre is – egy befejezetlen regényemre emlékeztet; gondolom, sejtitek, melyikre. A Hórvölgy-köd és a gróf jár az eszemben. Sok minden van itt, amit abban a regényben is használhatnék.

 
z1 medve 3

Mofettára épült csinos faház (Fotó: Centauri)

A mofettánál állva tök egyedül, meghallom az Olt zúgását a völgyből. Úgy tűnik, nem lehet messze, és az erdő sem tűnik áthatolhatatlannak. Nagy a kísértés, hogy ott rögtön lejjebb ereszkedjek. A csobogás azért is hívogató, mert a korábban meglátogatott szakaszokon nem csobogott, vagyis a mofetta alatt surranó vagy zuhogó lehet, és ha valami vonzza a vízirigót (jaj de rég nem láttam!), akkor az ilyen helyek. Végül úgy döntök, hogy visszaballagok ahhoz az erdei úthoz, ami kicsit lejjebb szintén az Olt irányába indul. Sehol senki, pisszenés sincs – hatalmas fenyők, szédítő erdő. Meglódulok az erdei úton, de hamarosan tönkök és bozót állja el az utat. Épp vetném bele magam, ahogy otthon szoktam, amikor megtorpanok: ha itt valahol medve van, rohadtul nem látok belőle semmit, és ő se lát engem.

Az első, amit észlelnék belőle, az egy marha nagy pofon – hogy hopp, leszakadt a francba a fejem.

Azt hiszem, épp az ilyen helyeket és helyzeteket kell kerülni. Itt messze vagyok mindentől, nem volna szerencsés. Bevallom, a gondolattól is összerezzenek. Nem, szégyen vagy sem, itt nem megyünk le. Vissza az útra és vissza a táborhoz.

tusnádfürdő 24

Fotó: Centauri

A tábornál ácsingózok egy ideig a bejáratnál, végül meglátok egy kőfalat. Hurrá, a túloldalán ott az Olt, szabadon. Csak át kell másznom a falon, és végre ott vagyok. A hely igen szép, a parti köveken szökdécselhetek, a fények jók, elsurranhatok a tábor alatt. Ilyen hosszú szakaszt még nem járhattam be a folyóból. Nemcsak fotózok, hanem figyelem a nyomokat is. Néhol iszapos a part, és ha arra medve járna, tisztán kivehető, feltűnő nyomokat hagyna.
Már korábban is megállapítottam, hogy az Olt viszonylag tiszta, legalábbis más erdélyi útjaimon látott erdélyi folyókhoz képest. Sokszor volt lelombozó, hogy a legvadregényesebb folyók és patakok is fuldokolnak a szemétben. Az Oltban alig látok hulladékot – egészen addig, míg el nem érek egy hatalmas vascsövet, amely alacsonyan ível át a folyón, szinte a vizét éri, épp ezért felfog minden uszadékot.

Ez itt ékes bizonyítéka annak, hogy bizony az Olt is szállít szemetet. Nem is keveset.

tusnádfürdő 13

Fotó: Centauri

tusnádfürdő 15

Fotó: Centauri

Sajnos épp ott találom ezt a torlaszt, ahol az Olt legszebb szakaszát is, ahol a folyó vadregényes ágakra szakad. Fényképezek buzgón, hol a partot, hol a szeméttorlaszt, közben, minden lépésnél, figyelem a nyomokat is. És akkor a parti kövek és ágak között jókora csontra leszek figyelmes. Ránézésre is szép darab, de amikor kiveszem az iszapból, megdöbbent a mérete – hát még a súlya! Ezt sajnos nem adja vissza a kép. Volt már mindenféle csont meg koponya a kezemben, de ez szokatlanul nehéz. És az alakja sem egészen megszokott.

Brutális csont. Talán medve combcsontja lehet?

Szerintem igen, de még nem lehetek biztos benne. Hazahoztam, kutattam is kicsit utána, esetleg lehetne még bivaly csontja is, nem tudom. Mindenesetre elteszem, és abban a hitben, hogy talán medvecsont húzza a zsákom, nagy lelkesen tovább fényképezek.

tusnádfürdő 16
Újabb képeket lövök a „festői” csőről, ám a túloldalon mintha mozdulna valami. Felnézek a kijelzőről, és tisztán látom, hogy valami állat matat, valami barna. Első ránézésre nem is olyan kicsi. Igaz, nem látom egészen, mert takarásban van. A fókuszt átviszem a túloldalra, oda, ahol a mozgás van, ahol időnként feltűnik valami. Ha én medve lennék, szabadidőmben, amikor épp nem kukázok, biztos, hogy én is a folyóparton hesszelnék.

Követem a mozgást a géppel, időnként ráélesítek, hogyha kibukkan az állat, talán a medve, akkor elcsíphessem.

Félelem nincs bennem. Az Olt elég sebes, elég mélynek tűnik, nyilván egy vacak fotós miatt nem gázolna át rajta a medve, egyébként is kerüli az embert, ha csak lehet, ez meg épp olyan eset, amikor ezt megteheti. Az állat többször is felbukkan egy-egy pillanatra, pontosabban csak egy-egy része, igen, barna, akár egy medve, feszülten követem, újra és újra élesítek a képen, ahogy haladunk a folyásiránnyal megegyező módon egyre lejjebb, s már azt gondolom, végül eltűnik anélkül, hogy láthatnám rendesen, legalább egy pillanatra, s akkor mit gondoljak erről az állatról, ami egyelőre lehet akármi, de nincs gond, az állat abban a pillanatban átsurran a parton, én meg gyorsan exponálok. Voltaképp csak a képet visszanézve látom, hogy egy nem medve volt, csak egy barna kutya.

Az éberség fenntartásához azonban ez is elég.     

z1 medve 4

“Az első vad” (Fotó: Centauri)

Fényképezném tovább a folyót, ám alig lövök még pár képet, amikor az akksi lemerül. A nap is nyugszik. Ez persze csalóka. A hegyek miatt hamar árnyék borul a völgyre. Nem is baj, így talán a medvék is hamarabb jönnek. Viszont gond, hogy az akksik csak ennyit bírnak. Többet, jóval többet kell tölteni rá. Nincs mit tenni, vissza kell mennem a nénikéhez. Visszaballagok, át a kőkerítésen, ki az útra, és indulok felfelé, ismét Tusnádra.

 
tusnádfürdő 25 tusnádfürdő 30 tusnádfürdő 17Az egyik kanyarban épp csak egy bokorsor választja el az utat és a vasútvonalat. Baktatok ott nagy nyugodtan, amikor hallom a vasútitöltés köveinek csörgését, aztán egy kis csörtetést. Megtorpanok. Téglavörös ing van rajtam – utóbb már tudom, az sem mindegy, mit hord ott az ember. Figyelem a töltést, a bokrost, valami mozgás van ott, aztán azt hallom, tisztán, érthetően:

„Baszd meg, medve!”

Gőzöm sincs, ki mondja, de nézek körül: „hol, baszd meg, hol a medve?” Az úton senki, csak a töltés felől jön valami motozás. Oké, talán ott van – végre! – a medve, most, barátom meglesz! Kezemben a fényképezőgép, lemerült akksival, de azért bekapcsolom, egy-két képet azért lőhet még. Mindegy, hogy milyen, lehet közeli, lehet távoli, homályos, csak egy képet, kérlek! Csak medve legyen! Az sem baj, ha csak egy mancs, az se, ha csak egy füle, egy szemvillanás a bokorból, vagy ha csak a gyorsan hűlő levegőből egy pillanatra a felgomolygó lehelet! Figyelem a bokrost, mikor lép ki a medve, de közben az motoszkál a fejemben:

Oké, ha ott a medve, kimondta, hogy „baszd meg, medve!” Mert hogy nem én, az biztos.

Lassan emelem a fényképezőgépet, belepillantok a kijelzőbe, jó, pár képet lőhetek még, rá is fókuszálok a bokrosra, amikor is egy keskeny nyiladékból riadt tekintet pillant ki rám. Egy helybéli fiatalember les ki onnan egy pillanatra, rám néz nagy csodálkozással, aztán oldalra fordul, és azt mondja: „Ó baszd meg, mégsem medve, pedig már azt hittem” – és a következő pillanatban ő is, meg a pajtása is előbukkan a bokrosból, még egy gyors oldalpillantást vetnek rám, mintegy konstatálva, hogy tőlem nem kell tartaniuk, csak egy téglavörös ingben fényképezőgépet szorongató turista vagyok – leizzadt turista – és mintha mi sem történt volna, elhaladnak mellettem, míg a srác tovább mondja: „A múltkor is pont itt futottam bele, a frászt hozta rám.”
Medve nincs továbbra se – de legalább van már egy medvecsontom (talán) – és pár másodperc erejéig medve lehetettem. Ez is valami. Arról nem is szólva, hogy itt az újabb bizonyíték arra, hogy itt bárhol, bármikor belefuthat az ember Európa legnagyobb ragadozójába, és bár eddig nem láttam jelét Tusnádfürdőn a medvék miatti nyugtalanságnak,

azért most látszott, a fiatalember arckifejezésén, hogy azért vannak, akiket a víz is kiver, ha valami medveszerűt látnak.

Ahogy az én esetemben is, amikor a kutyát fotóztam. Az is elég, ha valami mozog és valamelyest barna. Nekem azonban ennél azért valamivel több kell.
FOLYT. KÖV. ma éjjel – nem szándékos az időhúzás 🙂 csak egy kicsit hosszú lett ez a poszt, remélem, nem baj. 🙂
Frissítés: folytatás ITT

 
tusnádfürdő 26

Fotó: Centauri


 

Mit kell tenni medvetámadás esetén?

Mi a túró az a Burrogtató? – Veterán gépek tudják a választ

Medve után Tusnádon – Tusnádfürdő 3.

30 Comments:

  1. Annyira olvastam volna tovább, most várjak holnapig?? 😀 😀

    • Megtisztelő – igyekszem hozni mihamarabb, de elég hosszú, sok kép, és most becsúszott még egy kis barangolás az ország legvadabb folyójánál is 🙂 De azt remélem, megéri várni kicsit, különösen neked, mert az említett folyóvíz horgászvíz is 🙂 Ráadásul “ő” ihlette három hosszú novellámat. Jövök hamarosan – addig is szép hétvégét! 🙂

      • Horgásztam már ott, igaz csak egyszer 🙂 Kellett 200 gr-os nagy lapos ólom, mert ment a víz, mint az őrült, ott legalábbis. Persze, ha ugyanarra a folyóra gondolunk. 🙂

        • És mit fogtál? – nagyon érdekelne 🙂

          • Á, semmim komoly, pár domolykót, (azt hiszem azt is balinvillantóval) , ha az emlékem nem csal, mert több mint 10 éve már annak. 🙂 Persze, ha lett volna “igazi” hal is azt biztos nem felejtettem volna el. Fenéken semmit, arra emlékszem, hiába volt a nagy bazi ólom. 🙂

  2. Szabó Edit

    🙂 🙂
    No, mégsem derült ki ma, hogy milyen az a medvebiztos kuka!
    Tegnap óta nekem eszembe jutott (! 🙂 ), hogy mi a nyáron valószínűleg láttunk olyat Erdélyben az út mentén, de nem árulom el én sem, hogy milyen volt, csak majd holnap. 🙂 Vajon te is olyat láttál-e?

    Belefeledkeztem az érdekes, izgalmas beszámolóba, olvastam volna még én is. 🙂
    Tusnádon még nem jártam, de az Olt völgyében már igen. Az gyönyörű.

  3. Ibolya Nagy

    Ha nem tudnám Cen, hogy hazajöttél, most elkezdenék aggódni..🤔😊🐾🐾🐾

  4. Nagyné Ica

    Igazán izgalmas történetet hoztál. Nagyon kíváncsi voltam az eredményre…talán holnap megtudjuk.
    Egy biztos, amit már régebben is mondtam: Szereted a kihívásokat, és amely gondolat befészkeli magát az agyadba, az onnan nem tágít. 🙂 Várjuk hát a folytatást.
    Azért jó, hogy nem lettél medve támadás áldozata. 😉

  5. Zilahi Lívia

    A legizgalmasabb résznél hagytad abba- nagyon várom a medve randit:-)

  6. Szabó Edit

    Kicsit sokat kell várni a teljes posztra és a medvebiztos kukára 🙁 – de görgetésben már jó vagyok! 😉 🙂

    • sajnálom – nem akartam külön oldalra rakni, úgy gondoltam, hülyén nézne ki három különböző oldalon, de lehet, hogy a honlap se szereti az ilyen hosszú posztot, mert egy rövid időre eltűnt, úgy kellett visszaállítanom, aztán meg a hozzászólás lehetőségét vonta meg, amit ismét kérni kellett. Lehet, hogy a befejező rész már külön oldalon lesz. 🙂

      • Szabó Edit

        Nem neheztelek ám komolyan! 🙂

        Nem tudom, hogy mi az oka, talán észre sem vetted, de az utolsó két poszt teljesen egyforma. 😮 Hosszban és tartalomban is. A hozzászólások is mejelennek ugyanúgy mindkettőnél. (Az előző hozzászólást az 1. részhez írtam, mert akkor a 2. részhez éppen nem lehetett hozzászólni.)
        Talán jobb lenne mégis, ha három részben lenne!

        • Ezt a kettőt már nem szedem szét, de a harmadik már külön lesz – tanultam ebből, ha a jövőben is akad ennyire hosszú anyag, már az elején szétszedem 🙂 Valójában ez nem két poszt, hanem ugyanaz, csak a főoldalra raktam ki külön a frissítést, hogy az is rögtön lássa, aki csak a főoldalt nézi – ha érthető vagyok 🙂

        • Nagyné Ica

          Én is meglepődtem egy kicsit. Fel is merült a kérdés bennem Edit, hogy rossz helyen járok?
          De inkább kétszer, mint egyszer sem. 🙂

  7. marsovszki viktória

    Alunni se tudtam az éjjel. 🙂 🙂 De megérte! Végigolvastam egyben az egészet.
    Úgy tudsz keresni, várni, és írni róla, Cen, hogy végül te magad válsz medvévé, zafírrá….
    Kösssz, kösssz.

  8. Szabó Edit

    A folyóról készült képek nagyon szépek! 🙂 (Mármint a vascső nélküliek. 🙁 )

  9. Nagy Ibolya

    Drukkoltam Cen, nagyon és született egy ragyogó utleiras. Visszafojtott lélegzettel olvastam 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.