• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Vándor vezeti a vándort (Szeged 2.)

1 vág 2

A Paradicsom – végül csak rátaláltam (Fotó: Centauri)

Scen_logo_circlezegedi látogatásom első napjáról már beszámoltam (ITT). Röviden: a várakozásokhoz képest a szegedi Fehér-tó csalódás volt, annak ellenére is, hogy például szalakótákat is láttam. A nap végén – mint oly sokszor hasonló esetekben – a térkép tanulmányozásától vártam segítséget.

Szikes pusztákat és szikes tavakat szerettem volna kiszúrni a közelben,

de hát ez helyismeret nélkül, térkép alapján kétséges vállalkozás. Odamegy az ember egy vízhez, ami esetleg csak egy halastó, máskor pedig csak egy száraz mezőséget talál a helyén. Másnap reggelre voltaképp meggyőztem magamat arról, hogy meg kell elégedjek a szalakótákkal és nyári ludakkal.

 fehértó 31

A szegedi Tisza-part viszont nagyon jó hely 🙂 (Fotó: Centauri)

Reggel állok a szegedi dóm háta mögött, az esélytelenek nyugalmával, nulla tervvel a fejemben, amikor meglátok egy fiatalembert, aki spektívvel (állványos távcsővel) nézi a dóm egyik tornyát. De jó! – gondoltam, legalább találkozom egy helybéli madarásszal. Odabattyogtam a távcsöves emberhez, és megkérdeztem, mi jót figyel. Esetleg valami ritkaságot? Vörhenyes fecskét? Halvány sarlósfecskét? Havasi sarlósfecskét? Nem részletezem, miért ezekre a madarakra gondoltam, csak annyit mondok: mindhárom ritka, és az adott helyen és időszakban ezeket tudtam a leginkább elképzelni. Mert spektívvel a város közepén biztosan nem a parlagi galambokat nézik. A jó ember – valóban jó ember! – azt mondja erre, nézzek bele a távcsőbe.

És akkor olyan gyönyörűen látok egy vándorsólymot, mint még soha.

Legalábbis ültében még nem láttam így. A dóm tornyain ugyanis – ahogy azt ettől a madaras embertől (ha jól emlékszem Bede Ádámtól) megtudtam – egy vándorsólyom pár tart revírt már egy jó ideje. A pusztán és a Fehér-tavon fogott zsákmányt is ide hordják, potyogtatnak is mindenféle madarat a dóm tövébe rendesen. Ezért írtam tegnap részletesen a vándorról (ITT), hogy ne ebben a posztban kelljen bemutatnom. Röviden csak annyit, hogy gyerekkoromban csak vágyaimban találkozhattam vele, s most már szerencsére itt tartunk:

a vándor lassan elfoglalja a városainkat is.


 1 szeged 3

Végül is van ebben logika: impozáns tornyokhoz impozáns madár dukál 🙂 (Fotó: Centauri)

vándorsólyom szeged dóm

Ő az egyik – még ha a fotó nem is remek (Fotó: Centauri)

Vándort látni persze mindig öröm – akkor is, ha az utóbbi 10 évben már én is sokszor láttam. Ez esetben viszont duplán is örülhettem, mivel a jóembert megkérdezhettem arról, hová érdemes kimenni a magamfajtának. Két helyet javasolt, az egyikkel már előző este szemeztem, mert Szegedhez nagyon közel esik és a térkép szerint nem védett a terület, vagyis odamehet az ember nyugodt szívvel. Ez a Nagyszéksós-tó Mórahalomnál. Azt mondja nekem a jóember, hogy az jól néz ki, mert ott a tóban még bivalyok is fürödnek. Madarakról egy szó sem esik. Hát jó, legyen – gondolom – fogjuk rá, hogy madarakat láttam már, elég nekem az is, ha fürdőző bivalyokról lőhetek pár fotót. Elbúcsúzom a vándoradta segítőmtől, és gyanútlanul a Nagyszéksós-tóra indulok.

Arról a vizes, szikes, erdős-sztyeppi hangulatról, amelyben a légtérben hemzseg a madár, csöndesen lemondok. A tó felé közeledve nagyon szép pusztai részeket találok, s már ennek is örülök nagyon, de amikor a tó mellé érek (a műút szinte a partjára visz!) mellbe vág a látvány.

Ehhez foghatót eddig csak a Hortobágyon láttam.

Már messziről fehérlik a tündérrózsa-mező és a madársereg. És itt egészen más a helyzet, mint a Fehér-tónál. Itt gondoltak az erre vetődő madárbarát vándorra is.

 fehértó 37

Ahány virág annyi sirály? (Fotó: Centauri)

Nagyszéksós-tó

Nyugati-stílusú madármegfigyeléshez keleti kényelem (Fotó: Centauri)

1 szeged 2

Így is lehet – vesd össze szegedi Fehér-tó! (Fotó: Centauri)

A tó partján parkoló, s onnan fahíd visz be a víz fölé. Mint kiderül, ez is védett terület, mégis nyugodtan körbejárható, alaposan átnézhető az egész – viszonylag kicsi – tó,

és ez cseppet sem zavarja a madarakat.

Mi több, itt végre rátalálok egy igazán jellegzetes, a szikesekhez köthető madárfajra is, a gólyatöcsre. A madarak jól érezhetően hozzászoktak a forgalomhoz, a látogatókhoz, így például a gólyatöcsök egészen közel jönnek a kilátóhoz. Annyira közel, hogy néha szinte felülről fotozóm őket.

 
fehértó 26

Nagyon szikes tó 🙂 (Fotó: Centauri)

fehértó 28

A kilátó előtti földsáv a magamfajtának valójában svédasztal 🙂 Szemezget, csipeget, mazsolázik itt az ember. Aki ezt az élőhelyrekonstrukciót és hozzá a kilátót tervezte, nagyon tudott valamit – rokonlélek (Fotó: Centauri)

fehértó 23

Jaj de nagyon gólyatöcs! 🙂 🙂 – s a földsáv egyenesen a kilátó lábához vezeti! (Fotó: Centauri)

fehértó 25

Gólyatöcs szinte már felülnézetből (Fotó: Centauri)

Később a bivalyok beállójánál is lövök pár képet róluk, még a levegőben is, mert ott már fölöttem keringenek – ebből tudom, hogy valahol ott lapul a fészek. Lövök egy képet, kettőt – csak otthon, a képek szerkesztése során veszem észre, hogy az egyik képen ott áll a szülőmadár lábainál a fióka is. 🙂

Sosem találkoztam még fiókát vezető gólyatöccsel.

Fattyúszerkők, sirályok, bíbicek, cankók, récék, szárcsák mindenütt. A szerkők szorgosan építik a tündérrózsa úszó leveleire a fészkeket. A tó túloldalán egy másik kilátó, az odavezető út mentén tájékoztató táblák, térképek. Az egyik mutatja a szalakótát – amit perceken belül meg is látok egy villanyvezetéken.

 
fehértó 39

“Lövök” mindenre, ami csak mozog, s csak otthon veszem észre: az anyamadár lábainál ott álldogál a kis töcs 🙂 (Fotó: Centauri)

fehértó 42

A tó északi vége – ahol a magas kilátó áll – a sztyeppi hangulatot már májusban is jól hozza (Fotó: Centauri)

1 vág

Ezt a képet is a tó közelében lőttem – Monet-hangulat a nagy melegben (Fotó: Centauri)

“Rommá fotóztam” a területet 🙂 Lehet így is – hogy békében megfér a megfigyelő, sőt még a turista is és a természetvédelem. Ha Szegeden jártok, és szeretnétek látni egy igazi gyöngyszemet, egy kis madárparadicsomot, valamit abból, ami a régi, időszakos vizekkel tarkított erdős-sztyepp korszakából maradt meg nekünk, akkor látogassátok meg a Nagyszéksós-tavat. Nem fogtok csalódni. Ha ez a tó nincs, ha a vándorsólyomnak köszönhetően nem áll ott az a madarász, és nem igazít útba, akkor oda sem találok, és akkor valószínűleg egy sort sem írok erről a két napról. Amikor pedig méterekről fotózhattam a gólyatöcsöket – anélkül, hogy hosszas procedúrával jutnék be valahová, anélkül hogy bármilyen madarat zavarnék is – mérhetetlenül boldog voltam.
Még több kép a galériában (“2018 május”)

 

http://https://centauriweb.hu/archiv/galeria/foto-2018/2018-majus/

18 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Az írásnál csak a fotók szívet melengetőbbek. 😍 Élmény volt még így is, köszi😊

  2. Azt hiszem felveszem a bakancslistámra. 🙂 A bivalyok környezetében pásztorgém nem került a szemed elé?

    • Érdemes! Tényleg. Nem, pásztorgém nem; repkedtek kis és nagy kócsagok, vörösgémek, de pásztorgémek nem – de tudok róla, hogy egyre gyakoribb, s már nemcsak az Alföldön, hanem a Dunántúlon is, Fejérben szinte rendszeres, a Kis-Balatonon is van (ott is bivalyok közelében), Apajnál, a Fertőnél. Ő is egy délről-délkeletről terjeszkedő faj. Indiában ott láttam szinte minden árokparton 🙂 És ha már itt tartunk: a pásztormadarak mellett megjelent egy másik, déli-mediterrán faj is, bár ő nem produkál inváziót, és tényleg ritka, de érdemes figyelni őt is – a kucsmássármány 🙂

      • Jajjj, melyik is a kucsmás sármány, rákerestem. 🙂 Figyelek majd. A pásztorgémet azért kérdeztem, mert most itt az egyik ismerősöm tanyáján megjelent, és szorgalmasan szedegeti a marhákról a böglyöket. 🙂

        • az már de jó!! – fényképezed?

          • Nekem sajnos még nem volt utam arra, de a tulaj fia már fotózgatta. Láttam képet, de azon a pásztorgém egy oszlopon csücsült, és nem a marha hátán. 😀 Ha jól rémlik, valamelyik madaras csoportba osztott is meg egy fotót.

  3. Szabó Edit

    A véletlenek nem véletlenül vannak, ez már többször bebizonyosodott. Sőt, most az is kiderült, hogy az édenkert sem mindig ott van, ahol keressük.
    Örülök, hogy nem utaztál hiába olyan messzire és végül rátaláltál! 🙂
    A képek nagyon szépek – mint mindig! 🙂

  4. Örülök, hogy egyáltalán nem üres kézzel teljesült az utad, sőt!! A kis gólytöcs milyen aranyos 🙂 Vártam a beszámoló folytatását, köszönöm, hogy olvashattam tőled erről a különleges területről, mesés képeken ámulva..

  5. Marsovszki Viktória

    Ó, istzeenm! Cen”! 🙂 🙂 🙂

  6. Marsovszki Viktória

    Májusban meglátogatom!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük